Lemez

Mozart: A varázsfuvola

Zene

A Mozart-operák diszkográfiája ugyan megfélemlítően hatalmas, ám az igazán ambiciózus karmestereket semmi sem riaszthatja el az újabb és újabb felvételek elkészítésétől, ahogyan erről Yannick Nézet-Seguin Mozart-lemezciklusa is ékes bizonyságot kínál. A 2011-ben megkezdett, baden-badeni székhelyű vállalkozás hatodik és talán befejező darabja A varázsfuvola, amely a sorban megelőző Titus kegyelméhez hasonlóan némiképp felemás benyomást kelthet a hallgatóban. Mert miközben a MET főzeneigazgatója vitán felül ért a zenekari eufónia megteremtéséhez és a drámai folyamatok hatásos terelgetéséhez, addig az énekesválasztás terén olykor bizony képes rosszul dönteni. Ilyen döntés volt Klaus Florian Vogtra bízni Tamino szólamát, mert bár az énekes nyúlós és híg tenorja itt papírforma szerint kevésbé zavaró, mint a Wagner-hősöknél, de azért a Mozart-tenoroktól még ma is több hangzásszépséget várunk el ennél az örömtelen produkciónál. A ciklus fix közreműködője, Rolando Villazón Papageno szerepét kapta: a dialógusokban kedves, sőt olykor még az énekszólamot is szellemesen frazeálja, de a figurához mégiscsak egy jó baritonra lenne szükség – pláne lemezen. A női vonal határozottan erősebb: Albina Sagimuratova perfekt Éj királynője, Christiane Kargnak pedig élményszerűen lírai szakaszai vannak Paminaként. A felvétel átlagát leginkább talán a Sarastrót éneklő Franz-Josef Selig lövi be igen kulturált szólamformálásával, de csak mérsékelten imponáló hanganyagával.

Deutsche Grammophon (2 CD), 2019

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)