Film, színház, muzsika (A Balanescu Quartet és a Muzsikás együttes a Millenáris Teátrumban)

  • 2001. november 1.

Zene

Nekem az nagyon rokonszenves, ahogyan Alexander Balanescu (és vonósnégyese) berendezkedett a kortárs-, a könnyű- és a népzenét elválasztó senkiföldjén. Kraftwerk- és David Byrne-feldolgozások, Pet Shop Boys- és Miranda Sex Garden-koncertek, lemez a libanoni Rabih Abou-Khalillal, no és - a Bartók albummal kezdődően - egyremélyülő kapcsolat a Muzsikás együttessel. Ez a hegedűduóktól indulva odáig "fajult" mára, hogy a Millenáris Teátrumban a két zenekar közösen lépjen a színpadra.

I. Bevezetés

Nekem az nagyon rokonszenves, ahogyan Alexander Balanescu (és vonósnégyese) berendezkedett a kortárs-, a könnyű- és a népzenét elválasztó senkiföldjén. Kraftwerk- és David Byrne-feldolgozások, Pet Shop Boys- és Miranda Sex Garden-koncertek, lemez a libanoni Rabih Abou-Khalillal, no és - a Bartók albummal kezdődően - egyremélyülő kapcsolat a Muzsikás együttessel. Ez a hegedűduóktól indulva odáig "fajult" mára, hogy a Millenáris Teátrumban a két zenekar közösen lépjen a színpadra.

És igazán remélem, hogy a tévében majd hamarosan megnézhetem a koncertjüket, ha már a helyemről (zsöllye, bal oldal, második sor, negyedik szék) nem láttam. Az úgy volt, hogy egy fúrótoronyforma kamerát toltak a nézőtér elé, bizonyára így tűnt a legpraktikusabbnak a rögzítés módja. (Minden rendezvényt felvesznek, derült ki később, bár azt még nem tudni, hogy hol és mit adnak le belőle.) Én azért megkértem az ügyelőt, jelezze már az úrnak, hogy itt néhányan egy hangot sem látunk tőle, de azt mondta, hogy nem szólhat, mert felvétel van.

Ja, az más. - A hiba persze az én készülékemben van, hiszen ahelyett, hogy a pipától engedtem szétrobbanni a fejem, történetesen lerúghattam volna az operatőrét, de most már cseszhetem, majd legközelebb. Addig azért leszögezném: "berendezni", illetve jóváhagyni, hogy a közönség ne láthassa az előadókat, egészen elképesztő modortalanság.

II. Fő rész

Ennyit - egyelőre - a köpködésről, és most lássuk, hogy mit hallottam.

Elsőnek a Dunántúli ugróst, s közben azt, ahogy Balanescu vonósnégyese szépen a Muzsikáshoz simul. Nem igazán "nyúlt bele", legfeljebb csak árnyalta, szóval sok vizet nem kavart, de ez még bőven belefért az első percekbe. Aztán a kvartett önálló blokkja következett, részint a háború keltette megrendüléssel, másrészt Balanescu feltámadott romániai gyökereibe fonódva. Emiatt tapadhatott újabban az 1993-ban elhunyt román népdal- és operetténekes díva, Maria Tanase dalaira, melyek közös megszólaltatására egyszer (Ljubljanában) már rávette a Muzsikás zenekart. A második Tanase-dalnál - nevezetesen a Lume-lume címűnél - fordult a kocka, vagyis ezúttal a Muzsikás "épült be", én pedig már összegezni bátorkodtam: azon túl, hogy a kölcsönös alázatból jeleskedik a produkció, eredeti és új minőség nem született a két zenekar találkozásából. Ahhoz nyilván lényegesen több agyalás és idő kell (már ha az angol kollégákban van fogékonyság egyáltalán).

A koncert második része szerencsére nem annyira a kísérletről, mint inkább a jó öreg magaslatokról szólt. "Pusztán" a Muzsikással (Máramarosi táncok) s (az egy szál) Balanescuval kiegészülve nemkülönben. A két hegedűre és gardonra adaptált Dudatáncok, Bartók hegedűduói, illetve (Éri Péter hosszúfurulyájával és Sebestyén Márta énekével) a hátborzongató Pekulár ballada nemcsak tömény katarzist fecskendezett az ereimbe, de azt is jelezte, hogy Alexet valóban mélyen és további súlyos ígéreteket sejtetve érintette meg ez a muzsika.

Befejezésként a Román népi táncok körül még tett egy (egymást váltogató) tiszteletkört a két csapat, én pedig tulajdonképpen egészen kisimult vonásokkal indultam (volna) haza.

III. Kivezetés

Ha akkor egy kopasz biztonsági öltöny nem áll az utamba.

- Hova?

Mire én így feleltem röviden, de megfontoltan: Haza.

- Nem mehet; tart még az előadás. Felvétel van.

Ettől a kafkai fordulattól kissé elborultam.

- Maga téved. Az előadás már véget ért, legfeljebb ráadás lesz. Azt pedig én szoktam eldönteni, hogy mikor megyek el.

Úgyhogy még egyet léptem. Most már mindegy, részemről rendben, bunyózzunk, ha kell; köpök én erre a millenárisra, ha már színház, hát legyen kegyetlen.

De erre odébbállt a jóember. Nem mintha olyan rettenetes volnék, csak mert nem tudta, mi a teendő, ha verekedés törne ki forgatás közben. Mégis én éreztem rongy keserűnek magam.

A tanulság? Nos, természetesen nem az, hogy a Millenáris Park rendezvényeit kerüljük el. Ha kedvünk szottyan hozzá, nagyon is ott a helyünk, és ha nem látnánk, akkor majd kissé átrendezzük a nézőteret, ha pedig úgy hozza a szükség, bizony kihúzunk még a klotyóra is, legfeljebb eltakarjuk a farkunkat, nehogy szeméremsértő legyen a felvétel.

Marton László Távolodó

Millenáris Teátrum, október 21.

Figyelmébe ajánljuk

„Rá­adásul gonosz hőseinek drukkol”

A több mint kétezer strófás Nibelung-ének a középkori német irodalom talán legjelentősebb műve. Hogyan lehet ma aktuális egy 800 éves irodalmi mű? Miért volt szükség egy új magyar változatra? Erről beszélgettünk Márton László író-műfordítóval öt évvel ezelőtt. Idézzük fel a cikket!

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”