Film: Rám ült Laczkó (Herendi Gábor: Magyar vándor)

  • 2004. február 5.

Zene

A magyar filmkészítés történetének eddigi legjobb filmje a honfoglalásról szimpatikus, de elhibázott alkotás, közelébe sem ér saját lehetőségeinek. Pedig minden jel arra mutat, hogy nem kellett volna ennek így alakulnia. Már az előzmények is: a Valami Amerika megérdemelt sikere leginkább lendületes humorának volt köszönhető, mi tagadás, ezúttal is valami hasonlót vártunk: önfeledt kreténkedést. A Magyar vándor egy nagyszerű alapötleten nyugvó, majd' tökéletes szerkezet, mely csupán annyit igényelne, hogy rakják tele jobbnál jobb viccekkel. Nos, ami azt illeti, mindent lehet mondani rá, csak azt nem, hogy önfeledt lenne: egy lehetőségeivel túlságosan is számot vető, érzelmeit gondosan dekázgató munka. S e számvetés tévesnek tűnik, az alkotók nyugodtan lehettek volna sokkal vadabbak is. Pontosabban vér kellett volna, hogy csorogjon fogaik közül, ugyanis a honfoglalási tárgyú light paródia: fából vaskarika. Nem lehet diszkréten, zsebkendőbe röhincsélni a hét vezér viselt dolgai láttán: vagy rántottát csinálunk a Turul záptojásaiból, vagy leborulunk a nemzet őnagysága előtt. Tertium non datur!

A magyar filmkészítés történetének eddigi legjobb filmje a honfoglalásról szimpatikus, de elhibázott alkotás, közelébe sem ér saját lehetőségeinek. Pedig minden jel arra mutat, hogy nem kellett volna ennek így alakulnia. Már az előzmények is: a Valami Amerika megérdemelt sikere leginkább lendületes humorának volt köszönhető, mi tagadás, ezúttal is valami hasonlót vártunk: önfeledt kreténkedést. A Magyar vándor egy nagyszerű alapötleten nyugvó, majd' tökéletes szerkezet, mely csupán annyit igényelne, hogy rakják tele jobbnál jobb viccekkel. Nos, ami azt illeti, mindent lehet mondani rá, csak azt nem, hogy önfeledt lenne: egy lehetőségeivel túlságosan is számot vető, érzelmeit gondosan dekázgató munka. S e számvetés tévesnek tűnik, az alkotók nyugodtan lehettek volna sokkal vadabbak is. Pontosabban vér kellett volna, hogy csorogjon fogaik közül, ugyanis a honfoglalási tárgyú light paródia: fából vaskarika. Nem lehet diszkréten, zsebkendőbe röhincsélni a hét vezér viselt dolgai láttán: vagy rántottát csinálunk a Turul záptojásaiból, vagy leborulunk a nemzet őnagysága előtt. Tertium non datur!

A Magyar vándor alkotóinak inukba szaladt a bátorság, már amikor ötletük kétségtelen nagyszerűségének következményeibe belegondoltak. S mint a ne szólj szám, nem fáj fejem behúzott vállú aggjai, megpróbáltak szordínóban viccelődni. Nem sikerült, nem sikerülhetett. Nem szokott az ilyesmi. Ha Zenthe Ferenc a kurucos színben úgy csinál, mint amikor ő volt a Tenkes kapitánya (foggal emel pohárt), az biztos, hogy nem bánt senkit, pláne, ha ennyivel el is van intézve az egész vidraprémes heveskedés.

A harmatos poénkodás a menthetetlen unalomba sepedésen túl azzal a szerencsétlen szövődménnyel is jár, hogy jócskán felerősíti az amúgy is túl hangsúlyos filmzene szerepét. Márpedig ez megbocsáthatatlan. Ha lehetett valamit a Valami Amerika terhére róni, az a gagyi macskazene volt. Az akkori kifogásokat nyilvánvalóan elengedték a fülük mellett a film készítői. Szerintem nem kellett volna, mert ami itt folyik, az a fül sérelmére elkövetett szédelgés.

Annál is nagyobb kár, hogy végül a kimaradt gólhelyzetek filmjét kapjuk, mert remek színészi erők lettek itten mozgósítva, akik így nem lubickolnak szerepükben, hanem csupán szerencsétlenkednek talajmenti helyzetgyakorlataikban.

Egy korábbi, hasontárgyú nekiveselkedés ennél is borzasztóbb, s jóval kártékonyabb kudarcát vizsgálva egykor azt mondtam: én nem így jöttem. Fáj, hogy eme igazán szeretni való ötlet után sem tágul a táncparkett: nem így jöttem. Amikor mi jöttünk, tényleg betegre röhögtük magunkat.

- turcsányi -

A Budapest Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.