1. Lehetett volna.
2. Mire ment ezzel Lem? Sokra nem, hiszen a vetítés előtt az előzetesekből kiderült, még az idén lesz egy hollywoodi Solarishoz szerencsénk, ha el nem ugrunk. Ugyanakkor miért állítanánk, hogy bármely kortárs tengerentúli majsztrónak ne lenne joga olyasmihez nyúlni, amit már Tarkovszkij (oh, jaj!) is piszkált. Gondoljunk csak bele, mennyivel lenne dögösebb az Andrej Rubljov, és mennyivel rövidebb a Stalker, ha Criss Columbus vagy Joel Schumacher vezetné elő, de nem erről van szó, hanem arról, hogy a nyolcvanas évek elejin, amikor Ridley Scott már nagyon jól állt a Szárnyas fejvadásszal, szóltak Hollywoodból Philip K. Dicknek, hogy sokkal jobb lenne, ha regénnyé írná azt a forgatókönyvet, amit ők buheráltak az ő Elektronikus bárány című könyvéből, mint elkövetni azt a csacsiságot, hogy kiadja még egyszer a Villanybárányt, mert ha mégiscsak megteszi, egy csomó pénzt dob ki az ablakon,
amiért örökösei
pöcsnek szólítják majd haló poraiban.
Nem írta újra, de hamarosan meghalt: találkozott Lemmel, udvariaskodtak egy kicsit, aztán csak elvoltak, hisz a pokolban nincsen mozi, állítólag. (Szerintem van, Spielberg filmjeit játsszák.)
Mindegy, Dick nem kukacoskodik többet, jöhet előbb Schwarzenegger, majd most Spielberg meg az örökösök: nincs miért panaszkodni. Steven hozta Tomot (Cruise), az meg a maszkmesterét. Vagy nem, de hozhatta volna.
Arról van szó, hogy 2054-re az Egyesült Államokban megszűnik a gyilkosság mint nemzeti sport, egyszerűen nulla darab jut egy évre, mert tudva van az jó előre, és lecsap a szerv. Vannak bizonyos pimf jogi problémák, de kit érdekelnek, ha egyszer nincs gyilkosság. Az a baj, hogy Spielberg olyan fene egydimenziós, vagy annyi se, pedig milyen érdekes társadalmi szálat lehetett volna húzni ebbe a szövetbe, mondhatni von haus aus. Nincsenek gyilkosságok = Hollywoodban éhen halt a fél üzem, a pár túlélő balesetvédelmi oktatófilmek készítésével próbál fennmaradni, beszáradt úszómedencéket látunk, szélvédőt mosó gyerekeket: híres rendezőkre hasonlítanak feltűnően. De Spielberget nem nagyon érdekli semmi, ami a sztoriból következne, és más se.
Valami szigorúan titkos vízben fektetnek három embert, ők látják előre a gyilkosságokat, mert a szüleik súlyos kábítószer-élvezők voltak, és ez utóhatás nekik. Nem mondja senki, de nyilvánvaló ezért hívják Agathának, Arthurnak és Dashiellnek őket, hisz ők is (Christie, Conan Doyle és Hammet) tudták mindig, hogy ki a gyilkos, bár az eseteik számottevő többségében nem mondták meg előre, sőt ellenkezőleg, csak a végén árulták el. Igaz, ami igaz, a Columbo alkotóiról sci-fi hősöket fölösleges lenne elnevezni, mert ilyen könnyen senki se tudná őket beazonosítani. Persze, ha már az azonosításnál tartunk, Spielberg az utalgatások mellett idézetekkel is telerakja a moziját, gondolom, hogy múljon az idő. Legszívesebben saját magától idéz, de a Szárnyas fejvadászt sem hagyja ki, nehogy már szó érje a ház elejét. Így nekünk sincs más lehetőségünk, mint megidézni a mester azon korszakát, amikor határozottan úgy tűnt,
filmrendező lesz belőle
Mondhatnánk (de nem lenne igaz), hogy a nagy ember visszatért a kezdetekhez. Emlékeznek még A párbaj és A sugarlandi hajtóvadászat című opusaira? Két nagyobb szabású üldözés volt. Egy bazi nagy kamion üldözött egy személykocsit, illetve egy állam komplett rendőrsége valami házaspárt, úgy emlékszem, szerette a közönség. Ám e szeretet, valamiért azt hiszem, még a szabad választáson alapult: tetszik vagy nem tetszik, kész. Ma már ilyesmiről nincs szó.
A Különvélemény (szavamra, a címe a legjobb) nem szól semmiről, Tom Cruise-t kergetik benne, először azt hittem, fölbőszült mozirajongók, de csak a rendőrség. A rendőrség, melynek sajnos csupán a gyilkossági csoportja van átalakítva ilyen megelőző kezelésre, pedig a lehetőségek - mint a jó sci-fikben - végtelenek. Elképzelem, hogy anno a Vasműben gyereknapon helikopterről kötélen lecsorog mellém egy egész kommandó, és mit is cifrázzák, rögtön a radiátorhoz bilincselnek, taknyos, jogod van hallgatni: öt perc múlva, ha közbe nem lépünk, ellopnál egy biciklipedált a fényvisszaverősből. Nem tudnék se köpni, se nyelni, szerencsére Spielberg közbeszólna: megállunk, újravesszük, nézzél butábban! A feszültség oldódna, a stábból többen a gázpalackra emlékeztető szódásballonból frissítőt vételeznének, a best boy randevút kérne a script girltől. Köpni azért tudtam volna: Klein Öcsi egy dinamóval készült frissíteni készleteit.
Hogy a különféle gondolatrendőrségek milyen messzire jutottak volna ezzel a megelőző módszerrel, azt most ne is feszegessük.
Szóval az a legnagyobb baja ennek a dolgozatnak, hogy unalmas, és roppant érdektelen. Mert az éppenséggel elképzelhető lenne, hogy az ember végignéz egy jó kis üldözéses thrillert, aztán hazafelé a villamoson elméláz az ártatlanság vélelmiről, bár azért ennél is létezik életesebb elfoglaltság, például büdös sajtot enni, céklával. De Spielberg erre sem ad lehetőséget. Amit ő enged: megcsodálni, hogy üzemében (Electric Light and Magic vagy Orchestra) immár teljesen átálltak automata üzemmódra. Emberi kéz érintése nélkül készítenek háttereket, szereplőket és egyáltalán: filmeket.
Ám van egy kis gáz ezzel a csúcstechnológiával. Jelesül az, hogy az automata gépsornak nem jut soha semmi az eszébe, semmi újra nem képes. Tökéletesen dolgozik, tökéletesre csinál mindent, ami meglehet, eddig tökéletlen volt, de volt. Sőt, meg is volt párszor. Láttuk az autós, a gyalogos, a gördeszkás üldözést már mind, és ez még semmi. Én már láttam, sőt minden másnap látok sodrófás üldözést is, ha Bérczhegyiék nem a szomszédomban, hanem Hollywoodban élnének és alkotnának, legfeljebb nem élőben, hanem Dolby Surroundban élvezném a Light and Magicnak hála: lézersodrófával, és a tett elkövetése előtt. Bérczhegyi befordulna a kocsma utcájába, hátirakétán röpülve balról vágna elé (s egyből felé) neje, a kocsmában meg összecsattannának a tenyerek, mint amikor az utcagyerek végre elnyeri a tévében a világbajnoki címet.
De Spielbergnek ez se kell, nem jó neki semmi, pedig lenne még pár ötletem.
- ts -
Az InterCom mozija
