Én viszont - éppen az említett koncert után - akkor is menteném Youngot, ha történetesen nekem se jönne be az album, élőben ugyanis verhetetlen a pali. A szakállasabb számait is játszi könynyedséggel varázsolja frissre, így hát simán szemet hunynék egy pilledtebb pillanata felett; erről azonban szó nincs az Are you passionate? esetében. Sőt szerintem az "öreg" tényleg egyre fiatalabb formát mutat, csak éppen lépést kellene vele sokaknak tartani. Más kérdés, hogy a lemezborító giccsgrafikája - katonazubbonyra helyezett tűzpiros rózsa csókolózó párral - nem erre sarkall, ahogy az amerikai rádiókban agyonjátszott - a szeptember 11-én Pennsylvaniaban lezuhant gép egyik utasának mobilba mondott utolsó szavaira épülő - Let´s roll is kilóg az anyagból. A többi tíz szám viszont nagyon "soul" - egy zajosabb kivételtől eltekintve az összeset a legendás Stax kiadó egykori házizenekara, a Booker T & the MG´s kíséri, kiegészülve a Crazy Horse-gitáros Frank "Poncho" Sampedróval.
Persze értem én, hogy a néhol valóban túlcsorduló, közhelyes sorokkal és "nyálas" kórusokkal tűzdelt dalok miért tűnhetnek bárgyúnak, hogy a lánya felnövésével szembenéző apa (My girl) vagy a feleségébe újra szerelmes férj (Differently) témája miért riaszt némelyeket. Nem véletlenül szegezi nekünk Young a címadó számban: "Csak nem tartasz az érzelmeidtől? Zavaró, mi, ha a lelked beszél!"
- bogi -
Warner, 2002
