Ha a mindenfélére amúgy használatos kifejezés: "független film" jelent valamit magyar viszonylatban, akkor ezt. Mozit csinálni szinte a semmibõl, ám minden kényszer nélkül, csak mert valamirõl így akarunk beszélni, ezen a nyelven. A nyelven, amit épp tanulunk.
E tanulás okán persze a befogadó joggal tekinti úgy a darabokat, mint egy megkezdett út kezdõ lépéseit, mint afféle vizsgadarabokat. Még akármi is kisülhet a dologból - alighanem így lehet-tek Király Márk és Orsós Róbert 2003-as Tékozló fiak címû kalandfilmjének hõsei is, amikor úgy döntenek, jöjjön a nagy élet, s a kezük ügyébe kerülõ nem csekély pénz eltapsolásába fognak. A Kis Valentinót (miért is ne lenne tananyag egy ilyen iskolában) idézõ alapszituáció kibontása elsõsorban szemléletbeli érdekességekkel és örömökkel szolgál: a bûn úgyszólván magában hordozza a megbocsátást, ami persze csak alig enyhíti az elkövetõk jogos félelmét a büntetéstõl. A megbánás viszont más tészta. Királyék filmjének hõsei afféle kegyelmi állapotban cselekszenek, bár végig félthetjük õket, s van is mitõl, minden kocka azt súgja, megússzák ép testtel, ép lélekkel a dolgot. Miért is? Csak - alighanem. Vagy azért, mert az angyaloknak nem eshet bajuk, legfeljebb néha letörik a szárnyuk, de az is beheged hamar. Pedig lehetne ez máshogyan is. Hisz az ebül szerzett (apáiktól lopott) lével dolcsevítázó kölykökre jól ismert veszélyek leselkednek. Drog, banda, verés, rendõrség, atyai szigor. Mindez hangulatos jelenetekben elmesélve, jellegzetesen amatõr, ám egy-két különösen plasztikus gesztustól élvezetes alakítások között.
A nyilván amatõr - és az elõzõ filmmel jórészt megegyezõ - szereplõgárda az erõssége Király Márk következõ, vadi új, 2004-es, Valami angyali címû mozijának is. Ha az angyali jelenléttel súlyosbított kalandfilm volt, ez egy mese, amiben nem jelenlétükkel, hanem cselekedeteikkel tüntetnek az emlegetett szárnyasok. A példás családfõnek és igyekvõ tanerõnek tûnõ fiatalember, a korosodó, ám lendületesen karrierista papi személyek meg a piacról - csak mert roma, oh - elzavart öreg árus és kisunokájának esete a miniszter asszonnyal nem egyébre vállalkozik, mint elmondani azt, amit manapság már senki sem hisz, vagy ha hisz is, letagad: hogy a jóság, a jó cselekedetek elnyerik méltó - akár gazdaságilag értelmezhetõ - jutalmukat. Ez aztán a pimaszság. Arról beszélni, hogy sohasem választhatjuk a könnyebb megoldást, mert elvész legfõbb adottságunk, a jóság - hol van még egy ilyen hang, te jó ég!
Király Márkra érdemes odafigyelni - még akármi is lehet belõle.
- ts -
