Lemez

Fülledtség

Romare: Love Songs: Part Two

  • - minek -
  • 2017. január 1.

Zene

A londoni Archie Fairhurst talán az utóbbi évek legtudatosabban építkező, magát és művét fokozatosan továbbfejlesztő elektronikus tánczenei producere.

A 3-4 évvel ezelőtti, figyelemre méltó EP-ktől mára eljutott második nagylemezéig, amellyel már rég nem csupán a Ninja Tune kiadó környékén számít az egyik legreménytelibb tehetségnek. A két évvel ezelőtti Projections albumon a nevét egy néhai afroamerikai művésztől kölcsönző Fairhurst leg­inkább a szinte már orgiasztikus hangminta-használatban tobzódott, szerzeményei alapos darabolás és radikális kollázstechnika révén készültek. A Love Songs: Part Two viszont sokkal többet tesz hozzá a továbbra is kézzelfogható hangmintákhoz.

Fairhurst a számok vázát maga játszotta fel, majd a kötelező szeletelés, összerázás, illesztés folyamatos munkafolyamata révén állított elő olyan elevenen lüktető darabokat, melyek abban az értelemben is nyitottak, hogy szinte a szemünk láttára épülnek fel. Sokszor csak az egyes darabok fináléjában lesz egyértelmű, hogy mi célt szolgáltak a poentírozva elhintett zenei motívumok és hurkok. Romare – akit némi alappal hasonlítgatnak jeles detroiti elődeihez, Moodymannhez, sőt Theo Parrish-hez – egyfajta rendhagyó furadiszkót, többnyire 4/4-ben lüktető, felismerhető house-elemekre épülő, de a kompozíciós technika miatt attól elrugaszkodó darabokat készít. Az inkább lassú vagy középtempós számokban azonban annyi a játékosság és a monotóniából jó értelemben kizökkentő kóbor motívum, hogy a befogadó szinte kényszeresen próbálja követni azok kibontakozását és felfejteni az egyes számokban zajló vad (valójában itt tényleg intelligensen tervezett) evolúció értelmét. Romare ugyanolyan magabiztosan tud bluesos, soulos töredékekből, hurkokból építkezni, mint diszkós-funkys basszusgrúvokból – mondjuk az így készült Who Loves You? a talán legdirektebb módon dj-szettbe illeszthető szerzemény a lemezen. Az érzéki lüktetés és a forró hangulat visszaigazolja a lemez címének ígéretét: mire az utolsó, vibrafonnal körített Billie Holiday-hangmintára épülő szám is lepereg, egy szórakoztató zeneóra keretében végigvettük és kibelezve megkaptuk a szerelmes dalok teljes téma- és motívumkészletét.

Ninja Tune/Neon Music, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Helyreigazítás

  • narancs.hu

Helyreigazítás az Egy elképesztő történet: gondnokság alá akarta vetetni egykori barátját, majd bíróságra ment, de a pert is elbukta című cikk miatt.

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.