Gyümölcsnyelv - Ming-lian Tsai: Huncut felhőcske (film)

  • Hungler Tímea
  • 2006. szeptember 21.

Zene

Nevezték már tajvani Fassbindernek, Buster Keaton és Antonioni hibridjének, a Távol-Kelet Bressonjának, a leggyakoribb fordulat vele kapcsolatban azonban mégiscsak a "perverz állat".
A malajziai születésű, tajvani illetőségű Ming-liang Tsai az utóbbi évtizedek egyik jelentős, ha nem is túl közkedvelt filmrendezője, s a Huncut felhőcske legalább annyira sokkol, mint előző munkái; a berlini fesztiválon nézők tömege hagyta el a vetítőt, pornográfiát és skandalumot kiáltva.

Az értők elitklubja ennek ellenére (vagy épp ezért) odavan érte: kapott már Arany Pálmát, Ezüst Medvét, rövidesen talán bronzba is öntik - stílusa, témaválasztása kétségkívül egyedi: lassú tempójú, visszatérő motívumokra épülő, tragikomikus hangvételű filmjeiben vérfertőző szülők, maszturbáló fiúk, beázott, üres lakásokban céltalanul tébláboló, ideggyenge leánykák szédelegnek. Mindez persze csak a felszín, a mélyben a nagyvárosi magány, az izoláció, az emberi kommunikáció csődje, az automatizmus, az atomjaira hullott társkapcsolatok - Tajpejben játszódó filmjeinek szereplői mind Godot-ra várnak.

A Huncut felhőcskében a víz, illetve a hiánya a központi metafora - a várost nyári szárazság sújtja, mindenütt vízkorlátozás, a lakosság literszámra hordja haza az ásványvizet és a görögdinnyét. Utóbbinak kitüntetett szerep jut - rögtön az elején hősnő1 (Sumomo Yozakura) széttárt lába között félbevágott görögdinnyével várakozik a hős (Kang-sheng Lee) akciójára.

A szomszédban unatkozó hősnő2 (Shiang-chyi Chen) tévét néz, épp arról van szó, hogy a dinnye a szerelem záloga, színe, állaga, fajtája a szerető szívek érzéseit virágnyelven fejezi ki.

Az operettre emlékeztető mozi - a hosszú, minimalista kompozíciókra épülő snitteket színpompás és mozgalmas, a történetre reflektáló tánc- és énekbetétek szakítják meg - egy pornószínész kálváriája két nő (Test és Lélek) között. Test munkaköri kötelesség, aki/ami után Lélek kifejezetten üdítően hat, lehet vele beszélgetni, főzőcskézni vagy egyszerűen csak révülni. A földi és az égi szerelem azonban konkrét és átvitt értelemben sem jön össze, a néhány emeletnyi távolság - valamint Lélek azon rossz szokása, hogy gyakorta látogatja a videotékák "adult" szekcióját - csak a nagy és kínos találkozás lehetőségét vetíti elénk.

Ming-liang Tsai humora elragadó, a pornó-szekvenciák többsége kifejezetten röhejes, kedvencem a vad, zuhanyzós szexjelenet, mialatt kifogy a víz. Az utolsó kép sűrített "mondanivaló" - a percekig kitartott felláció, mely az igaz szerelmet, test és lélek harmóniáját hivatott szimbolizálni - viszont enyhén szólva szájbarágó.

Forgalmazza az Odeon

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.