Lemez

Portico: Living Fields

  • - minek -
  • 2015. május 3.

Zene

A 2007 és 2012 között három albumot prezentáló brit Portico Quartet tavaly fogyatkozott három főre: Jack Wyllie eredetileg szaxofonos, Milo Fitzpatrick bőgős, Duncan Bellamy pedig dobos, még ha mostanában többet molyolnak is a gépekkel. A rövidített nevű Portico voltaképpen keveset mentett át a régi formáció dzsesszes hangulatából – az új zeneanyag erős elektronikus bur­kolata alatt az élő hangszerek álcázva, maszkírozva, torzítva-modulálva szólalnak meg. Mégsem mond­hatjuk, hogy lemezük nélkülözné az organikusságot, az érzéki erőt és
a maximális elevenséget: a Living ­Fields ugyanis a muzsikustrió és három remek vokalista szerves együttműködésében készült. A neo-soul crooner Jamie Woon, a szintén a génmódosított R&B-ben utazó Jono McCleery és az alt-J vokalistája, Joe Newman is régi barátok, alkotótársak: közös munkájuk gyümölcse a maga relatív tömörségében is varázsos hangulatú album. Két rövid zenei intermezzo mellett hét, zömmel igen erős dalt, összhatását tekintve pedig egy alig több mint 36 perces utazást kapunk – valószínűtlen és mégis ismerős zenei tájakon keresztül. A lassú, de erős sodrású hangképek néha Philip Glass repetitív munkáit idézik, s a dzsesszben megfürdetett ambienthangulat mellett már a nyitószám, a Living Fields felütésében előkerül (majd a Jamie Woon által prezentált záró tételben, a Memory Of Newnessben visszatér) a vastag, dubstep után örökül maradt szubbasszus. Talán Joe New­man melankolikus soultémái (101, Atacama, Brittle) karcolnak leg­inkább, de a színvonal végig egyenletesen erős marad.

 

Ninja Tune/Neon Music, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.