Fordulatok nélkül - Andrzej Wajda: Katyn (film)

  • - bbe -
  • 2008. április 17.

Zene

Katyn mai megítélésének ügyében nincs rossz oldal. Nincs épelméjű ember, sem Lengyelországban, sem máshol, aki - legalábbis erkölcsi értelemben - vitatná, hogy mi történt, vagy bármiféle igazolást keresne legkevesebb 16 ezer lengyel hivatásos és tartalékos tiszt meggyilkolására. (Ez nb. igaz az "orosz félre" is, avval együtt persze, hogy ilyenről aligha beszélhetünk, a történelem magyarázata ott sem a "hivatalos szervek" privilégiuma. És igaz avval együtt is, hogy bár az orosz kormány már 1990-ben elismerte, és bocsánatot kért a bűntettért, az értelmezés fontos nüanszaiban súlyos nézeteltérések vannak a lengyel és az orosz kormányok között.)

Katyn mai megítélésének ügyében nincs rossz oldal. Nincs épelméjű ember, sem Lengyelországban, sem máshol, aki - legalábbis erkölcsi értelemben - vitatná, hogy mi történt, vagy bármiféle igazolást keresne legkevesebb 16 ezer lengyel hivatásos és tartalékos tiszt meggyilkolására. (Ez nb. igaz az "orosz félre" is, avval együtt persze, hogy ilyenről aligha beszélhetünk, a történelem magyarázata ott sem a "hivatalos szervek" privilégiuma. És igaz avval együtt is, hogy bár az orosz kormány már 1990-ben elismerte, és bocsánatot kért a bűntettért, az értelmezés fontos nüanszaiban súlyos nézeteltérések vannak a lengyel és az orosz kormányok között.)

A katyni mészárláshoz tehát szemernyi kétség sem fér - ennek biztos tudatában tehetjük fel magunknak azt a kérdést, hogy vajon film-e az, amit látunk, vagy valami más. Az agg mester még mindig ura a képeknek, a színeknek, a fénynek, a beállításoknak, a színészeinek, ez vitathatatlan. Ugyanúgy ért a néző sokkolásához és székhez szegzéséhez, az ember erőszakos halálának bemutatásához, mint legszebb napjaiban, gondoljunk bár Zaragoza ostromára a Légióból, Maciek Chelmicki végperceire a Hamu és gyémántból, vagy Az ígéret földjének azon hátborzongató jelenetére, amikor a meggyalázott Zoska apja magával rántja az erőszaktevő gyárost, Kesslert a szövőgépek forgatókerekei közé.

Wajda legújabb filmjéből azonban hiányzik minden más filmes dimenzió és mélység. Legelsőleg a dramaturgia. Valóban, a katyni történet egyértelműsége nem nyit teret a kitérőknek; az események rövid idő alatt, fordulatok nélkül, logikusan, az egyetlen lehetséges vég felé nagy sebességgel haladva zajlanak. De a katyni áldozatoknak ebben a filmben a tarkólövésen kívül nincs egyéni sorsuk, jellemük, személyiségük, csak en masse léteznek. Esetleg egy régi fénykép főalakjaként, mely fénykép fölött a hozzátartozók gyászolnak. A lengyel történelmi mitológia, a "lengyel vallás" evangéliumának főszereplőiként, mártírjaiként lépnek elénk a műben - és épp az ő mártíromságuk tartja össze a nemzetet. A velük történtek a filmben a romantikus hagyománytól inspirált narratívában, és a katolicizmus által kínált nyelven nyernek értelmet. Erre számos kép és mozzanat figyelmezteti a nézőt, a katonakabáttal letakart, megcsonkított Jézus Krisztustól a tömegsírból kiálló, rózsafüzért markoló kézen és a szentestén a kozselszki karcerban elénekelt vallásos éneken át a Penderecki egyházi ihletésű és funkciójú műveiből a film alá vágott medley-ig bezárólag. A katyni áldozatok Lengyelország Krisztusa - Lengyelország pedig a nemzetek Krisztusa, amit (a filmben egyébként jórészt arctalan) barbárok 1939-ben együtt, szövetségben eltiportak. Ezek az állítások nem vitathatók, és nem is igénylik a vitát. Wajda mindig is a nemzeti képzelet gazdája volt; ám míg korábban számos kérdést mellékelt a hagyomány által evidenciaként kezelt tételek mellé, most ezektől tartózkodik. Tudjuk ezt be - ne a politikai konjunktúrának, hanem az emelkedettségnek. A didaxis, vagy inkább a nemzeti igehirdetés nem is tűrne más művészi magatartást.

A katyni vérengzés így elmesélt története azonban még nem adná ki a filmidőt. (Jellemző részlet, hogy ha a dramaturgia következetesen ragaszkodik az időrendiséghez, a film csúcsjelenetének - a kivégzéseknek - már az első fél óra végén be kellene következnie.) A szerzők ezért mintegy rákényszerülnek, hogy felskicceljék a hozzátartozók és a túlélők sorsát is, viszonyukat a mészárláshoz, de inkább annak utóéletéhez. A film azt állítja, hogy a Katynról szóló hazugság volt a Lengyel Népköztársaság fundamentuma, genezisének kulcsmozzanata - ám legyen, jóllehet épp Wajdától vagyunk egyéb, hasonlóan aljas hazugságokról is értesülve e tárgyban. (Már amikor, persze. A Hamu és gyémánt, amely épp csak az oroszokat hallgatja el a posztháborús Lengyelország történelméből, maga is e hazugsággyártás része volt.) De a differenciálás, az egyéni sorsok, motivációk, lélekrajzok hiánya immár zavaróan szembeszökő. A tételmondatokban beszélő, mitológiai ihletésű papírmasé-figurák legfeljebb a lengyel történelem interpretációs közhelyeit illusztrálják. Mintha valami vérbőn és jó fantáziával dramatizált, és persze igen hazafias History Channel produkciót látnánk - gondolhatnánk, ha ez nem lenne szentségtörés.

De szentséget törni eszünk ágában sincs. Inkább engedjük át magunkat az érzelmeinknek, a rettegésnek és a döbbenetnek. Ha már ezt a szerepet szánta nekünk, nézőknek a rendező.

Forgalmazza a 2nd Region Kft.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.