folyóirat - RUBICON 2010/2. KÜLÖNSZÁM

  • B. I.
  • 2010. október 21.

Zene

A történelmi folyóirat szerkesztősége a lapban az elmúlt tíz évben megjelent Ormos Mária-tanulmányokból válogatott össze egy különszámnyit, így tisztelegve a 80 éves professzor (és szerkesztőbizottsági tag) előtt. Noha a pálya hosszához képest elsőre szűknek tűnhet az évtizednyi keresztmetszet, az írások teljes áttekintést adnak egy igen termékeny tudományos életútról.
A történelmi folyóirat szerkesztõsége a lapban az elmúlt tíz évben megjelent Ormos Mária-tanulmányokból válogatott össze egy különszámnyit, így tisztelegve a 80 éves professzor (és szerkesztõbizottsági tag) elõtt. Noha a pálya hosszához képest elsõre szûknek tûnhet az évtizednyi keresztmetszet, az írások teljes áttekintést adnak egy igen termékeny tudományos életútról. A két világháború közötti európai és magyar történelem kutatójaként nemcsak a hazai, de a nemzetközi térben is elismert tudós valamennyi jelentõs munkáját megidézik az újraközlések: a különszámban egyebek mellett éppúgy olvasható Trianon-értelmezésének összegzése, mint Mussolini- vagy Hitler-monográfiájának zanzája, vagy a két világháború közötti magyar szellemi-politikai élet különös alakjáról, Kozma Miklósról írt tanulmánya.

Bár baloldali elkötelezettsége közismert (1988-89-ben az állampárt vezetõ testületeinek reformpárti tagja volt, 1990-ben néhány hónapig szocialista képviselõként a parlamentben is megfordult, és például részt vett a 2006-os Gönczöl-bizottság munkájában is), Ormos Mária szakmai teljesítményét soha semmiféle direkt politikai irányultság nem torzította. Ahogyan egy 2005-ös tanulmánykötetében maga is megfogalmazta: "A történettudománynak azonban megvannak a szabályai, amelyek ugyan az egyszerû tévedéseket nem képesek megakadályozni, azt azonban igen, hogy a történész megalapozatlan feltevésekbe bocsátkozzon, és szakmáját összetévessze akár a mesemondással, akár a politikai igehirdetéssel."

82 oldal, 645 Ft

*****

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.