Lemez

Mozart: A varázsfuvola

Zene

A Mozart-operák diszkográfiája ugyan megfélemlítően hatalmas, ám az igazán ambiciózus karmestereket semmi sem riaszthatja el az újabb és újabb felvételek elkészítésétől, ahogyan erről Yannick Nézet-Seguin Mozart-lemezciklusa is ékes bizonyságot kínál. A 2011-ben megkezdett, baden-badeni székhelyű vállalkozás hatodik és talán befejező darabja A varázsfuvola, amely a sorban megelőző Titus kegyelméhez hasonlóan némiképp felemás benyomást kelthet a hallgatóban. Mert miközben a MET főzeneigazgatója vitán felül ért a zenekari eufónia megteremtéséhez és a drámai folyamatok hatásos terelgetéséhez, addig az énekesválasztás terén olykor bizony képes rosszul dönteni. Ilyen döntés volt Klaus Florian Vogtra bízni Tamino szólamát, mert bár az énekes nyúlós és híg tenorja itt papírforma szerint kevésbé zavaró, mint a Wagner-hősöknél, de azért a Mozart-tenoroktól még ma is több hangzásszépséget várunk el ennél az örömtelen produkciónál. A ciklus fix közreműködője, Rolando Villazón Papageno szerepét kapta: a dialógusokban kedves, sőt olykor még az énekszólamot is szellemesen frazeálja, de a figurához mégiscsak egy jó baritonra lenne szükség – pláne lemezen. A női vonal határozottan erősebb: Albina Sagimuratova perfekt Éj királynője, Christiane Kargnak pedig élményszerűen lírai szakaszai vannak Paminaként. A felvétel átlagát leginkább talán a Sarastrót éneklő Franz-Josef Selig lövi be igen kulturált szólamformálásával, de csak mérsékelten imponáló hanganyagával.

Deutsche Grammophon (2 CD), 2019

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.