Nyolc kis kritika

  • 2004. február 5.

Zene

n Eötvös Péter IMA című vadonatúj lemeze a legkülönfélébb formálású, eltérő időben szerzett anyagokat tartalmazza, mégis egységes. Összekötő eleme a gesztikus elemek állandó jelenléte, a színháziasság, melyet maga a szerző is művészete egyik legfőbb jellemzőjének tart: "Minden, amit csinálok, szoros kapcsolatban áll a színházzal." A legnyilvánvalóbb ez a Correspondence című darabban, alcíme: Jelenetek vonósnégyesre.
A szcénák Wolfgang Amadeus és apja, Leopold Mozart levelezésén alapulnak, a szöveg egyszerre abszurd és szívszorító, a cselekmény középpontjában az anya (feleség) halála áll, aki Mozart párizsi körútja alatt hunyt el. Az apa és férj reakciója: "De miért éppen egy szombati napon?..." Ha ez a kérdés, természetes, hogy Eötvös az egész darabot a lehető leggroteszkebb, állandó glissandohatásokkal komponálta meg, amiből nem hiányzik a gyötrelem sem. Tragikomédia a Pellegrini vonósnégyes kirobbanó előadásában.

A címadó, 2001-2002-ben írt darab Weöres Sándor és Gerhard Rühm verseire készült, nagyszabású kórusmű nagyzenekari kísérettel. A kórust hangszerek tömegeként kezeli Eötvös, annál inkább, mivel a szövegek inkább csak hangzást, mint értelmes szavakat tartalmaznak. A darab egyszerre misztikus és hedonista.

Megdöbbentő a két zongorára (játssza: Andreas Grau és Götz Schumacher) komponált Cosmos. Ebben a kamasz Eötvös (a mű 1961-es!) Gagarin űrutazásától meghökkenve vázolja fel világegyetemista tapasztalatait. Egyrészt naiv darab, a bartóki örökség teljesen reflektálatlan átvételével, másrészt kísértetiesen vetíti előre a zeneszerző későbbi pályáját. Kissé programzene, de már csírájában érzékelhető Eötvös későbbi érdeklődése az univerzum iránt, melynek főműve az Atlantis. És persze az is hajmeresztő, hogy alig-felnőttként is micsoda formaérzékkel, színgazdagsággal dolgozott.

- csont -

BMC, CD085, 2004

HHHHH

könyv

n FRIED ISTVÁN A (POSZT)MODERN PETÕFI című könyve hármas huszárvágás: 1. felfrissíti az irodalomtörténeti közbeszédet nagy nemzeti költőnkről, akinek életművét egy ideje túlzott hallgatás, fennhéjázóan modernkedő lesajnálás és vastag érdektelenség övezi; 2. visszatessékeli az elemzés nyelvezetét a dermedt hermeneutikai kátyúból az összetett, a módszerek kiegészítő érdemeit méltányló szemléletre; 3. lépést tesz egy olyan kritikai alapállás felé, amely nemzeti klasszikusaink műveit is képes a pásztázó mérlegelés nyelvén szemügyre venni. Fried, említsem ezt az erényét is, tíz körömmel ragadja meg tárgyát, a műelemzés közben nem feledkezik meg a makro- és mikrokörnyezet adottságairól, s olvasás közben az a benyomásunk: mindent egyenként, részletekben mér meg, nem fölülről, hamisan, valamely módszertani vaskalaposság egységeivel. Tanulmányai - szembeötlő figyelemmegoszlás - főleg a fiatalkori és a '48-49-es művekre összpontosítanak: elemzi a Két vándort, A tél halálát, Petőfi korai várromantikáját, majd (a Rózsavölgyi halálára írt vers, valamint '48-as költemények fényében) a költő biblikus történéseket deszakralizáló, magánmitológiát teremtő, mindinkább az egyetemes kataklizma szókincsét kiforraló eszmerendjét taglalja. A könyv legszebb elemzése a Zalán futása és A helység kalapácsa című művek összevetése: meghökkentő látni, ahogy Petőfi - a paródia eszközeivel - mintegy megrepeszti a romantikus eposzi (múlt)szemlélet burkát, és Vörösmartyval szemben kialakítja rugalmas, vibráló, modern ízületű világszemléletét. (A két költőóriás viszonyáról, e fordulatos, pár év alatt lezajló stafétaváltásról egykor Martinkó András írt elemzést.)

Két kritikai pont marad: 1. a könyvből nem világlik ki, mikor keletkeztek Fried tanulmányai; 2. ha a szerző gömbölyít a szöveg stílusán, remekművel kínált volna meg. Ezért más módon lelkesedünk. Mondjuk így: ez a mű, ez remek.

- báthori -

Ister Kiadó, 2003, 190 oldal, 1600 Ft

HHHHH
lemez

n Red Snapper: Red Snapper A kilencvenes évek legendás acid jazz bandája, a Richard Thair (dobok), Ali Friend (nagybőgő) és David Ayers (gitár) alkotta Red Snapper 2000-ben feloszlott. A kollektíva vigaszképpen ígért még egy utolsó albumot, ám az állítólagos kiadói zűrök és egyéb hajcihők miatt ez csak tavaly jelenhetett meg.

A korábbi lemezeknél jóval puritánabb borítóba csomagolt, hét új dalt és három régebbi szám editált változatát tartalmazó korongon kissé túlsúlyba kerültek a lassabb, trip-hoposabb témák, de ettől azért szerencsére nem sikeredett túlságosan melankolikusra az anyag, hiszen a régi opusok közül olyan gyöngyszemek kerültek a lemezre, mint a Sabres of Paradise által remixelt Hot Flush vagy a 4 Dead Monks és a The Tunnel koncertverziói. A Red Snapper hangzását emblematikussá tevő nagybőgő pedig jobban szól, mint valaha, talán csak az a baj, hogy a triót rendszerint kisegítő vendég vokalisták - így a reszelős torkú szövegláda, MC Det és a csodálatos hangú énekesnő, Beth Orton - ezúttal nem működtek közre, holott az ő szereplésük biztosan megdobogtatta volna a rajongói szíveket. Nekik a valódi vigaszt persze bizonyára az jelentené, ha Snapperékidőközben elígérkeztek volna még egy, legeslegutolsó albumra.

- berkecz -

Lo Recordings/Trance Wave, 2003

HHHH

kiállítás

n Ahol a lélek lakozik - ezzel a rejtelmes címmel zár vasárnap tizenegy japán művész kiállítása. Hogy mennyiben reprezentálja az anyag a százhúszmilliós ország művészetét, erről fogalmam sincs, mint ahogy azt sem tudom, mi volt a feltételezhető alkotástömegből történt kiemelés elve. Abból, hogy a művek továbbvándorolnak a világ más kiállítóhelyeire, arra merek következtetni, hogy az anyagot alighanem Japánban állították össze, a fogadó intézmények pedig legfeljebb ebből válogathatnak.

Szigorúságával igen megnyerő a kiállítás szórólapján idézett megfogalmazás az ország új művészettámogatási törvényéből, miszerint "Japán megfáradt. (...) A japánok céltalanul bolyonganak." A művek azt sugallják, hogy ez a bolyongás egyúttal tapogatódzás is: megragadni a hétköznapok legapróbb, legelemibb mozzanatait, hogy el lehessen indulni valamiféle mélyebb művészi tartalmak felé. Kétségtelen, hogy a közönséges használati tárgyak kiemelése és ezen keresztül sajátos hangulati, érzelmi összefüggésbe helyezése Európában jó ideje művészeti közhely, mégsem tűnnek utánérzésnek ezek a gesztusok, amelyek eléggé eluralják a kiállítást. Valami kedvesen merész naivitás sugárzik belőlük, ahogy például a művésznő egy videón többrétegű szoknyája előlapját maga elé emelve italautomata formáját ölti - maga az átváltozó ruhadarab anyagi valóságában, rajzolata elnagyoltságában is megtekinthető. Vagy a szomorú, törékeny kis animációs figurák, amelyek a legközönségesebb tárgyak (ruhacsipesz, nyomógomb) szerepében élik fájdalmas, kiszolgáltatott életüket. Színes betűtészta fiolában, zúgó csövek, egy pár cipő, retikül - szomorkás, magányos darabok. De van egy igazán lírai képsorozat is testükben megöregedett, életvitelükben az abszurditásig fiatalos, fiktív nagymamákról (Japánban 84 év a nők átlagos életkora) egyfajta realisztikus földöntúliság határvidékén. Különös, hűvösségében is lebegő, nagyon XXI. századi álomvilágot mutat be a kiállítás. Okos, a valóság tudomásulvételén átszűrt, finoman érzelmes emelkedettséget.

- kyt -

Ludwig Múzeum, február 8-ig

HHHHH

lemez

n Beethoven: Hat vonósnégyes, op. 18 A szerző húszas évei végén jár, évek óta bécsi lakos, jól ismeri korának jelentős zeneszerzőit és azok munkásságát. Szó szerint kezében vannak Mozart vonósnégyesei (hiszen nem egyet a közelebbi ismeretség végett saját kezűleg másolt le), első kézből hallhatta Haydn Londonból hazahozott szimfóniáit és kései vonósnégyesremekeit, amikor úgy dönt, hogy ideje már, hogy ő is letegye a garast a kor - ha nem is legreprezentatívabb, de szakmailag mindenképpen -legfontosabb műfajában. Beethoven saját mércéjével mérve gyorsan halad. Ha hozzávesszük, hogy ez idő alatt mi mindennel foglalkozott - zongoraszonáták, zongoraversenyek, áriák, dalok, divatos variációk és az első szimfónia vázlatai -, szinte érthetetlen, miként jutott ideje még a Brunszvik családhoz fűződő meglehetősen szövevényes kapcsolatára is. A korainak nevezett vonósnégyes-sorozat egyfelől nagyon erős rokonságot mutat Haydn, de még inkább Mozart kvartettjeivel, másfelől már nagyon is beethoveni gondolkodás jellemzi őket. A tematikus építkezés, a váratlan harmóniai és nemegyszer formai megoldások avatják a hat vonósnégyest remekművé. Kicsit olyanok, mint szerzőnk egész életműve. Miközben lezár egy századot, új utakat is mutat.

A Takács kvartett 2002, illetve 2003 őszén rögzített felvételének erőssége a karakterek markáns megjelenítése mellett a könnyed előadásmód és az ennek látszólag ellentmondó dinamikai szélsőségek maradéktalan, de korántsem önkényes kiemelése. A rejtett motívumok, az át- meg átadott szólamok olyan természetességgel bukkannak fel, kerülnek előtérbe, hogy az egész sorozatra jellemző áttört hangszerelés mindvégig jól nyomon követhető. Nem törekednek zsíros, vastag hangokra, dörgő basszusokra, sokkal inkább a kecses, plasztikus hangideált célozzák meg. S ha el is ragadja őket egy-egy gyors tételben a lendület, ha nem is mindig tetszik a tartott hangok crescendója, egészében véve kitűnő, nagyon is emberi, élő előadást hallhatunk.

- tépé -

Decca 470848-2

HHHHH

könyv

n Paul Burston: Szégyentelen Számos könyvpiacon tematizálva tálalják a homoszexuális irodalmat. Ez a módszer talán arra jó, hogy új vásárlóréteget célozzanak, de az irodalomtudomány trendjei ma már talán megengedik, hogy a regények társadalmi közege mentén is lehessen vizsgálódni. A könnyen stigmatizálható, progresszív tematikára nálunk az Ulpius-ház figyelt fel. Szivárványszínű megkülönböztető csíkkal látja el az egyelőre angolszász kortárs íróktól megjelentetett melegtémájú könyveit. Első volt a kegyetlen tollú David Leavitt Arkansas címmel megjelent három kisregénye, a legutóbbi pedig az angol Burston szellemes londoni gay guide-ja, illuzorikus urbánus hedonizmussal leöntve. A body-bulding termektől a drogban, tetkóban, piercingben tocsogó promiszkuis báréleten keresztül az internetszex lényegéig minden megtalálható ebben a könyben, amit a meleglét sztereotípiáiról tudni kell.

A magát könnyedén olvastató regény a budapesti olvasótermek fényében is holografikus plasztikussággal festi a falra London klubszcénáját és a benne pörgő népség arcát. Nem nehéz azonosulni a főhős Martin normálisnak mondható értékrendjével és az ebből eredő bukásaival sem. A hetero barátnő figurája pedig arra a korszerű tényre figyelmeztet, hogy a meleg- és a szinglikultúra a XXI. század falansztereiben együtt menetel a vég felé. (Minden más is afelé tart, félreértés ne essék, csak sokan magányosan mennek.) A regényvég meg indokolatlanul optimista, de nem feledteti az előzményeket és azt sem, hogy manapság már nem a mellizom, hanem a bicepsz a nyerő.

- sisso -

Ulpius-ház, 2003, fordította: Páli Zoltán

HHHH

színház

n Max Frisch Biedermann és a gyújtogatók című darabjából lehetett volna ütős kis előadást csinálni: kisember szolgálatkészen nyalja a gyújtogatók mindenét, remélve, hogy ily módon őt nem gyújtogatják föl; gumirugalmasságú lényeg ez mostanság. Hogy Taub János rendezőt az új színházbeli előadásban ebből a jelentéstartományból a világon semmi nem érdekli, önmagában nem lenne baj; az ő markáns színházi világa, jó formájában, lehetne elég is.

A BiedermannÉ nem remekmű ugyan, de a Jedermannból elszármaztatott figura szatirikus közegbe helyezése meg a köré telepített, enyhén görögös tűzoltókar azért nem olyan rossz, de főleg nem annyira érdektelen és unalmas, mint amennyire az előadásból látszik. A díszlet - Árvai György tervezte - és a jelmez - eztpedig Szűcs Edit - még megtenné: előbbi geometrikus, brechtizálóan jelzésszerű, utóbbi pedig ötletes és szellemes.

Taub János elővette az ő szokásos, erőteljesen koreografikus rendezői eszköztárának alapelemeit, és - mint ezt látni - szépen ráhúzta a darabra. Minden belépő, minden mozdulat szigorúan eltervezett és végrehajtott - hogy mennyire, azt abból is látni, hogy olyikat többször is megmutatják, jelezvén: tényleg mindig ugyanolyan. Ez önmagában lehet jó is: a Szacsvay játszotta Biedermann reggeli szertartása - ahogy felöltözik és útnak indul - Kovalik Ági közreműködésével igazán mulatságos, még másodjára is. Vagy: a padláson elszállásolt gyújtogató (Dengyel Iván) akusztikus szexuális örömeire igazán szép némajelenetet ad elő a lépcsőn álldogáló és padlásra vágyakozó feleség szerepében Takács Katalin, aki, mikor végül feljut a padlásra, csengő kacagással jelzi: érdemes volt. (Valami hasonlót láttunk-hallottunk már éppen tőle a Bárkában játszott Ilja prófétában: ott is kitűnő volt.)

Amúgy eléggé tömény az unalom, noha Szacsvay László Biedermann szerepében olykor élettel dúsítja a koreográfiát, Eperjes Károly mint másodgyújtogató pedig a jobbak közül válogat unásig látott gesztusai közül.

- ki -

HH

film

n A tenger Megint egy izlandi film a fjordos rögvalóból, hogy immár a futballunkhoz hasonlóan önértékelésünk is kapjon egy leckét. Egyelőre a gesztust tudjuk értékelni. Baltasar Kormákur láthatóan több érzést, szemléletet óhajtott filmjébe belepumpálni, mind a cselekmény, mind a karakterek szintjén, de szintetizáló akarata sajnos elbukott az anyag túlságosan kiterjedt, gazdag voltán.

Szinte romantikusan indul, a munka és a kor, letűnt értékek pátosza dereng fel a lenyűgöző izlandi hegyek meredélyein, az új idők új dalai kifejezetten falsul csendülnek. Már arra gondolok, hogy egy halgyári capricciót látok majd kellő iróniával és meglepően meleg hangvétellel, amikor elkezd komorulni a kép. A csábító és kecsegtető cseh vonulatot felváltja a Dogmás őszinteség. Kormákur valószínűleg beleszeretett Vinterberg Születésnapjába - amit nem csodálok -, és elhatározta, leforgatja az izlandi verziót. Hiba volt. Megpróbálta ugyanis még tökéletesebbé tenni a cselekményszálak sokkolóan polifón jellegét, még több csavart, még több jellemhibát és korrajzot, generációs és szociális csődöt akarván felsorakoztatni. De egyre kevésbé tudta irányítani a folyamatot, a szálak összegubancolódtak, a film vége felé egyre több motiválatlan és zavaros lépést látunk, miközben a sok erőteljes brutalitás kioltja egymást.

Azért vannak szép pillanatok: én még ilyen high-tech kandallót az életben nem láttam, mint ahogy a sarkvidéki limuzinok is érdekes asszociációs játékot indítanak: Tarantino milyen jó mozit tudna itt csinálni! Nekünk most Kormákur jutott. A film vége jól példázza hibáját: egy kissé erőltetett zoológiai allegorizációt kapunk, amit rögtön agyonvág a pederaszta rendőr.

Túlcselezte magát.

- dedá -

Forgalmazza a Cirkó Film - Másképp Alapítvány

HH

Figyelmébe ajánljuk

A kávékapszula környezettudatos szemmel

  • Fizetett tartalom

A kávékapszula rendkívüli népszerűsége világszerte kétségtelen, ám a kényelmes és gyors kávézás mögött rejlő környezeti, gazdasági és társadalmi kérdések kevésbé kerülnek reflektorfénybe. Az alábbi írásunkban ezeket a fontos aspektusokat vizsgáljuk meg, hogy egy átfogó képet kapjunk a modern kávéfogyasztás egyik legmeghatározóbb trendjéről.

6 téma, ami ma már egyre kevésbé számít tabunak

  • Fizetett tartalom

A társadalom folyamatosan változik: átalakul, hogy milyen eszközöket használunk, hogy milyen elfoglaltságaink vannak a mindennapokban, hogy milyen tempóban éljük az életünket – és persze az is, hogy milyen témákat beszélünk meg nyíltan. Kétségtelen, hogy embere – és persze kultúrája – válogatja, mi számít tabunak és mi nem, de általánosságban azt láthatjuk, hogy a világ soha nem volt annyira nyitott és szabadelvű, mint ma.

Így válasszunk széket ülőmunkához

  • Fizetett tartalom

Az ülőmunka ugyan kényelmesnek tűnhet, viszont óriási terhet róhat az ízületeinkre és izmainkra is. Éppen ezért ajánlott egy valóban komfortos szék mellett dönteni, hogy még az igazán hosszú munkaórák után se fájjon a gerincünk vagy a derekunk. Hogyan érdemes széket választani az igényeinkhez mérten? Mutatjuk a pontos válaszokat!