Film: Találkoztam boldogtalan cigányokkal (Pejó Róbert Adrián: Dallas Pashamende)

Zene

Lenn járunk, ahol csak a filmek szoktak, ahol csak por van, csak szemét, a zsöllyébõl ember alattinak tûnik a lét, a nyomor fõterén. Cigányok közt megint, tetszik, nem tetszik, visszajáró vendégei õk a honi filmcsinálásnak. Az esetek perdöntõ hányadában úgy is viselkednek, mint a vendégek, suták és feszélyezettek, odafigyelnek minden mondatukra. Legtöbbször a fõváros nyolcadik kerületébõl érkeznek, ha nem egyenesen a Róna utcából (ott a filmgyár).

Lenn járunk, ahol csak a filmek szoktak, ahol csak por van, csak szemét, a zsöllyéből ember alattinak tűnik a lét, a nyomor főterén. Cigányok közt megint, tetszik, nem tetszik, visszajáró vendégei ők a honi filmcsinálásnak. Az esetek perdöntő hányadában úgy is viselkednek, mint a vendégek, suták és feszélyezettek, odafigyelnek minden mondatukra. Legtöbbször a főváros nyolcadik kerületéből érkeznek, ha nem egyenesen a Róna utcából (ott a filmgyár).

Pejó filmje számos szempontból már alapszituációjában eltér az utóbbi időkben szinte kényszeresnek ható celluloid-cigány karaván eddig viselt dolgaitól, s aztán a továbbiakban is szolgál örömteli újdonságokkal, leginkább a színészválasztás és -vezetés terén (egyszerűen kiváló színészekkel dolgozik, na). Mindemellett markáns hangulatfestő erő jellemzi, és persze a jó szándék - mit tehet ő arról, hogy momentán azzal van tele a padlás. A szeméttelep, ahol nyomorult hőseinkkel járunk, hátborzongatóan átélhető, hitelesnek ható. Mondom: ható, hisz alig hinném, hogy az art-kinók közönségének minderről túl közeli, a vászonnál, a tévéképernyőnél, a teleírt papirosnál közelebbi tapasztalatai lennének. Az átélés azonban pontosan a borzongásig tart, egy centivel sem tovább. Pedig Pejó imént dicsért színészei túljutnak a hú, de rémes figura megformálásán, időnként egészen a hihető érzelmek megformálásáig is. Aztán persze velük se érünk olyan messzire, mint amit a start ígér. Azért, mert piszkosul nincs ezeknek a szerencsétlen szeméttelepi cigányoknak történetük. Ami van nekik, az nem az övék.

És pont ez az, amit nem lehet csinálni: ebbe bukott bele eddig még minden próbálkozás, ha volt olyan, a legjobb akaratú is. Az úgy nem megy, hogy: "Szerbusztok, cigányok, nesztek, itt egy történet, erre varrjatok gombot, most vettem kéz alatt, idefele jövet loptam, olcsóért szállította a koprodukciós partner...", tudomisén. Ezt akkor sem lehet, ha az éppen adott cigányok neves fővárosi és ígéretes külföldi színművészek, mert egy darabig ugyan elvannak vele, fogáskeresés, összehangolgatás ilyen-olyan személyes tapasztalatokkal, egyéb mentőakciók, végül csak a kudarc kínos takargatása marad. A történet nem szociális segély!

Pejó Róbert (Csemer Gézával írt) története pedig nem a cigányoké, csak nekik írták, amit látunk, jelentős tapasztalatú szakemberek cigányos forgatókönyve, kisebb-nagyobb hibákkal, de leginkább jól (túl jól) ismert fordulatokkal. Radu, a cigánysorról elszármazó, tanítóvá lett fiatalember apját temetni tér vissza egykori övéi közé, nem túl nagy elszánással, inkább muszájból. Van már egy másik élete, szőke menyasszony, Dacia, polgári foglalkozás. Persze marad, persze mondvacsinált okok láncától bilincselve (erre még mondhatjuk, hogy magát is átveri, de a nagy biztonsággal előre kalkulálható gesztusokra, akciókra, reakciókra csak azt, hogy [valaki] minket), talán a szerelemért, de inkább azért, mert csak a végén szabad elmennie. A saját lábán, vagy akárhogy...

Akár persze föl is sóhajthatnánk: de legalább nem egy Rómeó és Júlia-sztori végre... Hogy nem-e? A szerelem most is két hótt ellentétes létforma képviselői közt lángol, annyi csupán az eltérés, hogy van valami bizonytalan előzménye, egy tetoválás a közös múltból.

Mindazonáltal a Dallas még így is a szcéna nézhetőbb darabjai közé tartozik, leginkább a bevezetőben leírt erényei miatt - ugyanakkor az etalon továbbra is a Paramicha marad.

Turcsányi Sándor

A Budapest Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.