"A hosszú, keskeny utcát, melyen rengeteg ember hullámzik ide-oda, nem lehet áttekinteni; alig lehet kivenni valamit a tülekvésben, amit a szem megragadhat. A mozgás egyforma, a lárma fülsiketítő, a nap vége nem elégít ki.
rés a présen: Valamiféle korszellem hívta létre két éve a Jégkorszakot?
Hó Márton: Nyilván benne volt a névválasztásban a kétezres évek globalizációs paráztatása, de nem volt annyira tudatos névválasztás, csak ez a név passzolt hozzám. Régebben újságíróként dolgoztam ezen a néven, többek között a Narancsnak is.
A szélesebb publikum elsősorban Björkkel való lassan két évtizedes, kölcsönösen gyümölcsöző együttműködéséről ismeri az iráni származású hangművészt, Leila Arabot. Ám ő időről időre (s rendre hosszabb szünetek után) előrukkol saját zenéivel is, melyek eddig a maguk érdeméből is tisztes kritikai elismerést vívtak ki.
Kórusok, fuvola, templomi éneklés, gyerekzenekarok, vendéglátózás, Ki mit tud? - így kezdte (óvónő, zenetanár és karnagy végzettséggel), aztán az Anima Sound System énekeseként ismerte meg az ország, majd televíziós műsorvezetőként és a Budapest Bár oszlopos tagjaként híresült el, míg végül lett egy saját rockzenekara Nemjuci néven. Utóbbival a hónap végén adja ki második lemezét. A stúdióban találkoztunk vele.
Nem hiába a jelentős kritikai és közönségsikert arató bemutatkozó album iránti érdeklődés: Emika rendesen megtölti az A38 hajó táncterét. Más kérdés, hogy a publikum jó része nem nagyon tud mit kezdeni a jó órás produkcióval, s ez már maga is számos kérdést felvet, amik részben persze túlmutatnak Emika érdemein és gyengéin.
A polgárháborús Szíria most nem tartozik a tuti utazási tippek közé, de azért nem adjuk fel. Itt van például Abdullah Chhadeh legújabb projektje, tessenek csak belenézni, és máris indulhatunk...
című hosszú egyfelvonásosa a szerző utolsó darabja, opera az operáról. A költő és a zeneszerző arról vitázik a 18. századi kastélyban, melyikük művészete fontosabb. A kérdést a művészetrajongó mecénás grófnőnek kell eldöntenie, akibe mindketten szerelmesek.
Kezdjük azzal, hogy mindegyik olyan zenekart el kéne zavarni, amelyik avval a dumával jön, hogy "ez életünk legjobb koncertje", főleg, ha velük szemben kábé 50 érdeklődő álldogál, legjobb esetben bólogat. Esetleg lehetne még a nézőknek is azzal reagálniuk, hogy "persze, nekünk is ez életünk legjobbja".
A fentebb címül választott korholást a női ruhába bújt Latabár Kálmán hajtogatja, méghozzá hoszszan-hosszan elnyújtott á hanggal az Egy szoknya, egy nadrág című klasszikus filmvígjátékban, szélhámos széptevőjét, az erősen piknikus alkatú Mihályi Ernőt leckéztetve. A férfiakkal ugyanis csak a baj meg a gond van, pláne akkor, ha basszbariton hangfekvésben énekelnek az operaszínpadon, amint erről ezen a hét végén a világraszóló Bryn Terfel budapesti debütálását végigtapsolva is újfent meggyőződhetünk.