Ne számítsunk egy megszokott Szabó-filmre! Nincs egzisztencialista problémafelvetés, nincs történelemkönyveket megszégyenítõ pontos kor- és társadalomrajz, illetve dehogyis nincs, csak másképpen, nem úgy, nem abban a stílusban, ahogy ezt eddig elvártuk.
A darab a "mily sekély a mélység, mily mély a sekélység" jegyében született - a sekélység: egy középkorúvá lett, sokadvirágzását élõ szépasszonynak, London ünnepelt színésznõjének csattanóra kihegyezett múlt századi története; a mélység pedig az öregedés cseppet sem vidám kérdésköre: mihez is kezdjünk magunkkal, ha nyomunkban kérlelhetetlenül ott liheg teret követelve az ifjabb generáció?
A munkasikereibe, a mindennapi rutinba belefáradt díva a túlélés és a megújhodás reményében friss impulzusok után kutat; a forrást, melytõl az újító energiát reméli, egy ifjú amerikai (Shaun Evans) szerelmében találja.
A dolgok szépen alakulnak - a titkos viszony hatására hõsnõnk a színpadon és a magánéletben egyaránt kiragyog; férjét, a kimért, higgadt színházigazgatót, Jeremy Ironst és a közönségét könnyedén az ujja köré csavarja. Megnyugodhat: az ifjúságot elsõ körben sikerrel gyûrte maga alá (szó szerint), de az egy másik fronton kíméletlen erõvel újra támad az ambiciózus, a férj és a szeretõ érdeklõdését egyaránt felkeltõ színésznõcske (Catherine Charlton) személyében. Visszavonulót fúj hõsnõnk, vagy megküzdve a sokadik premierlázzal, ismét kiáll a színpadra, az élet színpadára? - ez itt a kérdés.
Akinek ismerõs, nem téved: valamikor 1962-ben született már William Somerset Maugham A színház címû írásából egy híressé vált adaptáció, Csodálatos vagy, Júlia címmel, Lili Palmer elragadó alakításával. A nagyasszony szerepében most Anette Bening bizonyíthat - és bizonyít is, néha talán jobban is, mint kellene: hatalmas energiákkal, királynõi gesztusokkal, felfokozott lelkiállapotban kelti életre a szerepet; színház neki az egész világ, kelléktárából gombnyomásra szedi elõ a meggyötört szerelmes, a tündöklõ díva vagy a megértõ barát figuráját, legyen szó a színpadról vagy a magánéletrõl.
A Szabó István rendezte könnyed, édes-bús komédia - ne féljünk leírni - tisztességesen megcsinált iparosmunka. Ha az elején kissé nehézkesebben is pörög fel, idõvel egyre lendületesebben, a poénokat, az új szereplõket, a váratlan fordulatokat jó tempóban adagolva halad elõre. Olyan kicsit franciás, kicsit Molnár Ferenc-es, jól megcsinált színdarab benyomását keltõ mozi - könnyen befogadható, konzervatív kosztümös film, mely elsõdleges vállalását, nevesen a nézõ szórakoztatását eminensen teljesíti, s ha akarom, némi önvizsgálatra is serkent.
Veralina
Az InterCom bemutatója
