Fülsiketítő mosoly - Boris: Smile (lemez)

  • Kovács Marcell
  • 2008. május 8.

Zene

Mintha kötőtűvel bökdösnék a fülemet, úgy kalapál a dobgép a Boris új lemezének elején. Az emberben megfagy a vér: csak nem a militáns szado-mazo technó világába tettek most kirándulást a kísérletező kedvű japán zajrockerek? Szerencsére (vagy sajnos?) ilyesmi nem történt, azonban a meglepetéseknek még nincs vége.

Mintha kötőtűvel bökdösnék a fülemet, úgy kalapál a dobgép a Boris új lemezének elején. Az emberben megfagy a vér: csak nem a militáns szado-mazo technó világába tettek most kirándulást a kísérletező kedvű japán zajrockerek? Szerencsére (vagy sajnos?) ilyesmi nem történt, azonban a meglepetéseknek még nincs vége.

A sok elektronika mellett az előtérbe tolt énekhang és a nemritkán ijesztően fennkölt énekdallamok keltenek feltűnést, no meg egy hetvenes évekből származó japán hard rock ballada érzelmes feldolgozása. De még mielőtt felsejlik egy japánul éneklő Radiohead réme, a helyükre kerülnek a dolgok: ezer sávról támad a gitár és letaglóz a fékezhetetlen dob.

A Boris világéletében kerülte a skatulyákat. Hegyomlásszerű roncsmetál szimfóniákkal indult a Melvins és a korai Earth nyomdokain, a komor robajt később merengő posztrock tételekkel színesítette, és egyre szívesebben nyúlt hagyományosabb dalformákhoz, ami az ő esetében a Kyuss-G.I.S.M.-Motörhead ihletésű stoner-punk-rock'n'roll vadulást jelenti. Kalandozó természetét más stílusban dolgozó, de rokon szellemiségű kollégákkal készített lemezek is bizonyítják, és a Smile-on a Boris amúgy is változatos eszköztára ezen együttműködések tanulságaival gazdagodik: a sistergő elektronikát a Merzbow-tól örökölte, az erős pszichedelikus hangulat pedig Michio Kurihara hatása, akinek a gitárja több dalban meg is szólal.

A zenei sokféleség az ellendrukkerek szemében a mindenkinek tetszeni akarás egyértelmű bizonyítéka, szerintük a Boris felhígult stílusa révén válhatott mára Japán legkeresettebb rockzenei exportcikkévé. Ezeknek a fanyalgóknak üzen a zenekar, amikor feltúrt hajjal fotóztatja magát rikítóan színes háttér előtt, és "cikis", "sikerhajhász" lemezként emlegeti a Smile-t. De melyiket?

Nem véletlenül kölcsönzik a lemezcímet a Beach Boys eredeti formájában soha meg nem jelent, de számtalan változatban rekonstruált legendás albumától. A Boris a japán verzió bizarr stúdióbravúrja mellett amerikai kiadója, a Southern Lord égisze alatt egy sokkal valóságosabb, élőbb hangzású változatban is megjelentette ugyanazokat a dalokat. Ez a nyugati Smile közvetlen folytatása a nemzetközi áttörést hozó Pinknek: egy brutálisan megdörrenő, mégis változatos modern rocklemez elektronika nélkül, még több gitárszólóval. Könnyebben emészthető, kevésbé izgalmas, de természetesebb megszólalásával, minden felesleges cicomától tartózkodó megközelítésével vitathatatlanul ez a rokonszenvesebb verzió. Aki azonban szereti, ha időnként ráijesztenek a hangfalak, annak a japán kiadást kell felkutatnia.

Diwphalanx/Daymare, 2008 és Southern Lord/Neon Music, 2008. A Boris május 10-én a budapesti Vörös Yukban lép fel.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.