Lemez

Gorillaz: The Now Now

Zene

Általában nem érdemes hinni azoknak a zenészeknek, akik hosszú idő után kiadnak egy új albumot, és rögtön utána azt ígérik, hogy mivel rettenetesen megszállta őket az ihlet, hamarosan jön is az újabb. Azért akadnak kivételek: Damon Albarn tavaly azt nyilatkozta, hogy keveset kell majd várni az új Gorillazra, és be is tartotta az ígéretét – mindössze 14 hónappal a tavalyi Humanz után már itt is a virtuális csapat legújabb munkája. Arról pedig szó sincs, hogy valami resztligyűjteménnyel lenne dolgunk, mert az a Humanz tavaly novemberben kiadott super deluxe változata volt, 34 (!) bónusz trackkel. Amit most hallunk, az mind új szerzemény.

Az előző albummal Albarn bevallottan a tinédzser lányának akart kedvezni, és az autotune-t sem sajnálta róla, most valószínűleg más elképzelései voltak, és a bulizós hangulatból is alaposan visszavett. A The Now Now szinte egy szólólemez hangulatát nyújtja, ugyanis alig szerepel rajta közreműködő, márpedig a korábbi albumok hemzsegtek a vendégsztároktól. Ezúttal csak a Blur-kolléga Graham Coxont, a house-producer Jamie Principle-t, a jazzlegenda George Bensont és a visszatérő Snoop Doggot kapjuk; rajtuk kívül még fontos megemlíteni a dalszerzésben komoly szerepet vállaló Remi Kabakát és a producerként fontos munkát végző
James Fordot. Érdekesség, hogy az album nyolc különböző stúdióban készült, és ez a számcímeken is meglátszik: öt dal (Hollywood, Kansas, Idaho, Lake Zurich, Magic City) is földrajzi elnevezést kapott, a záró Souk Eye meg teljes egészében Los Angelesről szól. A hangulat végig visszafogott, slágergyanús szerzeményt is csak egyet kapunk – ez a Hollywood, ami egy kicsit a Gorillaz egy korábbi sikerdalára, a Stylóra emlékeztet. A táncos és túl sok szereplő részvételével készült Humanzhez képest a The Now Now üdítően hat a maga visszafogottságával és egyszerűségével, és inkább otthon, fejhallgatóval érdemes elmélyülni benne.

Parlophone/Warner, 2018

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.