Lemez

Keserű cukor

Frank Ocean: Channel Orange

  • - greff -
  • 2012. szeptember 6.

Zene

Ha nem esik is neki oly látványosan, légkalapácsot berregtetve az alapjainak, mint Abel "The Weeknd" Tesfaye, azért Frank Ocean is sokat megtesz választott műfaja, az R&B gyökeres átformálásáért. És most nem csak arra az angolszász szaksajtóban máris több százezer elemző leütést eredményező gesztusára gondolunk, hogy immár nyíltan felvállalja biszexualitását abban a zsánerközegben, melyben a játékosok eddig többnyire a nyugalmazott Horthy-katonák érzékenységével közelítettek a szexuális orientáció kérdéséhez. Tömegkultúra-történetileg ez is igen fontos, de azért hozzá kell tenni, hogy két lépés távolságból szemlélve a nosztalgikus mélabút, fájdalmas önvallomást és drogos-kurvás szerepjátékokat egybeolvasztó Ocean-szövegvilág éppenséggel nem tűnik bizsergetően érdekesnek.


A zene viszont igen – és nem csupán a nyilvánvaló csúcspontként felmagasodó, közel 10 perces dalgúla, a Pyramids, amelyben tükörgömbös funkdiszkóból esünk át a józanító afterpartiba, ahol a dj house-szintiket húz rá épp a belassított alapokra, hanem a tompa gépdobpufogást álmatagra kábított billentyűhangokkal beburkoló Pilot Jones vagy a vaskos breakbeatet elveszve szomorkodó orgonával összeeresztő Crack Rock is. A korábban dalszerzőként sztároknak dolgozó Ocean persze fél szemmel mindig odafigyel a műfaj múltjára, szentjeire és a slágerpotenciálra is: a Thinkin Bout You szívhasító falzettje, a Super Rich Kids ismerőssége miatt is azonnal ható másnapos középtempója és a junkie-mesét a lüktető popslágerek cukrával tálaló Lost gondoskodik róla, hogy senki se ússzon el e különös, de bőségét csak lassan feltáró hangszigetről.

A Channel Orange nem annyira tömör munka, mint Ocean bemutatkozó mixtape-je, a Nostalgia, Ultra. volt, s a végére már fáradni is kezd kissé, de a vállalt munkát szépen elvégzi: mint Dexter a tévében, Frank Ocean is olajsötét színekre lel ott, ahol fehérre fakul minden az örökös napfényben.

Def Jam, 2012

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.