Van valahol egy behavazott udvarház, kellően lakályos, afféle angolosan előkelő forgatási tér. Itt tartózkodik nyolcadmagával a gyilkos. Mama (zugivó), feleség (önző dög), sógornő (vénkisasszony), húg (ribanc), nagyobbik lány (önállósodik), kisebbik lány (lázad), szobalány (elfojtott, büszke démon), cseléd (sóvárgó és...) - többet nem mondhatok. Fenn pedig a hálószobák, áthallásos életterek, hallgatózások és lopakodások hálózati pontjai, a középsőben pedig a családfő: holtan - és hallgatok itt is, mint a sír.

Van valahol egy behavazott udvarház, kellően lakályos, afféle angolosan előkelő forgatási tér. Itt tartózkodik nyolcadmagával a gyilkos. Mama (zugivó), feleség (önző dög), sógornő (vénkisasszony), húg (ribanc), nagyobbik lány (önállósodik), kisebbik lány (lázad), szobalány (elfojtott, büszke démon), cseléd (sóvárgó és...) - többet nem mondhatok. Fenn pedig a hálószobák, áthallásos életterek, hallgatózások és lopakodások hálózati pontjai, a középsőben pedig a családfő: holtan - és hallgatok itt is, mint a sír.

Agatha Christie-s vérpolgári, jól feszülő, ámde mulatságos krimi ez, egy Robert Thomas nevű hatvanas évekbeli bulvárszínpadi szerző munkájának az adaptációja, sztárparádé formájában. A sztárok pedig hozzák a nevük mellett az erős pillanatokat is, a kisugárzást. Naná, egy Catherine Deneuve, egy Fanny Ardant! Egy Isabelle Huppert - habár kissé tán túlkarikírozott a vénkisasszonya.

Ám az igazán jó a filmben nem ez, nem is a mókás pillanatok, nem a hazugságok mögötti álvilág bonyodalmassága, hanem az a sok kicsi rezdülés, a törékenységek. Ezektől, elejtett megjegyzésekbe rejtett súlyos csalódásoktól, bántottságoktól, fájdalmaktól mélyülnek meg a sorsok minden közhelyességükkel együtt. Meg persze az időn kívüliségtől, ami az esetlegességet egyfajta örökkévalóságba emeli át, hogy ezt rögtön csacska betétdalok törjék meg, viszonylagosítsák hamar és illendően - egy-egy jutalomjáték, pompásan kivitelezett kötelező kűr mind a nyolc versenyzőnek. Hogy - mert bent vagyunk, a szereplőkkel egy lelki térben szoroskodunk - kijjebb kerülhessünk, ne érezze magát a néző valami olcsó kakasülőre, izzadt térdcsapkodók és viháncolók közé tévedt, fennkölt zavarában pironkodó idegennek.

Aztán jöhet egy újabb történetcsavar, ismét egy betét - a soron következő is eljátssza, hogy játssza. És ettől - habár látjuk, érezzük, hogy a rendező is játszik velünk, lebegtet és adagol - végül nagyszerű lesz az egész: se ki, se be, kint is bent is. Amúgy meg a boldogságról szól film. Arról, hogy nincsen.

A végén pedig még egy váratlan fordulatot is kapunk.

- kovácsy -

Színes, feliratos, francia, 2002, 103 perc; szereplők: Catherine Deneuve, Isabelle Huppert, Emmannuelle Béart, Fanny Ardant, Virginie Ledoyen, Danielle Darrieux, Ludivine Sagnier, Firmine Richard; forgalmazza a Budapest Film