Rövidfilmek a Francia Intézetben: Kerozin Gizi és a magyarok

  • - sisso -
  • 1999. szeptember 29.

Zene

Menekülés a rövidfilmbe - ezt az alcímet adták a francia clermond-ferrand-i rövidfilmfesztivál díjnyertes filmjeiből való válogatásnak. A fesztiválra megmerítkezni rendszeresen kimenekülő magyar fiatalok úgy gondolták, nem árt megismerni a második évezred végének francia mindennapjait kisfilmek által, és ez csak használ a magyar alternatív filmtejesztői hálózatok vérkeringésének. Igazuk is volt, csupán a technika ördögével nem sikerült mindig megküzdeniük.
Menekülés a rövidfilmbe - ezt az alcímet adták a francia clermond-ferrand-i rövidfilmfesztivál díjnyertes filmjeiből való válogatásnak. A fesztiválra megmerítkezni rendszeresen kimenekülő magyar fiatalok úgy gondolták, nem árt megismerni a második évezred végének francia mindennapjait kisfilmek által, és ez csak használ a magyar alternatív filmtejesztői hálózatok vérkeringésének. Igazuk is volt, csupán a technika ördögével nem sikerült mindig megküzdeniük.

Kisfilmek a világ körül, rövidfilmek a Francia Intézetben és a Banán Klubban

Van nálunk rövidfilm, hogyne volna. Fesztiváljaink is vannak. Ott a Mediawave, az OFF meg határon kívül, Marosvásárhelyen az Alter-Native, hogy a BBS klubforgalmazásra bocsátott filmjeiről ne is szóljunk. A többiektől elnézést a meg sem említésért, szétszórtságom nem csak filmügyekben határtalan. Az sem igaz, hogy nem szeretünk filmet nézni. Az ötvenes évek világnézeti klubjai filmízlésformáló tréningjeinek köszönhetően ugyan, de bőven akad olyan, aki szívesen végignézi még a stáblistát is a film végén, érdekli a forgatókönyvíró és a rendező neve is a színészekén kívül. Csak a rohanó nagyfogyasztót idegesíti, ha átesik egy ilyen mozdulatlan csodán a széksorok között. Franciaországban persze egészen más körülmények között, de szintén az ötvenes években erősödött meg ez a típusú filmnéző szociokulturális közeg, csak náluk olyan bonyolult hálózatot alkotnak a közönséghez való eljuttatás módozatai, amit mi se kibogozni, se utolérni nem leszünk képesek még vagy száz évig. Persze van rá pénzük, igényük, így szocializálódtak stb., de attól még nálunk is lehetne jó rövidfilmeket csinálni, és nézhetné is őket bárki, akit a gimitől kezdve vagy még korábban erre kondicionálnak hamburgerzabáló génjei ellenére. Csakhogy itt inkább múlnak a művészmozik, a közművelődési, illetve stúdiómozik, és ha hely sincs a filmek megtekintésére, kivéve néhány város széli pajtát, akkor nézni sem nagyon lesz mit. Már csak ezért is annyira dicséretes dolog periferikus műfajokat támogattatni és idehozatni, a példaérték miatt. Mert lehet, hogy Kerozin Gizi és a proto-punk boszorkányok története, a kis Lucie elveszett játékmackója, Doudou iránti mély bánata, a francia tanár különös, életfrissítő tánclépései, a lapostetű kiáltása, Antoine gyorsvonatok filmezésébe manifesztált anyakomplexusa vagy a bájos zöld szkarabeusz hányattatásának története nem vonzó a fűrészporfejű kultúrpolitikusok számára, mégis úgy gondoljuk, hogy a magyar rövidfilmet újra ki kell találni belül, akárcsak Marion Vernoux a szerelmet. És ehhez akkor is nagy segítség volt végignézni a szomorúan szemlélődő attitűddel rendelkező francia kisfilmeket, ha egy egész estére melankolikusak lettünk az élet milyenségétől.

- sisso -

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.