Finn napok a Trafóban: A finn ugrás

  • - sisso -
  • 1999. szeptember 29.

Zene

Szeptember második fele a finn kultúrához való közelítéssel telt a Kortárs Művészetek Házában, ahol az intézmény hagyományaihoz híven természetesen kiemelt szerep jutott a mozgásművészetnek. Volt azonban fényerő, hangerő és gyomorerősítő is a kulturális változatosság kedvéért.
Szeptember második fele a finn kultúrához való közelítéssel telt a Kortárs Művészetek Házában, ahol az intézmény hagyományaihoz híven természetesen kiemelt szerep jutott a mozgásművészetnek. Volt azonban fényerő, hangerő és gyomorerősítő is a kulturális változatosság kedvéért.

A vodka csukamájolajjal egyszerű rágalmazás, de az tény, hogy a finnek többsége az északi fény, a hóvakság meg a rénszarvas vonta szánokon való vakmerő száguldozás hatása alatt áll. Viszont ezt az ihletet intelligens, mondhatni kuoli, zavarba ejtően ironikus és hidegen kifinomult formákba tudják öltöztetni. Roi Vaara testinstallátor, a nemzetközi élvonalban jegyzett performance-művész végletesen bizonyította ezt, igaz, a várakozással ellentétben végül nem köttette magát vékony ragasztószalagcsíkokkal a volt transzformátorház homlokzatára, mint azt előszeretettel művelte más ismert és a világ művészeti térképén sűrűbben jegyzett metropolisokban.

Jari Haanpera képzőművész mozgó fényinstallációt készített megmutatkozásként, amelynek rejtett fémfelületen, üvegen meg folyadékokon áthaladó, de egyébként hétköznapi fényforrásai folyamatosan más és más szürreális állapotot idéznek. Alkotása része annak a kiállításnak, amely érzékeltetni kívánja Skandinávia művészeinek fényhez való addiktív viszonyát. A világosság szempontjából hol bőséges, hol teljesen fukar éghajlati viszonyok gyermekei közé tartozik Saku Paashilahti is, aki társult a tárlathoz, és valami egészen sajátos technikával készült fotósorozatot rakott ki egy finn étkészlettel feldíszített asztal köré. Bélszínt, málnás tintahalat, kifordított angolnát, ráksalátát láttat egy génsebész perspektívájából. A gasztronómiai alapanyagokat milliméter-vékonyra szelte, hogy könnyebben átvilágíthatók legyenek, és ne a fény visszaverődéséből, hanem negatív nélkül jöjjenek létre ezek a nagyméretű, barokkos színekben pompázó ablakok. Gusztusosak lennének egy finn gyorsbüfé dekorációjaként is. A tárlat egyébként még október 10-ig látható, és az étteremben továbbra is kapható lesz az orosz ihletésű, ám a finnek által is kedvelt Sztroganoff-bélszín és talán a póréhagymalevest meg a rántott, fokhagymás uborkát sem veszik le a műsorról.

A Sibelius Akadémia négy kiváló csellistája, a klasszikus alapokkal tébolyító metált játszó Apocalyptica koncertjét a szerencsétlenebbeknek keresztbe húzta a MaNcs születésnapi bulija, pedig nagyon szívesen vettük volna ott is a főszerkesztők és az ismeretlen rapper mellett a gyantanyűvő harminckettedeket. Hiszen mi sem kételkedünk abban, hogy a Metallica, a Sepultura vagy Faith No More számai, de akár a saját szerzeményeik is vannak annyira mélyek és intenzívek, hogy a csellótechnika sem vet nekik gátat.

Mielőtt végre szó esik a hadbangen túli fizikalitásról is, el kell mondani, hogy a táncművészet mindig is nemzetközi hatások által tépázott ága volt a finn művészetnek. A szentpétervári balettiskolák befolyását és a stockholmi rivaldák csalfa fényét nem kerülhette el egyetlen táncművészeti szakmunkásnak készülő finn sem. Akik mégis, azok többnyire Helsinkiben űzik az ipart, ami egyáltalán nem baj, ismerve azt a szerencsés helyzetet, hogy ott még akad közönség, csekélyke állami támogatás, és a helyi balettintézet igazgatója maga Jorma Outinen, a világhírű térforradalmár, aki gyakorta működött együtt a mi hazánk szintén balettformabontó Ladányi Andreájával. Ladányi, akinek a közönségben való megjelenése is felér egy szerény előadással, ezúttal is lelkesen figyelte a finn táncparkettet, amely szokatlanul fehér színű volt. A finnek többsége, különös tekintettel a táncosokra, városokban él, de a mitológia, az úgynevezett primitív erő, a mozgásművészethez kapcsolódó is, a vidék hómezőinek, erdeinek és ezer tavának képéből áll össze. Ugyanakkor urbánus ritmusban él, lélegzik és több-kevesebb sikerrel próbál reflektálni az országhatáron átfújó divatszelekre is. Izolációs tünetei leginkább a finn funkcionális formatervezéssel és az építészettel rokoníthatók. Ari Tenhula és csoportja iskolapéldája e modern tánc keletkezéstörténetének. Red Led, avagy Higanyvörös című pontos és biztonságos előadásuk, ambivalens ellentétben a címével, inkább a finn dizájnra jellemző pasztellszíneket, az eleganciát, a finn tájba szervesen beépülő folyamatos szélzúgást idézte, de rafinált afrikaias csípőmozgásokkal. Három higanymozgású férfi a hideg északról, tejfölszőkén, távolságtartó hivatalnok módjára, kisztitkárokra emlékeztető formaruhában lengette tánckontextuson kívül eső csípőjét ugandai autentikusra, körülmetélési szertartászenére és a zenei ínyenc körökben nálunk is kedvelt Iva Bittovára.

Finnország inkább az irodalom és a zene otthonának tartja magát, ahol a testiség maximum az elnehezedés élményével jár együtt. Táncba próbálja belegyűrni összes fizikai attitűdjét, amelyet a fennálló lutheránus humán koncepció és az északon kondicionált kemény életstílus táplál. A cél nem is annyira a test felszabadítása, mint a kulturális kontroll hozzáadása. Tero Saarinen balett-táncos érzékeny, a humorosságig minimalista, döbbenetesen tiszta táncfelfogása ilyen módon szól a finn átlagemberhez. Férfi létére kontyba rakott hajjal, tülltütüben, alumíniumtányérral elkövetett szólóját tomboló tetszésnyilvánítás kísérte nálunk is. Elképesztő előadása az említett Jorma Outinen koreográfiája alapján 1988-ban díjat nyert Párizsban, és később Ballet Pathétique címmel egész estés előadássá rendezték az állami balettintézetben. Így több mint tíz év után a darab letisztult formái egy Pétervárt lenyomó, modern Hattyú halála kánonjává emelték a finnek számára ezt a darabot. Tero Saarinen a Company Toothpickkel még két másik etűdöt mutatott be, amelyek csak árnyalataiban közelítették meg az említett szólót, de Gavin Bryars pályaudvari koldusdala Krisztus véréről és Laurie Anderson filozofikus versei mindvégig biztosították a befogadókat az otthonkeresés méltóságáról.

A frissítő finn kultúrszeletelés végére maradtak a filmek. Aki Kaurismäki, a légnyomást kapott, persze semmiképp nem maradhatott ki. Mindkét vetített filmjét láthattuk már a magyar mozikban. Az angol feliratos finn trainspottingra viszont megtelt a nézőtér vasárnap este, bár voltak kétségek afelől, hogyan gyorsulnak a finn főváros fiataljai az őket körülvevő világgal egy ritmusban. Jarmo Lampela Freakin Beautiful World című filmje egy ex-junky lány, egy trippes és egy füves fiú kompon való drogcsempészésének, szüleikkel való kapcsolatának és drogtűrő képességének történetét meséli el sűrű párbeszédekben, olyan színorgiában, mintha egy napszemüvegdíler mindig új napszemüvegén keresztül folyna a diskurzus. A történet azért nyomasztóbb egzisztenciálisan, mint az eddigi népi drogkultuszfilmek, mert a fiatalok itt jóval korábban függetlenednek a családjaiktól, hideg van, és nem jár nekik a pingvinek társadalmára oly jellemző szociális testi közelség sem. Magasabb életszínvonal, de lelkileg mégis posztszocialista, és ez nekünk meglehetősen familiáris.

- sisso -

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.