A Mozart-operák diszkográfiája ugyan megfélemlítően hatalmas, ám az igazán ambiciózus karmestereket semmi sem riaszthatja el az újabb és újabb felvételek elkészítésétől, ahogyan erről Yannick Nézet-Seguin Mozart-lemezciklusa is ékes bizonyságot kínál. A 2011-ben megkezdett, baden-badeni székhelyű vállalkozás hatodik és talán befejező darabja A varázsfuvola, amely a sorban megelőző Titus kegyelméhez hasonlóan némiképp felemás benyomást kelthet a hallgatóban. Mert miközben a MET főzeneigazgatója vitán felül ért a zenekari eufónia megteremtéséhez és a drámai folyamatok hatásos terelgetéséhez, addig az énekesválasztás terén olykor bizony képes rosszul dönteni. Ilyen döntés volt Klaus Florian Vogtra bízni Tamino szólamát, mert bár az énekes nyúlós és híg tenorja itt papírforma szerint kevésbé zavaró, mint a Wagner-hősöknél, de azért a Mozart-tenoroktól még ma is több hangzásszépséget várunk el ennél az örömtelen produkciónál. A ciklus fix közreműködője, Rolando Villazón Papageno szerepét kapta: a dialógusokban kedves, sőt olykor még az énekszólamot is szellemesen frazeálja, de a figurához mégiscsak egy jó baritonra lenne szükség – pláne lemezen. A női vonal határozottan erősebb: Albina Sagimuratova perfekt Éj királynője, Christiane Kargnak pedig élményszerűen lírai szakaszai vannak Paminaként. A felvétel átlagát leginkább talán a Sarastrót éneklő Franz-Josef Selig lövi be igen kulturált szólamformálásával, de csak mérsékelten imponáló hanganyagával.
Deutsche Grammophon (2 CD), 2019
