rés a présen

Népdal a mainstream pop-rock zenében

Trager Lili énekesnő

  • rés a présen
  • 2017. április 9.

Zene

rés a présen: Mi köze van egymáshoz a Red Hot Chili Peppers Under The Bridge című slágerének és egy széki népdalnak?

Trager Lili: Az, hogy a Folk on 45 nevű új formációnk koncepciója a magyar népdal és egy azonos hangulatú, azonos harmóniamenetű rockdal megtalálása, majd összeolvasztása. Ez esetben egy széki népdalról van szó, ami szinte változtatás nélkül beleillett az Under The Bridge-be. Így született meg a Széki templom című dalunk. És még sok másik világsláger adaptációja jött létre így, például a Cure Friday I am in love című számából a Végre péntek című dalunk, az Eagles Hotel California című híres slágeréből meg a Szász leányok Kaliforniában. Szerintem ez a két műfaj nagyon is összefér egymással, ha az ember mind a két stílus ismeretének a birtokában van. Szőllősi Lalával ebből a szempontból szerencsésen megtaláltuk egymást. A duóban Lala felelős a rock-pop zenei témákért, én pedig a népdalokat hozom.

rap: Honnan jött ez nektek?

TL: Volt zenekarunk, a Balkán Fanatik menedzsere, Lajer László kért meg minket egy éve, hogy adjunk akusztikus estet az akkor induló éttermében. Ott villant be az ötlet, ami megalapozta jelenlegi zenei filozófiánkat: „Népdal a mainstream pop-rock zenében”. A zenekar akkor áldását adta a duónkra, de nem sokkal később, ahogy kezdte kiforrni magát a dolog, választás elé állítottak, és mi inkább a saját utunkat választottuk. Így lettünk Folk on 45, amiben Lala kísér engem egy akusztikus gitáron, és mellette egy loop pedál segítségével hozza a gitárszólók alatti kíséretet és a ritmikai alapot.

rap: Te honnan érkeztél egyébként a könnyűzenébe?

TL: A népdal szeretete nagyon korán, már óvodás koromban elindult bennem édesanyám hatására, aki óvónő lévén nagyon sokat énekelt nekem. Emellett néptáncra is jártam évekig. Tudatosan képeztem magam különböző intézményekben. Először az Óbudai Népzenei Iskolában, onnan Vácra kerültem a konzervatóriumba. Miután ott végeztem, felvettek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre népi ének szakra, melyet tavaly végeztem el. Még nem voltam 20 éves, amikor bekerültem a Balkán Fanatikba. Innentől kezdett el beszivárogni a könnyűzene is az életembe, és próbáltam ötvözni a két műfajt az énekstílusomban. Talán ezért van az, hogy a népzenészek között nem vagyok „elég népi”, a popzenészek között pedig nem vagyok elég popos, de a Folk on 45-ben jól érzem magam, mert mindkettő lehetek egyszerre.

rap: Merre koncerteztek mostanában?

TL: Budapesten havi rendszerességgel játszunk egy klubban, a Bujdosó kertben. Mellette egyre több meghívást kapunk vidéki fesztiválokra és rendezvényekre. Van Facebook-oldalunk, ahol minden aktuális koncertünkről informáljuk a közönséget. Legközelebb március 25-én fogunk játszani az előbb említett állandó helyünkön, illetve április 1-jén a Vörösmarty téren.

rap: Aztán van-e már lemezetek?

TL: Igen. 2016 decemberében jelent meg első hatdalos maxi lemezünk Sweet Freedom of Mine címmel, de már dolgozunk a nagylemezen, ami előreláthatólag májusban jön ki. Egyébként a teljes kislemez meghallgatható a YouTube-csatornánkon.

rap: Mik a hosszabb távú tervek?

TL: Nagy munkában vagyunk, egy komplett zenekaron dolgozunk, mellyel a duó dalait teljes popzenei hangszerelésben mutatjuk be a közönségnek. Májusban lemezbemutató koncerten fogja először megmutatni magát a nagyobb zenekar, és a jövőben szeretnénk minél több helyen fellépni ezzel a formációval is.

rap: Van énekesnői ideálod?

TL: Igen, két nagyszerű ember, akik segítettek, segítenek az úton, és emberként meg énekesként is felnézek rájuk. Bures Éva az egyik, aki évekig a hangképző tanárom volt, de sajnos külföldi elfoglaltsága miatt mostanában ritkán találkozunk. A másik fontos példaképem pedig Pákai Petra, aki szintén aktív énekesnő a Patché nevezetű formációban, és akinél jelenleg is képzem magam.

rap: A zenén kívül mi fontos még neked?

TL: Jelenleg minden időmet kitölti a zene, a duó, a zenekar. Emellett éneket tanítok, és szabad időmben pedig énekelni tanulok. Ezeken túl pedig elkezdtem dolgozni egy most induló elektronikus népzenei projekten.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.