Koncert

Gadó Gábor kvintettje

Zene

Gadó Gábor kvintettje adott majd’ két órában helyzetjelentést egy belső utazás stációiról gyér, de értő és lelkes közönség előtt. Vannak persze mellékes, külső körülmények: feltehetően készül egy lemez, a kvintett már régebben összeállt. Említhető, hogy Gadó egy ideig Párizsban élt és dolgozott, az európai kortárs jazz magasan jegyzett együttesét vezette, most pedig a kultúra magas hegyén lakó remete – itthon. De a lényeges dolgok a 63 éves gitáros belső, organikus művészi fejlődésében zajlanak; stílusok, pláne divatok hidegen hagyják, ez egy „szerzői” zenekar, mondhatnánk a filmes terminust átvéve. A mély gondolatiság kifejezését a sokszor vonós technikát idéző felfogásban, pedállal megszólaltatott gitár mellett a kvintettben személyre szabott szerepek segítik érvényre juttatni. Gadót kompozíciói teszik most is figyelemre méltóvá. Főleg újabb számokból összerakott műsora nem fedi fel azonnal mélységeit a hallgató előtt, de belehelyezkedve érzelmi élmények gyors egymásutánját élhetjük át. A tizenkétfokúságtól a barokkig, a népénektől Ornette Colemanig és Bill Frisellig suhannak át légies árnyak a konvencióktól minden tekintetben megszabadított, a tiszta esztétikum kifejezése felé törekvő darabok fölött. A két tenorszaxofonos, olykor fuvolista, Bacsó Kristóf és Ávéd János testvéri összhangban brillírozott a megírt polifóniák és a szabadon szárnyaló imprók előadásában. Horváth Balázs bőgős és Halmos András dobos alázatosan és pontosan követték a „rendező” útmutatását, és voltak vele a duózásban is kiváló partnerek.

Müpa, Fesztivál Színház, október 7.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.