A téma - szomorú - az utcán (egy aluljáróban, egy lehúzott pecóban, ki tudja?) hever; kurrens ügy mostanában anyagosokról filmet készíteni, jönnek az újabb és újabb jelentések zsinórban a világ minden tájáról. Az elmúlt egy évben volt már brit, holland, wallesi, ez a mostani egy amerikai és független darab: Vondie Curtis Hall középszerű supporting színészből avanzsált középszerű filmrendezővé, a Gridlock´d az első munkája, a forgatókönyvet is ő jegyzi.
Közismert, hogy a film 2Pac Shakur hattyúdala, a rapper a forgatás után röviddel gyilkosság áldozatául esett. Ha másért nem is, hát ezért érdemes némi figyelemre ez a dolgozat. Az egyébként meglehetősen lapos sztori egyetlen nap krónikája, sűrű flashbackekkel, amelyekben a kox az abszolút favorit. A történet: miképp téved el két, a cumóról lejönni készülő junkie a hivatalok útvesztőiben, miként vész el a jó szándék a bürokraták truccolásán. Sorban állások, instanciázások, mindhiába, frusztrációra frusztráció. Csak egyet a sok trauma közül: tíz napra van szükség ahhoz, hogy hőseink megkaphassák az ingyenes társadalombiztosítási kártyát, melyre a rehabilitációra szóló beutalóhoz van szükség. Hát így: cudar egy világ.
Az ígéretes kezdet után röviddel csaknem teljesen el is fogy a rendező művészi muníciója, az intenzív mesélőkedv intenzív önismétlésbe fordul, ami eléggé kínos, még akkor is, ha V. C. Hall láthatóan nem akar sokat, közelről sem mutat annyit, mint hasonló témákban utazó kollégái. A Gridlock´d közönséges kamaradarab, ősöreg sémákból építkező, kályhameleg film; példának okáért: a parázsló cigit nagyközeliben venni akkor is közhelyes megoldás, ha jól láthatóan nem csak dohányt sodortak a cigarettapapírba. Persze van néhány pozitívum is, mindjárt például Tim Roth kongeniális játéka - végig pályán van a krapek, ahogy mondani szokás, a sminkesének pedig örök hódolatom -, egyébként meg 2Pac és a számomra tökéletesen ismeretlen Thandie Newton játékára sem lehet panasz. Eddig még jó, sőt párszor tényleg beizzik a dolog, csak sajnálni tudom, hogy ez a néhány igazán eltalált pillanat összesen alig több mint tíz percet fog le a bő másfél órás filmből, hasonló epizódokat csokorba gyűjtve akár egy remek mozi is kerekedhetett volna az anyagból. Mindenesetre a jelenetek jó helyen, jókor kerülnek elő, amikor már éppen kelnél fel a székből. Aztán mégis maradsz. Te tudod.
Mint az ebben a szubkultúrában játszódó filmek többségénél, egy erős zenei anyag nagyot dobna az opuson. Már ha lenne benne. Néhány, többnyire az első taktusok után gyorsan elharapott rövid betéttől eltekintve ugyanis a Gridlock´d-ben jószerivel alig hallható zene. Igaz, a filmben sok, túlságosan is sok a vaker ("Onnantól van gáz, amikor már nem én nyomom a kokót, hanem az nyom engem", ilyenek), szóval a zenének kevés a hely, mégsem igazán értem, hogy a rendező miért mondott le erről, különösen, hogy 2Pac személyében egy adu ász is volt a kezében. 2Pac mindössze egyszer énekel, akkor is csak a záróképben. "Life Is a Traffic Jam" - rapeli, basszusgitáron kísérve magát, majd elsötétül a kép, és a hangja átúszik a vége főcímbe.
Tosoki Gyula
Gridlock´d, színes, amerikai, 91 perc; írta és rendezte: Vondie Curtis Hall; fényképezte: Bill Pope; látvány: Dan Bishop; zene: Stewart Copeland és Pilar McCurry; szereplők: 2Pac Shakur, Tim Roth, Thandie Newton, Charles Fleischer, John Sayles; a Mirax bemutatója
