Tricky with DJ Muggs and Grease (Juxtapose: Nem csak egy póz)

  • - bogi -
  • 1999. szeptember 29.

Zene

Tricky with DJ Muggs and Grease: Juxtapose

Ezt hívják stressznek, el a füvemtől, cseszd meg - susogja a hurutos hang a legrandább rapper mostani lemezén. A She Said sorai alapján Tricky újabb depóepizódjának rettenete leselkedik ránk, de hál´ istennek csalatkoznunk kell. Az utóbbi évek megszokott hirtelen halál programjának prolongálása helyett most megint a jó öreg hip-hop került műsorra.

"Ez a műfaj változtatta meg az életem, a haveroknak már egy évvel az első rímem megírása előtt azzal kérkedtem, hogy márpedig én rapper vagyok" - vallja Tricky, bár ennek bizonygatását később már nemigen láthatta szükségesnek: a Massive Attack-beugrások és a debütáló Maxinquaye (1995) magukért beszéltek. Nem sokkal ezután azonban otthagyta Bristolt, és elköltözött a New York-i Greenwich Village 666-os számú apartmanjába. Következtek az ördöggel cimborálós lemezek (Pre-Millennium Tension, Nearly God, Angels with Dirty Faces), melyek hiába villantak meg néhány pillanat erejéig, egyiket sem bírtam végigszenvedni.

Trükkös kedvem azonban most visszatérni látszik, az új anyag messze élvezhetőbb közvetlen elődeinél. Mondjuk nem is spilázták túl, az egész mindössze 35 perc, ráadásul még ebből is lejön az egyik szám tökfelesleges metálverziója. Különben le a kalappal Tricky ego-egzecíroztatása előtt, eddig sosem engedte meg, hogy más producerek belekontárkodjanak a lemezeibe. Nálam az egymás mellé helyezés (Juxtapose) szándékának ellenére DJ Muggs (Cypress Hill) nyert, Grease (Ruff Ryders, DMX) elbucskázott a második nóta ízléstelen Satriani-típusú szólójával. Az énekes/rapper vendégbrigádból Mad Dogot fényezik nagyon, állítólag ő lenne a legbetegebb rapper, aki a londoni ködből előbújt, de hát hol van ő Tricky asztmájához képest. Az új csajok - Kioka és D´na - az eddig standard Martina távolmaradása miatt kerültek a képbe, ő ugyanis éppen a szólólemezét nyüstöli.

Szóval örvendezem, Tricky mégse örökbe adta a lelkét, kéri szépen, hogy nyalogassuk neki tisztára (Wash my Soul). A szívszorongató szövegelések mellett persze ismét megkapja a lemezipar és a gengszter-rap (For Real). Rengeteg csávónak csak merevedése van a sokkolni vágyástól, nem látják a szenvedést, csupán egyféle városi cowboy életmódot. Én nem akarok keménykedni és stricit játszani, a Juxtapose egy másfajta megközelítése a hip-hopnak. Nem just-a-pose, annyi fix.

- bogi -

Durban Poison/Island/Universal, 1999

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.