Film, színház, muzsika (A Balanescu Quartet és a Muzsikás együttes a Millenáris Teátrumban)

  • 2001. november 1.

Zene

Nekem az nagyon rokonszenves, ahogyan Alexander Balanescu (és vonósnégyese) berendezkedett a kortárs-, a könnyű- és a népzenét elválasztó senkiföldjén. Kraftwerk- és David Byrne-feldolgozások, Pet Shop Boys- és Miranda Sex Garden-koncertek, lemez a libanoni Rabih Abou-Khalillal, no és - a Bartók albummal kezdődően - egyremélyülő kapcsolat a Muzsikás együttessel. Ez a hegedűduóktól indulva odáig "fajult" mára, hogy a Millenáris Teátrumban a két zenekar közösen lépjen a színpadra.

I. Bevezetés

Nekem az nagyon rokonszenves, ahogyan Alexander Balanescu (és vonósnégyese) berendezkedett a kortárs-, a könnyű- és a népzenét elválasztó senkiföldjén. Kraftwerk- és David Byrne-feldolgozások, Pet Shop Boys- és Miranda Sex Garden-koncertek, lemez a libanoni Rabih Abou-Khalillal, no és - a Bartók albummal kezdődően - egyremélyülő kapcsolat a Muzsikás együttessel. Ez a hegedűduóktól indulva odáig "fajult" mára, hogy a Millenáris Teátrumban a két zenekar közösen lépjen a színpadra.

És igazán remélem, hogy a tévében majd hamarosan megnézhetem a koncertjüket, ha már a helyemről (zsöllye, bal oldal, második sor, negyedik szék) nem láttam. Az úgy volt, hogy egy fúrótoronyforma kamerát toltak a nézőtér elé, bizonyára így tűnt a legpraktikusabbnak a rögzítés módja. (Minden rendezvényt felvesznek, derült ki később, bár azt még nem tudni, hogy hol és mit adnak le belőle.) Én azért megkértem az ügyelőt, jelezze már az úrnak, hogy itt néhányan egy hangot sem látunk tőle, de azt mondta, hogy nem szólhat, mert felvétel van.

Ja, az más. - A hiba persze az én készülékemben van, hiszen ahelyett, hogy a pipától engedtem szétrobbanni a fejem, történetesen lerúghattam volna az operatőrét, de most már cseszhetem, majd legközelebb. Addig azért leszögezném: "berendezni", illetve jóváhagyni, hogy a közönség ne láthassa az előadókat, egészen elképesztő modortalanság.

II. Fő rész

Ennyit - egyelőre - a köpködésről, és most lássuk, hogy mit hallottam.

Elsőnek a Dunántúli ugróst, s közben azt, ahogy Balanescu vonósnégyese szépen a Muzsikáshoz simul. Nem igazán "nyúlt bele", legfeljebb csak árnyalta, szóval sok vizet nem kavart, de ez még bőven belefért az első percekbe. Aztán a kvartett önálló blokkja következett, részint a háború keltette megrendüléssel, másrészt Balanescu feltámadott romániai gyökereibe fonódva. Emiatt tapadhatott újabban az 1993-ban elhunyt román népdal- és operetténekes díva, Maria Tanase dalaira, melyek közös megszólaltatására egyszer (Ljubljanában) már rávette a Muzsikás zenekart. A második Tanase-dalnál - nevezetesen a Lume-lume címűnél - fordult a kocka, vagyis ezúttal a Muzsikás "épült be", én pedig már összegezni bátorkodtam: azon túl, hogy a kölcsönös alázatból jeleskedik a produkció, eredeti és új minőség nem született a két zenekar találkozásából. Ahhoz nyilván lényegesen több agyalás és idő kell (már ha az angol kollégákban van fogékonyság egyáltalán).

A koncert második része szerencsére nem annyira a kísérletről, mint inkább a jó öreg magaslatokról szólt. "Pusztán" a Muzsikással (Máramarosi táncok) s (az egy szál) Balanescuval kiegészülve nemkülönben. A két hegedűre és gardonra adaptált Dudatáncok, Bartók hegedűduói, illetve (Éri Péter hosszúfurulyájával és Sebestyén Márta énekével) a hátborzongató Pekulár ballada nemcsak tömény katarzist fecskendezett az ereimbe, de azt is jelezte, hogy Alexet valóban mélyen és további súlyos ígéreteket sejtetve érintette meg ez a muzsika.

Befejezésként a Román népi táncok körül még tett egy (egymást váltogató) tiszteletkört a két csapat, én pedig tulajdonképpen egészen kisimult vonásokkal indultam (volna) haza.

III. Kivezetés

Ha akkor egy kopasz biztonsági öltöny nem áll az utamba.

- Hova?

Mire én így feleltem röviden, de megfontoltan: Haza.

- Nem mehet; tart még az előadás. Felvétel van.

Ettől a kafkai fordulattól kissé elborultam.

- Maga téved. Az előadás már véget ért, legfeljebb ráadás lesz. Azt pedig én szoktam eldönteni, hogy mikor megyek el.

Úgyhogy még egyet léptem. Most már mindegy, részemről rendben, bunyózzunk, ha kell; köpök én erre a millenárisra, ha már színház, hát legyen kegyetlen.

De erre odébbállt a jóember. Nem mintha olyan rettenetes volnék, csak mert nem tudta, mi a teendő, ha verekedés törne ki forgatás közben. Mégis én éreztem rongy keserűnek magam.

A tanulság? Nos, természetesen nem az, hogy a Millenáris Park rendezvényeit kerüljük el. Ha kedvünk szottyan hozzá, nagyon is ott a helyünk, és ha nem látnánk, akkor majd kissé átrendezzük a nézőteret, ha pedig úgy hozza a szükség, bizony kihúzunk még a klotyóra is, legfeljebb eltakarjuk a farkunkat, nehogy szeméremsértő legyen a felvétel.

Marton László Távolodó

Millenáris Teátrum, október 21.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."