Lemez

Keserű cukor

Frank Ocean: Channel Orange

  • - greff -
  • 2012. szeptember 6.

Zene

Ha nem esik is neki oly látványosan, légkalapácsot berregtetve az alapjainak, mint Abel "The Weeknd" Tesfaye, azért Frank Ocean is sokat megtesz választott műfaja, az R&B gyökeres átformálásáért. És most nem csak arra az angolszász szaksajtóban máris több százezer elemző leütést eredményező gesztusára gondolunk, hogy immár nyíltan felvállalja biszexualitását abban a zsánerközegben, melyben a játékosok eddig többnyire a nyugalmazott Horthy-katonák érzékenységével közelítettek a szexuális orientáció kérdéséhez. Tömegkultúra-történetileg ez is igen fontos, de azért hozzá kell tenni, hogy két lépés távolságból szemlélve a nosztalgikus mélabút, fájdalmas önvallomást és drogos-kurvás szerepjátékokat egybeolvasztó Ocean-szövegvilág éppenséggel nem tűnik bizsergetően érdekesnek.


A zene viszont igen – és nem csupán a nyilvánvaló csúcspontként felmagasodó, közel 10 perces dalgúla, a Pyramids, amelyben tükörgömbös funkdiszkóból esünk át a józanító afterpartiba, ahol a dj house-szintiket húz rá épp a belassított alapokra, hanem a tompa gépdobpufogást álmatagra kábított billentyűhangokkal beburkoló Pilot Jones vagy a vaskos breakbeatet elveszve szomorkodó orgonával összeeresztő Crack Rock is. A korábban dalszerzőként sztároknak dolgozó Ocean persze fél szemmel mindig odafigyel a műfaj múltjára, szentjeire és a slágerpotenciálra is: a Thinkin Bout You szívhasító falzettje, a Super Rich Kids ismerőssége miatt is azonnal ható másnapos középtempója és a junkie-mesét a lüktető popslágerek cukrával tálaló Lost gondoskodik róla, hogy senki se ússzon el e különös, de bőségét csak lassan feltáró hangszigetről.

A Channel Orange nem annyira tömör munka, mint Ocean bemutatkozó mixtape-je, a Nostalgia, Ultra. volt, s a végére már fáradni is kezd kissé, de a vállalt munkát szépen elvégzi: mint Dexter a tévében, Frank Ocean is olajsötét színekre lel ott, ahol fehérre fakul minden az örökös napfényben.

Def Jam, 2012

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.