3 Classic Albums – ez a lakonikus címe a Decca sorozatának, melyben egy-egy világhírű előadótól vagy együttestől három, korábban napvilágot látott CD jelenik meg újra, közös dobozban, de az eredeti lemezek borítótervét megtartva. Reprezentatív vállalkozás, mely portrét tár a hallgató elé egy-egy előadói műhelyről. Magyar büszkeség: a kiválasztott művészek között találjuk Fischer Ivánt és a Budapesti Fesztiválzenekart három, nagy sikert aratott lemezével, melyek így, együtt, dióhéjban képet adnak a magyar zenetörténet néhány csúcsáról, illetve a „magyaros” egzotikum iránti érdeklődésről a 19. századi nyugati mesterek körében.
Annak idején a kritika megemlékezett már ezekről a felvételekről, most mégis jó egymás társaságában újra meghallgatni őket, részben, mert együtt többet mondanak, részben, mert meggyőzően mutatják a BFZ értékeit. Liszt Faust-szimfóniájában Fischer nagy lendületű, érzékeny zenélése a remek német tenorral, Hans-Peter Blochwitzcal és a feladata magaslatán álló Rádióénekkarral (karigazgató: Strausz Kálmán) szövetkezve azt mutatja meg, hogyan keveredett Liszt zenéjében nagyromantika és modernség, hogyan kapcsolódott gondolkodásmódja az európai hagyományhoz. A Bartók-interpretációk a zeneszerző két arcát villantják fel: az egyik profil azé a művészé, aki hazai (Magyar parasztdalok; Magyar képek; Erdélyi táncok) és külföldi (Román népi táncok; Román tánc zenekarra) folklórt dolgoz fel kisformák keretei között, olykor karakterdarabszerűen – a másik azé, aki kompromisszumot nem ismerőn avantgárd pantomimmal (A csodálatos mandarin) hökkenti meg korának közönségét. Brahms Magyar táncainak fűszere a vérbő kedély és a népies műdalhagyomány jelenlétének a kávéházi cigányzene stíluselemeivel történő felerősítése, amelyben Lendvay Csócsi József és Lendvay József (hegedű), valamint Ökrös Oszkár (cimbalom) játéka segíti a BFZ ízesen játszó muzsikusait.
Decca, 3 CD
