rés a présen

Geri, Ali, Mimi, Gazsi, Maki és a többiek

Marge énekesnő

  • rés a présen
  • 2012. szeptember 23.

Zene

rés a présen: Tavaly jelent meg az első lemezed, mi történt azóta? Marge: Amikor megjelent az AND című lemez, nem gondoltam, hogy ennyire sikeres lesz. A honlapomon (www.margemusic.com) tettem ingyenesen letölthetővé. Bár az albumon sok az elektronika, a színpadon mindent hangszerekkel szólaltatok meg.

Sok volt körülöttem a dj-s fellépő, és ezzel nem tudtam azonosulni. Azóta sok minden átformálódott. Gulyás Kristóf dobossal, Farkas Áron basszusgitáros-bőgőssel, Kardos Dániel gitárossal és Ülkei Dávid szaxofonossal dolgozom. AMy Way című számunkhoz készült klipet Daphne Samaras készítette, aki sokat segített az album népszerűsítésében is.

rap: Meg tudod határozni a műfajodat?

M: Elég nehéz, mert nem az történt, hogy kinéztem egy stílust, amivel határt szabtam magamnak, hanem próbáltam tágítani a saját stílusomat. A jazz & triphop áll közel hozzám, az orientális zenék, illetve a grunge. Az elektronikus felhozatalból pedig a jungle és a dubstep volt rám a legnagyobb hatással.

rap: Milyen helyen érzed magad a legjobban?

M: Minél több ember előtt énekelek, annál jobban elengedem magam, felpörgök, és érzem a fontosságát annak, amit csinálok. Minél kevesebb embernek játszom, annál személyesebb hangulatba kerülök a közönséggel. Mindkettőnek van varázsa, és el lehet veszni benne jó értelemben. De ha választanom kell, mégis inkább a nagy színpad, ahol van tér.

rap: Merre jártál, mit tanultál?

M: Kiskoromtól nagy utazó vagyok. Útközben tudok legjobban dalokat írni. Minél messzebb megyek, annál közelebb kerülök a fontos dolgokhoz, személyekhez, és annál intenzívebben nézek szembe magammal. Ezenkívül még a hazatérés nagyon inspiratív, valamint az arról való gondolkodás, hogy hol a haza. Éltem Ausztriában, Írországban, Angliában, Belgiumban, sok időt töltöttem Németországban, és a Közel-Kelethez is volt szerencsém. Mindegyik helyből rengeteget merítettem emberileg, és ez kihat a zenémre. Mindegyik országhoz fűződnek hangok, hangszerek, koncertek, dalok, képek és érzelmek. Bárhol jártam, szívesen fogadtak, mindenhol belecsöppentem a zenei életbe, és életre szóló élményekkel gazdagodtam. Ha pihenni indulok valahova, a végén az is zenévé, illetve munkává alakul.

rap: Idén mi a téma?

M: Az idei év nagyon sűrű. Előkészítettem egy új albumot, miközben elkezdtem koncertezni. Átvettem a Realistic Crew-ban az éneket, így először tapasztalom meg, milyen az, ha más dalait kell megtanulni. Nagy alázat kell hozzá, és ez jó hatással volt a saját formációm szervezésére is. Februárban volt egy mr2 akusztik koncertem filharmonikusok közreműködésével, egy lemezbemutatóm a Jazzanova előzenekaraként az A38-on és a Realistic Crew-val debütáló koncertem, amiről koncertvideó is keszült. Idén tehát végigkoncerteztem Budapestet, aztán elutaztam Egyiptomba, és ott felvettem egy kislemezt egyiptomi és magyar zenészekkel, amit még idén szeretnék publikálni.

rap: Hol látunk a közeljövőben?

M: Az augusztust a kislemez befejezésére szánom, szeptember 15-én koncertezek az A38 tetőteraszán, 28-án meg a Kobuci kertben. A Realistic Crewból ismert Vranik Krisztián Krizsóval és Gulyás Kristóf dobossal új formációt építünk, ami szintén hallható lesz ősztől.

rap: Van a zenén kívül is életed?

M: Állítólag nincs. Nehezen tudom lehalkítani a fejemben a hangokat, és szeretek egyedül lenni a zenével. Nagyon érdekel a sounddesign meg a filmzene, amihez már volt szerencsém. Zene- és hangterápiás foglalkozásokat tartok eltérő hátterű és képességű kamaszoknak, ha időm engedi.

rap: Kiktől tanultál?

M: Vannak páran. Geri, Ali, Mimi, Gazsi, Maki, Azade, Krizsó, Jupiter, Farah és Kurt Cobain.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.