Gyümölcsnyelv - Ming-lian Tsai: Huncut felhőcske (film)

  • Hungler Tímea
  • 2006. szeptember 21.

Zene

Nevezték már tajvani Fassbindernek, Buster Keaton és Antonioni hibridjének, a Távol-Kelet Bressonjának, a leggyakoribb fordulat vele kapcsolatban azonban mégiscsak a "perverz állat".
A malajziai születésű, tajvani illetőségű Ming-liang Tsai az utóbbi évtizedek egyik jelentős, ha nem is túl közkedvelt filmrendezője, s a Huncut felhőcske legalább annyira sokkol, mint előző munkái; a berlini fesztiválon nézők tömege hagyta el a vetítőt, pornográfiát és skandalumot kiáltva.

Az értők elitklubja ennek ellenére (vagy épp ezért) odavan érte: kapott már Arany Pálmát, Ezüst Medvét, rövidesen talán bronzba is öntik - stílusa, témaválasztása kétségkívül egyedi: lassú tempójú, visszatérő motívumokra épülő, tragikomikus hangvételű filmjeiben vérfertőző szülők, maszturbáló fiúk, beázott, üres lakásokban céltalanul tébláboló, ideggyenge leánykák szédelegnek. Mindez persze csak a felszín, a mélyben a nagyvárosi magány, az izoláció, az emberi kommunikáció csődje, az automatizmus, az atomjaira hullott társkapcsolatok - Tajpejben játszódó filmjeinek szereplői mind Godot-ra várnak.

A Huncut felhőcskében a víz, illetve a hiánya a központi metafora - a várost nyári szárazság sújtja, mindenütt vízkorlátozás, a lakosság literszámra hordja haza az ásványvizet és a görögdinnyét. Utóbbinak kitüntetett szerep jut - rögtön az elején hősnő1 (Sumomo Yozakura) széttárt lába között félbevágott görögdinnyével várakozik a hős (Kang-sheng Lee) akciójára.

A szomszédban unatkozó hősnő2 (Shiang-chyi Chen) tévét néz, épp arról van szó, hogy a dinnye a szerelem záloga, színe, állaga, fajtája a szerető szívek érzéseit virágnyelven fejezi ki.

Az operettre emlékeztető mozi - a hosszú, minimalista kompozíciókra épülő snitteket színpompás és mozgalmas, a történetre reflektáló tánc- és énekbetétek szakítják meg - egy pornószínész kálváriája két nő (Test és Lélek) között. Test munkaköri kötelesség, aki/ami után Lélek kifejezetten üdítően hat, lehet vele beszélgetni, főzőcskézni vagy egyszerűen csak révülni. A földi és az égi szerelem azonban konkrét és átvitt értelemben sem jön össze, a néhány emeletnyi távolság - valamint Lélek azon rossz szokása, hogy gyakorta látogatja a videotékák "adult" szekcióját - csak a nagy és kínos találkozás lehetőségét vetíti elénk.

Ming-liang Tsai humora elragadó, a pornó-szekvenciák többsége kifejezetten röhejes, kedvencem a vad, zuhanyzós szexjelenet, mialatt kifogy a víz. Az utolsó kép sűrített "mondanivaló" - a percekig kitartott felláció, mely az igaz szerelmet, test és lélek harmóniáját hivatott szimbolizálni - viszont enyhén szólva szájbarágó.

Forgalmazza az Odeon

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.