Lemez

Portico: Living Fields

  • - minek -
  • 2015. május 3.

Zene

A 2007 és 2012 között három albumot prezentáló brit Portico Quartet tavaly fogyatkozott három főre: Jack Wyllie eredetileg szaxofonos, Milo Fitzpatrick bőgős, Duncan Bellamy pedig dobos, még ha mostanában többet molyolnak is a gépekkel. A rövidített nevű Portico voltaképpen keveset mentett át a régi formáció dzsesszes hangulatából – az új zeneanyag erős elektronikus bur­kolata alatt az élő hangszerek álcázva, maszkírozva, torzítva-modulálva szólalnak meg. Mégsem mond­hatjuk, hogy lemezük nélkülözné az organikusságot, az érzéki erőt és
a maximális elevenséget: a Living ­Fields ugyanis a muzsikustrió és három remek vokalista szerves együttműködésében készült. A neo-soul crooner Jamie Woon, a szintén a génmódosított R&B-ben utazó Jono McCleery és az alt-J vokalistája, Joe Newman is régi barátok, alkotótársak: közös munkájuk gyümölcse a maga relatív tömörségében is varázsos hangulatú album. Két rövid zenei intermezzo mellett hét, zömmel igen erős dalt, összhatását tekintve pedig egy alig több mint 36 perces utazást kapunk – valószínűtlen és mégis ismerős zenei tájakon keresztül. A lassú, de erős sodrású hangképek néha Philip Glass repetitív munkáit idézik, s a dzsesszben megfürdetett ambienthangulat mellett már a nyitószám, a Living Fields felütésében előkerül (majd a Jamie Woon által prezentált záró tételben, a Memory Of Newnessben visszatér) a vastag, dubstep után örökül maradt szubbasszus. Talán Joe New­man melankolikus soultémái (101, Atacama, Brittle) karcolnak leg­inkább, de a színvonal végig egyenletesen erős marad.

 

Ninja Tune/Neon Music, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.