rés a présen

Geri, Ali, Mimi, Gazsi, Maki és a többiek

Marge énekesnő

  • rés a présen
  • 2012. szeptember 23.

Zene

rés a présen: Tavaly jelent meg az első lemezed, mi történt azóta? Marge: Amikor megjelent az AND című lemez, nem gondoltam, hogy ennyire sikeres lesz. A honlapomon (www.margemusic.com) tettem ingyenesen letölthetővé. Bár az albumon sok az elektronika, a színpadon mindent hangszerekkel szólaltatok meg.

Sok volt körülöttem a dj-s fellépő, és ezzel nem tudtam azonosulni. Azóta sok minden átformálódott. Gulyás Kristóf dobossal, Farkas Áron basszusgitáros-bőgőssel, Kardos Dániel gitárossal és Ülkei Dávid szaxofonossal dolgozom. AMy Way című számunkhoz készült klipet Daphne Samaras készítette, aki sokat segített az album népszerűsítésében is.

rap: Meg tudod határozni a műfajodat?

M: Elég nehéz, mert nem az történt, hogy kinéztem egy stílust, amivel határt szabtam magamnak, hanem próbáltam tágítani a saját stílusomat. A jazz & triphop áll közel hozzám, az orientális zenék, illetve a grunge. Az elektronikus felhozatalból pedig a jungle és a dubstep volt rám a legnagyobb hatással.

rap: Milyen helyen érzed magad a legjobban?

M: Minél több ember előtt énekelek, annál jobban elengedem magam, felpörgök, és érzem a fontosságát annak, amit csinálok. Minél kevesebb embernek játszom, annál személyesebb hangulatba kerülök a közönséggel. Mindkettőnek van varázsa, és el lehet veszni benne jó értelemben. De ha választanom kell, mégis inkább a nagy színpad, ahol van tér.

rap: Merre jártál, mit tanultál?

M: Kiskoromtól nagy utazó vagyok. Útközben tudok legjobban dalokat írni. Minél messzebb megyek, annál közelebb kerülök a fontos dolgokhoz, személyekhez, és annál intenzívebben nézek szembe magammal. Ezenkívül még a hazatérés nagyon inspiratív, valamint az arról való gondolkodás, hogy hol a haza. Éltem Ausztriában, Írországban, Angliában, Belgiumban, sok időt töltöttem Németországban, és a Közel-Kelethez is volt szerencsém. Mindegyik helyből rengeteget merítettem emberileg, és ez kihat a zenémre. Mindegyik országhoz fűződnek hangok, hangszerek, koncertek, dalok, képek és érzelmek. Bárhol jártam, szívesen fogadtak, mindenhol belecsöppentem a zenei életbe, és életre szóló élményekkel gazdagodtam. Ha pihenni indulok valahova, a végén az is zenévé, illetve munkává alakul.

rap: Idén mi a téma?

M: Az idei év nagyon sűrű. Előkészítettem egy új albumot, miközben elkezdtem koncertezni. Átvettem a Realistic Crew-ban az éneket, így először tapasztalom meg, milyen az, ha más dalait kell megtanulni. Nagy alázat kell hozzá, és ez jó hatással volt a saját formációm szervezésére is. Februárban volt egy mr2 akusztik koncertem filharmonikusok közreműködésével, egy lemezbemutatóm a Jazzanova előzenekaraként az A38-on és a Realistic Crew-val debütáló koncertem, amiről koncertvideó is keszült. Idén tehát végigkoncerteztem Budapestet, aztán elutaztam Egyiptomba, és ott felvettem egy kislemezt egyiptomi és magyar zenészekkel, amit még idén szeretnék publikálni.

rap: Hol látunk a közeljövőben?

M: Az augusztust a kislemez befejezésére szánom, szeptember 15-én koncertezek az A38 tetőteraszán, 28-án meg a Kobuci kertben. A Realistic Crewból ismert Vranik Krisztián Krizsóval és Gulyás Kristóf dobossal új formációt építünk, ami szintén hallható lesz ősztől.

rap: Van a zenén kívül is életed?

M: Állítólag nincs. Nehezen tudom lehalkítani a fejemben a hangokat, és szeretek egyedül lenni a zenével. Nagyon érdekel a sounddesign meg a filmzene, amihez már volt szerencsém. Zene- és hangterápiás foglalkozásokat tartok eltérő hátterű és képességű kamaszoknak, ha időm engedi.

rap: Kiktől tanultál?

M: Vannak páran. Geri, Ali, Mimi, Gazsi, Maki, Azade, Krizsó, Jupiter, Farah és Kurt Cobain.

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.