"A magam útját járom" - imigyen hangzott a vértanúként kivégzett miniszterelnök, Batthyány Lajos jelmondata, s éppen ezt az unikális utat ismerteti most könyvében a kiváló történész, Molnár András, föltárva a nemes gróf pályafutásának kevésbé ismert felívelő szakaszát. A szertelen és adósságokban fuldokló ifjúkort, amikor még senki sem sejthette az uzsorásokkal huzakodó huszártisztben a majdani "szent halottat"; s a tevékeny reformkori évtizedeket, mikor már jócskán mocorgott a providenciális államférfiú a főrendi ellenzék vezetőjében. Nem az eredeti, elméleteket fabrikáló politikai gondolkodó, nem a győzedelmes orátor, s tán még csak nem is a levelei útján szervezkedő ügyes konspirátor, hanem az ambiciózus politikus, akit magas születése és bátor szerepvállalása egyként és egyhamar pártvezérré avatott.
Molnár András két korábban már megjelentetett munkáját kapcsolta össze, javította és bővítette ki a kötetben: Batthyány 1848-ig terjedő politikai életrajzát, valamint 1824 és 1848 között keletkezett leveleinek, beszédeinek és írásainak teljességre törekvő dokumentumgyűjteményét. A méltóságosan hömpölygő Batthyány-emlékév egyik dísze, egyszersmind nagy nyeresége ez a könyv, és vitán felül egyenrangú párja a Batthyány-irodalom korábbi magisztrális alkotásának, az 1848-as miniszterelnöki ténykedést áttekintő Urbán Aladár lucidus művének. Mert jóllehet Batthyány emlékezete ezután sem fogja majd homályba takarni a mindmáig telivér Kossuth-kultuszt, s vélhetőleg a szépszámú Széchenyi-rajongók sem szegődnek csapatostul az első felelős magyar kormány miniszterelnökének kizárólagos tisztelőivé, ám Molnár kötete rendkívüli érdekkel bír. Megismerteti ugyanis az olvasót egy született vezéregyéniséggel, a reformkori országgyűlési küzdelmek és társadalmi kezdeményezések egyik főszereplőjével, aki a legkevésbé sem véletlenül vált az első magyar kormány fejévé. S megismertet ráadásul egy életteli, szenvedélyes (és nemritkán indulatos), tetovált arisztokratával, aki szeretett kártyázni, ellenben rühellt írni, s italos fővel sosem tett lakatot a szájára. A halavány tablókép tehát életre kel, s Molnár Andrásnak alighanem megadatik a legnagyobb öröm és jutalom, ami történetírót csak érhet: választott hőse elhagyhatja immár a tankönyvi tételmondatok vértelen purgatóriumát.
Osiris, 2007, 774 oldal, 4980 Ft
