Koncert

Oláh Szabolcs

Zene

Oláh Szabolcs szerzeményeit a Modern Art Orchestra a gitáros közreműködésével játszotta el, ám a meghirdetett lemezbemutató elmaradt. Fekete-Kovács Kornél zenekarvezető kicsit poénkodott is azon, hogy harmadszor fordul velük elő, hogy egy még csak készülő lemezt mutatnak be. Most éppen Oláh Winding Road című leendő albumát, ami különben magától értetődő, hiszen a gitáros alapító tagja volt a MAO-nak, bár öt évig maradt csak a big bandben. De a kapcsolatuk továbbra is zavartalan; olyannyira, hogy Oláh úgy ült le utódja, Komjáthy Áron mellé a koncerten, mintha minden big bandben két gitáros volna.

A MAO a kezdetektől, azaz 13 éve tudatosan a zeneszerzés és a hangszerelés összekapcsolásával építkezik, és ezt Oláh Szabolcs kompozícióira is alapozza. A gitáros termékeny komponista, három év alatt három szerzői lemezt adott ki (Gleam, 2015; Álomösvény, 2016; Message from the Sun, 2017), bár ezekről csak mindössze egy számot, a Synchronicityt játszották el. Ennek, illetve a Sorrow of the Witness, és a Soul Food című daraboknak a legnagyobb erőssége a történetmesélés – a szerzőnek a négysoros vagy más alap dalforma nem börtön, éppenséggel lubickol benne. De a dalai amúgy is lendületes, jól követhető, sőt magával ragadó melódiák, a big band hangszerelés pedig jól ellensúlyozza a mélázóbb részeket is. Oláh dallamai Gershwin, Legrand és Mintzer erényeivel felszerelkezve folyékonyan ömlenek, míg a MAO minden szólistája és minden szekciója, apait-anyait belead.

BMC koncertterem, november 11.


Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.