(F)luxus east - Kiállítássorozat Berlinben (képzőművészet)

  • Ébli Gábor
  • 2007. október 18.

Zene

"Flux nem halt meg, csak olyan furcsa szaga van": a mozgalomra jellemző irónia kölcsönözte e címet a szeptember végi berlini Art Forumon rendezett beszélgetésnek, amely a széles körű programsorozat egyik kezdőállomása volt.

"Flux nem halt meg, csak olyan furcsa szaga van": a mozgalomra jellemző irónia kölcsönözte e címet a szeptember végi berlini Art Forumon rendezett beszélgetésnek, amely a széles körű programsorozat egyik kezdőállomása volt. A Fluxusnak a vasfüggöny mögött létrejött hálózatairól, a nyugati folyamatokkal párhuzamos vagy azokat éppen átíró jelenségeiről és mai (utó)életéről a Künstlerhaus Bethanien szervezett kiállítást (kurátor: Petra Stegmann). A magyar, a cseh és a lengyel intézet is csatlakozott; ügyes szervezéssel, egymást követő estéken nyíltak meg tárlataik. A rangos helyszínnek számító Haus der Kulturen der Weltben kisebb konferencia kísérte a november elejéig látogatható kiállításokat, amelyek finisszázsa is stílusos lesz: avantgárd koncertek szólaltatják meg George Maciunas, Nam June Paik és mások zeneműveit.

A Collegium Hungaricumban a hatvanas évek magyar pop art, konceptualista és akcionista anyagának Szentjóby Tamás-féle gyűjteményéből tekinthető meg válogatás, illetve - Török Tamás rendezésében - egy kamaratárlat a szocialista országok ellenkultúra-csoportjainak egymás közötti kapcsolatáról 1956-1989 között. Az Ungarischer Akzent elnevezésű Németországi Magyar Évad egyik záró programjaként megvalósult kiállítás a Collegium Hungaricum eddigi helyszínének búcsútárlata is. A CH a második világháborút követően helyezte át működését eredeti helyszínéről az Alexanderplatz mellé; ám mostanra elkészült a régi telken az új épület. 2008-tól a Dorotheenstrassei hófehér, letisztult geometrikus házban rendezi majd - feltehetően új művészeti profillal - kiállításait a CH.

A Fluxus jó záróesemény: elkerüli a külhoni magyar intézetekben létrehozott kiállítások gyakori hibáit. Nemzetközi folyamat, nem belterjes magyar ügy. Kutatása szakmailag indokolt, a kelet-európai dokumentumok feldolgozása érdemben módosíthatja még a korszakról nemzetközileg megszilárduló képet. Újító törekvés (volt), ezzel illeszkedik Berlin ma nagyon dinamikusan változó, alternatív jellegű művészeti közegéhez. A Bethanien révén egy izgalmas, rugalmasan működő, egyúttal már rangot szerzett helyi intézmény programcsokrához csatlakozott. Ráadásul a bevont további kelet-európai országok révén nem is csupán egy német-magyar projektről, hanem regionális művészeti összefogásról van szó: ez a kiút a kultúrdiplomáciai felhangú, a valódi szakmai közönséget nem megmozgató kétoldalú kiállítások meghaladása felé. Még a régi CH lepukkant, szocreál berendezése is illik a kiállításhoz, hiteles színházi díszletet biztosítva.

Berlin mintapélda arra, hogy egy kulturálisan nyitott városi vezetés hogyan tud művészeket, galériákat, s ezzel turistákat, újabb művészeti vásárokat, építészeti projekteket, vagyis kortárs kulturális életet és kísérő befektetéseket vonzani egy történeti múltja miatt izgalmas és lerobbant ingatlanjai miatt nem elérhetetlenül drága metropolisba. S a céges támogatók is fogékonyak a kísérleti projektekre. A Fluxus-kiállítással egy időben köszöntötte a Deutsche Guggenheim Isa Genzkent, a Velencei Biennále német pavilonjának idei kiállítóját, aki három évtizede a németországi kortárs művészet antisztárja, rebellise. Aznap este nyílt a Hamburger Bahnhof kortárs múzeumban a legrangosabb (ötvenezer euróval járó) fiatalművészeti díj kiállítása, amelyet a BMW karolt fel; a nyertes egy hangfal-installáció.

Ebben a kontextusban kell látni a megvalósuló magyar kiállításokat. Berlin ma világviszonylatban a kortárs művészet leglüktetőbb fővárosa, ahol irigylésre méltóan megegyezik a szakmai érdeklődés, a politikai támogatás és az üzleti élet szponzori programja. Olyan kiállításoknak van értelme, amelyek helyi kurátorok és intézmények, nemzetközi művészeti kapcsolatok bevonásával e fiatalos lendülethez kapcsolódnak és nem a magyar művészetet mutatják be mint egzotikus befőttet, hanem magyar művészeket - mint egy élő, sokszínű művészeti hálózat szerves részeit. A Fluxus-projekt ilyen; várjuk a folytatást jövőre!

Megtekinthető november 4-ig

Neked ajánljuk