Lemez

Gorillaz: The Now Now

Zene

Általában nem érdemes hinni azoknak a zenészeknek, akik hosszú idő után kiadnak egy új albumot, és rögtön utána azt ígérik, hogy mivel rettenetesen megszállta őket az ihlet, hamarosan jön is az újabb. Azért akadnak kivételek: Damon Albarn tavaly azt nyilatkozta, hogy keveset kell majd várni az új Gorillazra, és be is tartotta az ígéretét – mindössze 14 hónappal a tavalyi Humanz után már itt is a virtuális csapat legújabb munkája. Arról pedig szó sincs, hogy valami resztligyűjteménnyel lenne dolgunk, mert az a Humanz tavaly novemberben kiadott super deluxe változata volt, 34 (!) bónusz trackkel. Amit most hallunk, az mind új szerzemény.

Az előző albummal Albarn bevallottan a tinédzser lányának akart kedvezni, és az autotune-t sem sajnálta róla, most valószínűleg más elképzelései voltak, és a bulizós hangulatból is alaposan visszavett. A The Now Now szinte egy szólólemez hangulatát nyújtja, ugyanis alig szerepel rajta közreműködő, márpedig a korábbi albumok hemzsegtek a vendégsztároktól. Ezúttal csak a Blur-kolléga Graham Coxont, a house-producer Jamie Principle-t, a jazzlegenda George Bensont és a visszatérő Snoop Doggot kapjuk; rajtuk kívül még fontos megemlíteni a dalszerzésben komoly szerepet vállaló Remi Kabakát és a producerként fontos munkát végző
James Fordot. Érdekesség, hogy az album nyolc különböző stúdióban készült, és ez a számcímeken is meglátszik: öt dal (Hollywood, Kansas, Idaho, Lake Zurich, Magic City) is földrajzi elnevezést kapott, a záró Souk Eye meg teljes egészében Los Angelesről szól. A hangulat végig visszafogott, slágergyanús szerzeményt is csak egyet kapunk – ez a Hollywood, ami egy kicsit a Gorillaz egy korábbi sikerdalára, a Stylóra emlékeztet. A táncos és túl sok szereplő részvételével készült Humanzhez képest a The Now Now üdítően hat a maga visszafogottságával és egyszerűségével, és inkább otthon, fejhallgatóval érdemes elmélyülni benne.

Parlophone/Warner, 2018

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.