Gadó Gábor kvintettje adott majd’ két órában helyzetjelentést egy belső utazás stációiról gyér, de értő és lelkes közönség előtt. Vannak persze mellékes, külső körülmények: feltehetően készül egy lemez, a kvintett már régebben összeállt. Említhető, hogy Gadó egy ideig Párizsban élt és dolgozott, az európai kortárs jazz magasan jegyzett együttesét vezette, most pedig a kultúra magas hegyén lakó remete – itthon. De a lényeges dolgok a 63 éves gitáros belső, organikus művészi fejlődésében zajlanak; stílusok, pláne divatok hidegen hagyják, ez egy „szerzői” zenekar, mondhatnánk a filmes terminust átvéve. A mély gondolatiság kifejezését a sokszor vonós technikát idéző felfogásban, pedállal megszólaltatott gitár mellett a kvintettben személyre szabott szerepek segítik érvényre juttatni. Gadót kompozíciói teszik most is figyelemre méltóvá. Főleg újabb számokból összerakott műsora nem fedi fel azonnal mélységeit a hallgató előtt, de belehelyezkedve érzelmi élmények gyors egymásutánját élhetjük át. A tizenkétfokúságtól a barokkig, a népénektől Ornette Colemanig és Bill Frisellig suhannak át légies árnyak a konvencióktól minden tekintetben megszabadított, a tiszta esztétikum kifejezése felé törekvő darabok fölött. A két tenorszaxofonos, olykor fuvolista, Bacsó Kristóf és Ávéd János testvéri összhangban brillírozott a megírt polifóniák és a szabadon szárnyaló imprók előadásában. Horváth Balázs bőgős és Halmos András dobos alázatosan és pontosan követték a „rendező” útmutatását, és voltak vele a duózásban is kiváló partnerek.
Müpa, Fesztivál Színház, október 7.
