Rafinált menekülő

Lambchop: Mr. M

  • - kovacsm -
  • 2012. március 7.

Zene

Tizenegyedik lemezén is ugyanazt a finom alternatív rockba áztatott countryt játssza Kurt Wagner zenekara, és most is másképpen. Ezúttal nagyon másképpen: a Mr. M meglepetésként érheti a Lambchop hangzásának szezonális kiigazításához már hozzászokott, sőt azt kíváncsian váró rajongókat is. A borítót ismét Wagner festményei díszítik. A kontrasztos, fotószerű képek cilinderes arcai lehetnek egy temetés gyászoló résztvevői, de egy régi big band tagsága is.


 

Kiváló illusztrációk a zenéhez, amelyet a zenésztárs és jó barát Vic Chesnutt elvesztése ihletett, és amelynek megszólalása a szvingkorszak elegáns, nagyzenekari hangzását eleveníti fel. Hömpölygő vonósok, finom fúvós díszítések kísérik most Wagner keserédes, motyogós dalait. Ne a szokásos, szimfonikus hangszerekkel végzett önkielégítésre gondoljunk, a veterán Lambchop-producer Mark Nevers olyasmi rafinált, pszichedelikus vonós szőnyeget terített Wagner dalai alá, amilyet Gainsbourg kapott Jean-Claude Vannier-tól aMelody Nelsonhoz. Az izgalmas és abszolút modern megszólalás meglepő irányba viszi el a dalokat, új és új ízeket csalogatva elő belőlük. Amióta kivételes tehetségű énekes-dalszerzőként ismeri a világ, azóta menekül Kurt Wagner a szűkre szabott skatulyából, egyre nagyobb teret engedve kiváló zenészeinek. A legutóbbi lemez, a természetes hangzásával a zenekar szédületes koncertjeit idéző OH (Ohio)talán a legerősebb darabja a jobbnál jobb albumokat felsorakoztató diszkográfiának. AMr. Mokosan egészen másfelől közelít. Talán nem mindegyik dala telitalálat, de Nevers kiváló produceri munkája révén ezúttal sincs unalmas pillanat.

City Slang, 2012

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.