Koncert

Friendly Fires: Inflorescent

  • - minek -
  • 2019. szeptember 29.

Zene

A bő egy évtizede feltűnt St. Albans-i trió a borongós angol vidék hangulatát próbálta ellensúlyozni látszólag könnyed, de hatásosan és szellemesen felépített indie-dance-funk lemezeivel, amelyeket az énekes, Ed Macfarlane jellegzetesen álmodozó tónusú falzettje és az ellenállhatatlan grúvokkal teli slágerek tettek emlékezetessé. A majd’ nyolc év szünet után felvett harmadik albumuk hangzása azonban jócskán eltér a két korai lemezétől, amit magyarázhatunk az eltelt idővel, az átmeneti hiátus alatt átélt zenei hatásokkal, de az e-tánczenében jártas producereik (például James Ford, Disclosure) felbukkanásával is. Ha régebben még a Talking Heads vagy a példaképükként emlegetett Prince is eszünkbe juthatott a gitárokat sem mellőző, minden szempontból élő produkciókról, az Inflorescent egyértelműen elektronikus tánczene. Ami persze nem is vezet oly messzire korai törekvéseiktől, saját bevallásuk szerint ugyanis kezdetben a német Kompakt elektronikus zenei kiadó és Carl Craig detroiti dj és producer inspirálta őket. De hozzájuk képest az új album inkább a „pehelysúlyú” diszkóban megfürdetett, többnyire jó középtempós filter house, a jellegzetes french touch stílus lenyomata. Csupa jól táncolható, nyári dance-pop sláger, Macfarlane stílusos énekével és minimalista táncdalszövegeivel. Akadnak néha átmeneti, stiláris kitérők is, mint a Sleeptalking ellenállhatatlan electrofunkja vagy a tombolósabb Almost Midnight – ezek is csak annyira, hogy utána könnyen visszataláljunk a diszkógömb alá.

Polydor, 2019

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)