Rövidfilmek a Francia Intézetben: Kerozin Gizi és a magyarok

szerző
- sisso -
publikálva
1999/39. (09. 29.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Menekülés a rövidfilmbe - ezt az alcímet adták a francia clermond-ferrand-i rövidfilmfesztivál díjnyertes filmjeiből való válogatásnak. A fesztiválra megmerítkezni rendszeresen kimenekülő magyar fiatalok úgy gondolták, nem árt megismerni a második évezred végének francia mindennapjait kisfilmek által, és ez csak használ a magyar alternatív filmtejesztői hálózatok vérkeringésének. Igazuk is volt, csupán a technika ördögével nem sikerült mindig megküzdeniük.

Menekülés a rövidfilmbe - ezt az alcímet adták a francia clermond-ferrand-i rövidfilmfesztivál díjnyertes filmjeiből való válogatásnak. A fesztiválra megmerítkezni rendszeresen kimenekülő magyar fiatalok úgy gondolták, nem árt megismerni a második évezred végének francia mindennapjait kisfilmek által, és ez csak használ a magyar alternatív filmtejesztői hálózatok vérkeringésének. Igazuk is volt, csupán a technika ördögével nem sikerült mindig megküzdeniük.

Kisfilmek a világ körül, rövidfilmek a Francia Intézetben és a Banán Klubban

Van nálunk rövidfilm, hogyne volna. Fesztiváljaink is vannak. Ott a Mediawave, az OFF meg határon kívül, Marosvásárhelyen az Alter-Native, hogy a BBS klubforgalmazásra bocsátott filmjeiről ne is szóljunk. A többiektől elnézést a meg sem említésért, szétszórtságom nem csak filmügyekben határtalan. Az sem igaz, hogy nem szeretünk filmet nézni. Az ötvenes évek világnézeti klubjai filmízlésformáló tréningjeinek köszönhetően ugyan, de bőven akad olyan, aki szívesen végignézi még a stáblistát is a film végén, érdekli a forgatókönyvíró és a rendező neve is a színészekén kívül. Csak a rohanó nagyfogyasztót idegesíti, ha átesik egy ilyen mozdulatlan csodán a széksorok között. Franciaországban persze egészen más körülmények között, de szintén az ötvenes években erősödött meg ez a típusú filmnéző szociokulturális közeg, csak náluk olyan bonyolult hálózatot alkotnak a közönséghez való eljuttatás módozatai, amit mi se kibogozni, se utolérni nem leszünk képesek még vagy száz évig. Persze van rá pénzük, igényük, így szocializálódtak stb., de attól még nálunk is lehetne jó rövidfilmeket csinálni, és nézhetné is őket bárki, akit a gimitől kezdve vagy még korábban erre kondicionálnak hamburgerzabáló génjei ellenére. Csakhogy itt inkább múlnak a művészmozik, a közművelődési, illetve stúdiómozik, és ha hely sincs a filmek megtekintésére, kivéve néhány város széli pajtát, akkor nézni sem nagyon lesz mit. Már csak ezért is annyira dicséretes dolog periferikus műfajokat támogattatni és idehozatni, a példaérték miatt. Mert lehet, hogy Kerozin Gizi és a proto-punk boszorkányok története, a kis Lucie elveszett játékmackója, Doudou iránti mély bánata, a francia tanár különös, életfrissítő tánclépései, a lapostetű kiáltása, Antoine gyorsvonatok filmezésébe manifesztált anyakomplexusa vagy a bájos zöld szkarabeusz hányattatásának története nem vonzó a fűrészporfejű kultúrpolitikusok számára, mégis úgy gondoljuk, hogy a magyar rövidfilmet újra ki kell találni belül, akárcsak Marion Vernoux a szerelmet. És ehhez akkor is nagy segítség volt végignézni a szomorúan szemlélődő attitűddel rendelkező francia kisfilmeket, ha egy egész estére melankolikusak lettünk az élet milyenségétől.

- sisso -

szerző
- sisso -
publikálva
1999/39. (09. 29.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Akadozik a szemétszállítás
Káosz és kosz
Radnóti András írása
Ukrajna és a magyar külpolitika
Interjúk
Gőz László, Simon Márton, Zurbó Dorottya
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Kultúra

még több Kultúra...