Lemez

Gép, test, lélek

Gábor Lázár: Source

  • - minek -
  • 2020. szeptember 20.

Zene

Az izgalmas hangzásokban és kétségbevonhatatlan tehetségekben egyaránt bővelkedő magyar elektronikus zenei színtérről többen is eljutottak a műfaj legfelsőbb szintjeire, közéjük tartozik Lázár Gábor is, akit egyebek közt a pécsi egyetemen folytatott elektronikus zenei, illetve médiaművészeti tanulmányai inspiráltak.

Lázár megjelenései rendre a friss hangzású kiadványaikról elhíresült kultlabelekhez köthetők, ráadásul saját bevallása szerint leginkább felkérésre alkotta meg albumait, amikor rendre fontosabb volt a „hogyan”, mint a „mit”. Az biztos, hogy gondosan kialakított egyedi hangzása, zenéinek harsogó frissessége felkeltették a műfaj nagyjainak figyelmét is. Első kazettáját 2013-ban az excentrikus brit zenekészítővel, Russell Haswell-lel vette fel, 2014-es bemutatkozó albuma Lorenzo Senni milánói Presto!? kiadójánál jött ki, de a nemzetközi figyelmet a 2015-ös Mark Fell-lel közös albuma hozta el, a The Neurobiology of the Moral Decision Making még a Rolling Stone év végi listájára is felkerült. Noha a technóban gyökerező darabjaiban akkor is munkált valamiféle vibráló játékosság, amikor még tisztes távolságot tartott a túl direkt klubzenéktől, és először talán a 2018-as Unfold című albumán került közelebb a szigorúan vett elektronikus tánczenéhez, legalábbis annyira, hogy itt már jól érzékelhető, sőt táncolható pulzálásból építette fel futurisztikus hangképeit. A Source-ot egy újabb kiadólegenda, a Mike Paradinas (alias µ-Ziq) által alapított és igazgatott Planet Mu hozta ki, s az idei album gyűjteményes gazdagságban mutatja meg, mi mozgatja Lázárt alkotás közben. Jól megfigyelhető a zenekészítői filozófia rangjára emelt puritanizmus: voltaképpen kevés, de jól megválasztott hangból szereti összerakni szerzeményeit, amelyek ezzel együtt remekül szerkesztett, agyas konstrukciók, s hallgatás közben szinte rétegenként bomlik ki a tartalmuk. Ha analitikusan vizsgáljuk e számokat, előugranak a nyilvánvaló hatások: akad itt az Orbital fénykorát idéző, egyszerre emocionális és melodikus darab (Excite), gyomorba markoló basszusra épülő dubstep (Effort) vagy éppen a szokottnál fémesebb-roncsoltabb, poliritmikus broken beat (Route). Ezzel együtt a nyolc szerzemény szerves egységben működik, ráadásul hallgatásuk alatt sorra-rendben fel is tárják működésük titkait, az albumot záró, szelíd ambient Returnnel bezárólag. Nincs az a horzsoló szintihang vagy ipari kattogás, amely mögül ne bukkanna elő a nyers, testeket mozgató energia és persze a hangok poézise.

Planet Mu, 2020

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.