Lemez

Gorillaz: The Now Now

Zene

Általában nem érdemes hinni azoknak a zenészeknek, akik hosszú idő után kiadnak egy új albumot, és rögtön utána azt ígérik, hogy mivel rettenetesen megszállta őket az ihlet, hamarosan jön is az újabb. Azért akadnak kivételek: Damon Albarn tavaly azt nyilatkozta, hogy keveset kell majd várni az új Gorillazra, és be is tartotta az ígéretét – mindössze 14 hónappal a tavalyi Humanz után már itt is a virtuális csapat legújabb munkája. Arról pedig szó sincs, hogy valami resztligyűjteménnyel lenne dolgunk, mert az a Humanz tavaly novemberben kiadott super deluxe változata volt, 34 (!) bónusz trackkel. Amit most hallunk, az mind új szerzemény.

Az előző albummal Albarn bevallottan a tinédzser lányának akart kedvezni, és az autotune-t sem sajnálta róla, most valószínűleg más elképzelései voltak, és a bulizós hangulatból is alaposan visszavett. A The Now Now szinte egy szólólemez hangulatát nyújtja, ugyanis alig szerepel rajta közreműködő, márpedig a korábbi albumok hemzsegtek a vendégsztároktól. Ezúttal csak a Blur-kolléga Graham Coxont, a house-producer Jamie Principle-t, a jazzlegenda George Bensont és a visszatérő Snoop Doggot kapjuk; rajtuk kívül még fontos megemlíteni a dalszerzésben komoly szerepet vállaló Remi Kabakát és a producerként fontos munkát végző
James Fordot. Érdekesség, hogy az album nyolc különböző stúdióban készült, és ez a számcímeken is meglátszik: öt dal (Hollywood, Kansas, Idaho, Lake Zurich, Magic City) is földrajzi elnevezést kapott, a záró Souk Eye meg teljes egészében Los Angelesről szól. A hangulat végig visszafogott, slágergyanús szerzeményt is csak egyet kapunk – ez a Hollywood, ami egy kicsit a Gorillaz egy korábbi sikerdalára, a Stylóra emlékeztet. A táncos és túl sok szereplő részvételével készült Humanzhez képest a The Now Now üdítően hat a maga visszafogottságával és egyszerűségével, és inkább otthon, fejhallgatóval érdemes elmélyülni benne.

Parlophone/Warner, 2018

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.