Film: Muszáj, Herkules? (Walt Disney: Herkules)

  • - sissovics -
  • 1997. december 11.

Zene

Az már biztos, hogy Walt Disney különös, el nem múló fekélye a hollywoodi filmgyártásnak, túl fog élni minket, mi meg bele fogunk rokkanni, hogy a tömegkultúra iránti kimért tiszteletünk megakadályoz a Miki egerek radikális utcai gyalázásában. Ilyesmi csak akkor dereng az ember fejében, amikor elhangzik az újabb epizód előtti reklám, nagyjából így: a kisoroszlán felnőtt, és király lett, Aladdin kiszabadította a szellemet, de a kis hableány még ennél is többre vágyott. Az idea ráhúzódik az agyra, görög befelé tovább, gerjeszti magát, és azt a képzetet kényszeríti, hogy örök életre el leszünk látva tátott szájú, nedves orrú mesehősökkel, akik majd nyált nyálba öltve licitálnak egymásra.

Az már biztos, hogy Walt Disney különös, el nem múló fekélye a hollywoodi filmgyártásnak, túl fog élni minket, mi meg bele fogunk rokkanni, hogy a tömegkultúra iránti kimért tiszteletünk megakadályoz a Miki egerek radikális utcai gyalázásában. Ilyesmi csak akkor dereng az ember fejében, amikor elhangzik az újabb epizód előtti reklám, nagyjából így: a kisoroszlán felnőtt, és király lett, Aladdin kiszabadította a szellemet, de a kis hableány még ennél is többre vágyott. Az idea ráhúzódik az agyra, görög befelé tovább, gerjeszti magát, és azt a képzetet kényszeríti, hogy örök életre el leszünk látva tátott szájú, nedves orrú mesehősökkel, akik majd nyált nyálba öltve licitálnak egymásra.

Herkules még ennél is sokkal többet akart: istenné válni. Erről készítették nekünk az új filmet. Walt Disney találkozott a görög mitológiával, helyesebben előrángatta azt, és a fene egye meg, majdnem jól sült el, legalábbis az eddigi legszellemesebb darab kerekedhetett volna belőle. Képes történelem a jó fej diákok suliszlengjében elbeszélve, miközben, ha eltekintünk a figurák mesterséges antropológiai jegyeitől, még a hollywoodi takony is elkezd lemosódni. A főhős, mint a filmcsillagok, fogyasztási cikk lesz Thébában, és ettől az egész olyan helyesen önkritikussá válna, ha nem kezdene el Herkules minduntalan énekelve gondolkodni azon, vajon hol is a helye a világban, mintha e nélkül nem lehetne jellemfejlődni. Innen világos újra, hogy jobb lett volna azon az olümposzi bulin annak idején, ha csak Nárcisz jön össze saját magával, a görög történetíróknak meg kicsavarhatták volna a kezükből a tollat, mert nincs az a jó sztori, amit egy Disney-mese ne tudna kinyírni évezredekkel később.

Mentálisan és verbálisan is Hádész, a gonosz válik a legizgalmasabb szereplővé. Főhős pedig még nem termett ilyen nyálacska, mint Herk, ahogy a nimfája és egyben anyakomplexusa hívja. (Ennél azért Aladdin is többet akart.) Az asszony megtanította beszélni, sínre tette a mennybemenetelhez, aztán Herkules pedig úgy hálálta ezt meg, hogy mégis vele maradt. Milyen kicsinyes, milyen antihős. Megvárja a földön, hogy a thébai piacon leárazzák a Herkules márkájú szandálokat. Nem hiszik el nekünk ezek a filmgyártók, hogy simán beleférne a fájdalom egy gyermeknek is, ha a veszteségekért cserében megérthetne valamit végre. Például hogy a következetesség nem csak a gonoszok kiváltsága, és a jóknak nem csak a lemondás jut. Mert melyik világ, beleértve az antik világot is, gyermekeinek és felnőtteinek hiányzott volna egy olyan hős, akinek unalmassága csak Bobby Ewingéval vetekedhet?

- sissovics -

Az InterCom filmje

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.