Film: Szemüveget az írónak (Robert Rodriguez: Kémkölykök 3-D)

  • - barotányi -
  • 2003. december 18.

Zene

Ellentétben a jó nevű rendező korábbi megszólalásaival, ebben a filmben egyáltalán nem isznak tequilát, sem buggyant sört, nem tűnik fel Tarantino (Salma Hayek és Banderas mondjuk igen, de ennyi még belefér), ráadásul majdnem végig 3D-s szemüveggel kell nézni, mint a Freddie Krueger bosszúját.
Ellentétben a jó nevű rendező korábbi megszólalásaival, ebben a filmben egyáltalán nem isznak tequilát, sem buggyant sört, nem tűnik fel Tarantino (Salma Hayek és Banderas mondjuk igen, de ennyi még belefér), ráadásul majdnem végig 3D-s szemüveggel kell nézni, mint a Freddie Krueger bosszúját.

Rodriguez filmje az általa, hmm, ábrázolni kívánt valamit (az ún. valóságtól jól megkülönböztethető módon) egy videojáték terébe helyezi: a látvány ennek megfelelően lélegzetelállító, s ennek csak kissé mond ellent, hogy a felnőtt mozinéző gyakorlatilag az első perctől szűkölve lesi, mikor nyílik a szabadba vezető ajtó. Pedig a dolog még szubverzív is egy kicsit: többek között a videojáték-adaptációk, továbbá a szombat délelőtti ún. ifjúsági kalandfilmek paródiája, sőt több is azoknál, elvégre egyedülálló, bár csalóka belső térélményt kínál, továbbá Stallonét s még egy féltucatnyi egyéb ún. sztárt (pl. Cheech Marint vagy a kretén G. Clooneyt), akik, bár szégyenkezve, de azért jól eltették a film után járó, igaz, meg nem érdemelt gázsit.

Stallone produkciója külön említést is érdemel, elvégre eddigi pályafutása csúcsaként egy személyben alakítja saját megnégyszereződött énje valamennyi darabkáját, és még beszélget is bohókás álarcokba bújt szubénjeivel. Ilyenkor kell kötelességszerűen megemlítenünk, mennyire agyon tudja vágni a szinkron az eredeti akusztikus élményt (Stallone beszél! - ráadásul egyszerre több regiszterben!), de hát mindegy, nekik is élni kell valamiből.

Persze nem is ez a legvisszataszítóbb e filmben, hanem az a magatartás, ahogy a cinikus alkotók megcélozták az egyetlen fogékony célcsoportot, a begombázott tinédzserekét. Másra egyébiránt nem következtetünk a Kémkölykök 3-D-t elöntő gátlástalan idiotizmus láttán: nyilván nem csupán szemünk, de elménk is igényelne egy speciális szemüveget, amellyel helyreállna a kép, vagy legalább minden szereplő archetipikus rovarrá vagy olmék szoborrá változna, ami ugyan szintén rémületes, de ugyanakkor mókás is a maga módján. A gyerek mint olyan a filmkészítők perverz logikája szerint pont olyan hülye, mint az apja, csak éppen nagyobb a fantáziája - amiért lényegesen veszélyesebb is. Mozi után nyilván hazamegy, szabadon engedi a bohóchalat, kirúgja a tolószéket a nagypapa alól, azután fogja a tortakést, kinyitja vele a tévét és megpróbál belemászni, de nem tud a sok kurva drót miatt. A fölnőtt meg rettegve nézi a mozit, mert nem ért egy kukkot sem belőle, attól retteg, hogy még az utána következő generációknál is butább és lassabb felfogású, s legközelebb majd a Ki nevet a végén? 4D-s verziójában kell szerepelnie, ahol a való élethez hasonlóan folyton a cél előtt üti le őt egy még nála is nagyobb barom.

- barotányi -

Az SPI International bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

A mókamester

„Mindenki nyugodjon le. Újra jó a víz Fehérváron” – közölte Takács Péter a Facebookon, egy szurikátát ábrázoló mémmel illusztrálva. Ez nagyjából azt jelenti, hogy eleve valami piti ügyről, műbalhéról volt szó.

A lélekkufárok

„Felkérjük Kuminetz Gézát (rektor atya – a szerk.), hogy tartsa fenn a dékán fegyelmi döntését, és szükség esetén követelje meg azon oktatók önkéntes távozását, akik tartósan aláássák az intézmény keresztény identitását” – áll a CitizenGO nevezetű „ultrakonzervatív” (lefordítva: bigott) lobbiszervezet hazai lerakatának augusztus 28-án kelt, Megvédjük a keresztény oktatás szabadságát a Pázmányon! című petíciójában.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”