Szerencsés hangszer a fuvola: az összes fúvós hangszer közül ennek legnagyobb a repertoárja. Igaz, még ez a jelentős kínálat is tartalmaz olyan korszakokat, amelyekben gyérebb a termés. A barokk a fuvolaművek legbőségesebb lelőhelye, és viszonylag gazdag vadászterület a bécsi klasszika is, a 20. és 21. század pedig szintén elkényezteti a fuvolásokat: a modern szerzők sokat komponáltak a karcsú hangú, mozgékony hangszerre. De a romantika évszázada, a 19. század valamely rejtélyes okból mintha kevésbé találta volna meg a maga számítását a fuvola lehetőségeiben: itt feltűnően szegényes a találati lista. Ezen segít a fiatal magyar fuvolásgeneráció egyik kiválósága, a jelenleg főként külföldön dolgozó Győri Noémi új lemeze (Fénylő hangzások), amely három romantikus szonátát sorakoztat fel, köztük kettő átiratot.
Schubert a gitár és cselló házasságából született, kérészéletű hangszerre, az arpeggionéra írta a-moll szonátáját (1824), amely ezzel összefüggésben szinte kizárólag átiratokban szólal meg: játsszák csellón, brácsán – és mint a lemez tanúsítja, fuvolán is természetes hatást kelt. Carl Reinecke eredetileg is a fuvolásoknak szánta híres e-moll („Undine”) szonátáját (1882), César Franck viszont a hegedűsöket ajándékozta meg a pazar A-dúr szonátával (1886). Ezt a művet régóta játszszák a fuvolások, most is örömmel üdvözöljük a hangszer adta lehetőségek keretei között. Győri Noémi kiegyenlített regiszterekkel, érzéki szépségű hangon, áradó dallamossággal, hajlékony legatókkal fuvolázik, és a szükséges manuális virtuozitásnak sincs híján, játéka élvezetes és illúziókeltő. Muzsikálása nyomán nem téveszti el hatását Schubert zenéjének nosztalgikus bája, Reinecke szonátájának sötét tónusokban bővelkedő mesélőkedve és Franck nagyszabású opusának szenvedélye. Zongoraművész partnere, Csillagh Katalin alkalmazkodó, hangulatteremtő kamaramuzsikus.
Hungaroton, 2016
