Lemez

Szürkület

Mark Lanegan Band: Blues Funeral

  • - greff -
  • 2012. március 5.

Zene

Dermesztőnek lenni lukratív áldás, tiszta sor hát, hogy a rocksztárok miért ragaszkodnak körmük szakadtáig a sötét szerepekhez. Azt a finom mozdulatot azonban, amellyel az évek múltán átbillennek a paródia tartományába, csak kevesen érzékelik - szánalomébresztő szemöldökráncolókkal mindig telis-tele a padlás. Mark Lanegan, a grunge-generáció Tom Waitse velük szemben jó érzékkel fogott bele néhány éve a magáról kialakított mitikusan komor és már-már röhejesen brutális kép fellazításába. A sziklaképű, ráspolyhangú heroinkirály, aki a színpadon csak akkor mozdult meg, amikor egyetlen jól irányzott mikrofonállvány-csapással ki kellett ütnie egy alkalmatlankodó rajongót, Isobel Campbell-lel készített duettlemezein a lebukó nap irányába elügető fegyverforgató romantikusabb pozíciójába helyezte magát, nyolc év várakozás után legyártott új szólólemezével pedig végképp lemossa magáról a bőrébe ivódott tömör halálszagot.


Fotó: Sam Holden

 

Mindez persze nem jelenti azt, hogy a Blues Funeralon ne volnának komor pillanatok, de azért távolról sem annyira durva a helyzet, amennyire az elégikus lemezcím sejteti. A minimalista balladák szinte mind a régi időket idézik, de ezek a rutinból lezavart körök - a hatásos Morricone-gitárokkal színezett St Louis Elegyt többé-kevésbé leszámítva - a megszokottság miatt nem képesek már úgy elcsavarni a fejet, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt. A lemeznek van azonban egy intenzívebb rétege is. Az a tény, hogy a Queens Of The Stone Age körül is serénykedő Alain Johannes producer értő kezei alól néhány vastag basszusokkal hömpölyögtetett post-stoner nyalánkság is kikeveredett (The Gravedigger's Song, Riot In My House), talán kevésbé meglepő - az igazi újdonságot inkább a 80-as évek új hullámának, új romantikájának beszivárogtatása jelenti. Az Ode To Sad Disco egyenesen egy táncparkettre kalibrált, tapsgéppel bolondított négynegyeddel hasít, a Harborview Hospital dobgépekkel és a '87 körüli U2-t idéző érzelmes gitárlebegéssel hatol a szívig, és a Gray Goes Black is hasonló elemekből kever ki egy road movie-san tágas majdnem slágert. De a csillogó és könnyed Quiver Syndrome, amiben úgy keverednek a stadionriffek a Stonestól eltanult női vokálokkal, hogy arra még a Primal Scream is mélyet biccentene, szintén a súlyos hang és a világosabb tónusú zene ütköztetéséből nyeri számottevő erejét.

Masszív eklektikussága miatt a Blues Funeral egészében nem annyira hatásos, mint a Whiskey For The Holy Ghost vagy a Bubblegum volt korábban, az újrapozicionálást azonban sikeresen elvégzi: éppen akkor tár ki egy sor ajtót az ötvenhez közelítő dalnok előtt, amikor mások inkább már elfészkelik magukat otthonosra fűtött, faltól falig kipárnázott tereikben.

4AD, 2012


Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Ez a művész verhetetlen címadásban!

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.) „Karomvölgy” című kiállítása szeptember végéig látható.

Egy balatoni nyaralás táncban "elbeszélve"

  • Molnár T. Eszter
A Kulcsár Noémi Tellabor: Balaton – Lacus Pelso című előadásának nosztalgikus hangulata egy pillanatra sem törik meg. Nincs egzisztenciális kérdés, nincs konfliktus. A tó partján uralkodik a mohóság, az unalom és a bujaság.