Koncert

Friendly Fires: Inflorescent

  • - minek -
  • 2019. szeptember 29.

Zene

A bő egy évtizede feltűnt St. Albans-i trió a borongós angol vidék hangulatát próbálta ellensúlyozni látszólag könnyed, de hatásosan és szellemesen felépített indie-dance-funk lemezeivel, amelyeket az énekes, Ed Macfarlane jellegzetesen álmodozó tónusú falzettje és az ellenállhatatlan grúvokkal teli slágerek tettek emlékezetessé. A majd’ nyolc év szünet után felvett harmadik albumuk hangzása azonban jócskán eltér a két korai lemezétől, amit magyarázhatunk az eltelt idővel, az átmeneti hiátus alatt átélt zenei hatásokkal, de az e-tánczenében jártas producereik (például James Ford, Disclosure) felbukkanásával is. Ha régebben még a Talking Heads vagy a példaképükként emlegetett Prince is eszünkbe juthatott a gitárokat sem mellőző, minden szempontból élő produkciókról, az Inflorescent egyértelműen elektronikus tánczene. Ami persze nem is vezet oly messzire korai törekvéseiktől, saját bevallásuk szerint ugyanis kezdetben a német Kompakt elektronikus zenei kiadó és Carl Craig detroiti dj és producer inspirálta őket. De hozzájuk képest az új album inkább a „pehelysúlyú” diszkóban megfürdetett, többnyire jó középtempós filter house, a jellegzetes french touch stílus lenyomata. Csupa jól táncolható, nyári dance-pop sláger, Macfarlane stílusos énekével és minimalista táncdalszövegeivel. Akadnak néha átmeneti, stiláris kitérők is, mint a Sleeptalking ellenállhatatlan electrofunkja vagy a tombolósabb Almost Midnight – ezek is csak annyira, hogy utána könnyen visszataláljunk a diszkógömb alá.

Polydor, 2019

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.