Lemez

Freakin’ Disco: 2020 EP

Zene

„Őrületig fokozódó techno csapatás és elmélyült dallamok” – a zenekar saját bevallása szerint ezek váltakoznak a decemberben megjelent kislemezükön, amellyel az volt a céljuk, hogy visszaidézzék a járvány miatt megritkult koncertek spontaneitását és szabadságát.

Az öt dalból hármat (Fox, Eat the Dream, Wolf) még 2019 végén, a látványos vizuállal megspékelt koncertjükön játszottak először a Trafóban, ez a verzió került az EP-re is. Emellett két remix van még rajta, mindkettő a This Time című számhoz készült, méghozzá „házon belül”: az egyik Keresztes Gábor billentyűs, a másik Csizmás András bőgős munkája. Főleg az utóbbi távolodik el komolyabban az eredetitől, kereken 10 perc hosszú, és az első percekben fel sem lehet ismerni, melyik dal újraértelmezését halljuk. Az Eat the Dream ezzel szemben kevesebb mint 2 perces, tehát a játékidő erős szélsőségek között mozog.

Az EP gyenge pontja, hogy hiába volt a fő cél az élő fellépések atmoszférájának megidézése, ez csak korlátozottan sikerül. Főleg a már említett látványvilág hiányzik, erre azonban van egy szükségmegoldás, a YouTube-on ugyanis a bő másfél órás teljes koncert elérhető, képpel együtt. Aki valóban szeretné átélni azt a bizonyos hangulatot, inkább ezzel érdemes próbálkoznia. Ugyanakkor a műfaj sajátossága, hogy valódi partiszituációban működik igazán, otthon, lemezről hallgatva jóval kevésbé. Így a 2020-ról jelenleg legfeljebb egy házibuli keretein belül tudom elképzelni, hogy beváltja a hozzá fűzött reményeket.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Váratlanul

Az ír szerző negyedik, sakkal erősen átitatott regényének szervező motívumai a szereplők éle­tébe érkező nem várt elemek.

A távolság

Az író-rendező-vágó nem lacafacázik: már az első jelenetben ott vonaglik egy tucat eszkortlány a sztriptízbár kanosabb (és pénzesebb) vendégeinek ölében, üvölt a zene, pukkan a pezsgő.

Hagytuk, hogy így legyen

  • - turcsányi -

Nagyon közel megyünk. Talán túl közel is. A komfortérzetünk szempontjából biztosan túl közel, bár a dokumentumfilm műfaja nem a komfortérzetünk karbantartására lett kitalálva, hanem azért, hogy felrázzon. Ez játékszabály, ám mégis kérdéses, hogy mennyiben kárhoztatható bárki is, aki nem rendel felrázást.

Egymás közt

Első ízben rendez olyan tárlatot a Ludwig Múzeum, amelyen kizárólag női alkotóknak a nőiség témáját feldolgozó munkái szerepelnek. A válogatás ezen első része a női szerepek és a nők megjelenítése körüli anomáliákra fókuszál a múzeum gyűjteményében őrzött műveken keresztül.

Semmi se drága

„Itt fekszünk, Vándor, vidd hírül a spártaiaknak: / Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza” – üzeni háromszáz idióta a lidérces múltból, csókol anyád, Szimónidész aláírással. Oh, persze, ezek csak a hülye görögök voltak, könnyű volt nekik hülyének lenni. Mi magyarok, már okultunk 1956 tapasztalatából, s sosem követnénk el efféle balgaságot.

Úgy lezáródott

Napok óta tartja izgalomban a magyar hazát az a kérdés, hogy október 9-én ki záratta le azt a kiskőrösi vasúti átkelőt, amelynél Szijjártó Péter külügyminiszter és Mészáros Lőrinc nagyberuházó & nagyvállalkozó & a szeretett vezető körüli mindenes megtekinthette a Budapest–Belgrád vasútvonal adott szakaszát és felavathatta az utolsó sínszál lerakását és összecsavarozását, vagy mit.

Sokan, mint az oroszok

Oroszország a hatalmas veszteségek dacára sem szenved emberhiányban az ukrán frontokon. Putyinék mostanra megtanulták, hogyan vegyék meg állampolgáraikat a családjuktól. A politikailag kockázatos mozgósítás elrendelésére semmi szükség – az üzlet működik. De hogyan?

Ellenzékellenzés

  • Ripp Zoltán

A Magyar Péter-jelenség a magyar társa­dalom betegségének tünete. Ugyanannak az immunhiányos állapotnak, amely a liberális demokrata jogállam bukását és Orbán hatalomban tartását előidézte. Ez az állítás persze magyarázatra szorul.