„A mesterség nála igen nagy, erőlködése túlfeszített. Periódusai oly bonyolultak, hogy a hallgató nehezen érzi, hol kezdődnek, hol végződnek, dallamai túl díszesek, olyan hatást tesznek, mint egy örökös virágbimbó, mely nem tud kivirágzani, mint egy 13 éves leány, ki az Istennek igen kedves teremtése lehet, de mégis sajnálnók, ha nem nőne nagyobbra. Mendelssohn zenei fogásai kombináltak. Kidolgozásaiban sokszor úgy beleszeret a szerkesztésbe, mintha csak magának csinálná tanulmány céljából dolgozatnak. Ezért művei minden elméleti értékük mellett nem lesznek népszerűek.”
A nagy szakállú Brassai Sámuel, „az utolsó erdélyi polihisztor” írt ily figyelemreméltóan blőd dolgokat Mendelssohnról alig pár évvel a német romantikus halála után. S mert Mendelssohn kedves témája volt a bácsinak, újabb néhány év elteltével másféle, bár nem kevésbé vitatható véleményét is papírra vetette róla:
„Mendelssohn furcsa bagoly vala. Senki sem bírt azzal a képességgel, mint ő: azzal, hogy amit zenéjével akart mondani, úgy beletette kottáiba, hogy aki műveit szabatosan játssza árnyalatokkal és helyes hangsúllyal, az többnyire a bennük rejlő lelket is világosságra hozza, mélyebb kutatásra ritkán van nála szükség.”
A héten egy sor koncerten hallgathatjuk majd e nem is annyira furcsa bagoly zenéjét. Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar három bérleti hangversenyén például Mendelssohn meglehetős népszerűségre vergődött 4. (Olasz) szimfóniája hangzik majd fel a mahleri Dal a Földről társaságában (Nemzeti Hangversenyterem, március 16. és 17., háromnegyed nyolc, ill. 19., fél négy). Aligha képzelhetünk el kontrasztosabb műsort, írják a szervezők, és ez esetben ugyanez mondható el Joshua Bell és a Frankfurti Rádió Szimfonikus Zenekarának vendégjátékáról is, hiszen ott is Mahler kerül Mendelssohn mellé: e-moll hegedűverseny és Mahler Ötödik lesz a program (Zeneakadémia, március 12., fél nyolc). No, és Mendelssohn egyik kórusművét ott találjuk a legendás lipcsei Tamás-templom Fiúkórusának keddi műsorán is, Schütz, Brahms, Reger és természetesen Bach műveinek társaságában (Nemzeti Hangversenyterem, március 14., fél nyolc).
Idén márciusban volt Kodály Zoltán halálának félszázados évfordulója, és ennek okán és apropóján 2017-ben alighanem újra nekigyürkőzik majd a magyar zenei élet a kodályi örökségnek. A helyénvaló és sikert érdemlő törekvéssorozatból most a Nemzeti Filharmonikus Zenekar koncertjét említhetjük, ahol is Liszt és Bartók szerzeményei nyomában szólal majd meg a Felszállott a páva variációsorozata (Zeneakadémia, március 14., fél nyolc). Másként, de ugyancsak „ügyet” jelenthet számunkra a Concerto Budapest pénteki hangversenye, ahol is Kelemen Barnabás Mozart-hegedűversenyt fog eljátszani, elhangzik majd egy Dvořák-szimfónia, a Hetedik, valamint Stravinsky Pulcinella-szvitje (Zeneakadémia, március 17., fél nyolc). A karmester pedig a mexikói Alondra de la Parra lesz (képünkön), vagyis egy női karmester, ami érthetetlen módon, de bizony mindmáig ritka jelenség a koncertdobogón.
