Gyümölcsnyelv - Ming-lian Tsai: Huncut felhőcske (film)

  • Hungler Tímea
  • 2006. szeptember 21.

Zene

Nevezték már tajvani Fassbindernek, Buster Keaton és Antonioni hibridjének, a Távol-Kelet Bressonjának, a leggyakoribb fordulat vele kapcsolatban azonban mégiscsak a "perverz állat".
A malajziai születésű, tajvani illetőségű Ming-liang Tsai az utóbbi évtizedek egyik jelentős, ha nem is túl közkedvelt filmrendezője, s a Huncut felhőcske legalább annyira sokkol, mint előző munkái; a berlini fesztiválon nézők tömege hagyta el a vetítőt, pornográfiát és skandalumot kiáltva.

Az értők elitklubja ennek ellenére (vagy épp ezért) odavan érte: kapott már Arany Pálmát, Ezüst Medvét, rövidesen talán bronzba is öntik - stílusa, témaválasztása kétségkívül egyedi: lassú tempójú, visszatérő motívumokra épülő, tragikomikus hangvételű filmjeiben vérfertőző szülők, maszturbáló fiúk, beázott, üres lakásokban céltalanul tébláboló, ideggyenge leánykák szédelegnek. Mindez persze csak a felszín, a mélyben a nagyvárosi magány, az izoláció, az emberi kommunikáció csődje, az automatizmus, az atomjaira hullott társkapcsolatok - Tajpejben játszódó filmjeinek szereplői mind Godot-ra várnak.

A Huncut felhőcskében a víz, illetve a hiánya a központi metafora - a várost nyári szárazság sújtja, mindenütt vízkorlátozás, a lakosság literszámra hordja haza az ásványvizet és a görögdinnyét. Utóbbinak kitüntetett szerep jut - rögtön az elején hősnő1 (Sumomo Yozakura) széttárt lába között félbevágott görögdinnyével várakozik a hős (Kang-sheng Lee) akciójára.

A szomszédban unatkozó hősnő2 (Shiang-chyi Chen) tévét néz, épp arról van szó, hogy a dinnye a szerelem záloga, színe, állaga, fajtája a szerető szívek érzéseit virágnyelven fejezi ki.

Az operettre emlékeztető mozi - a hosszú, minimalista kompozíciókra épülő snitteket színpompás és mozgalmas, a történetre reflektáló tánc- és énekbetétek szakítják meg - egy pornószínész kálváriája két nő (Test és Lélek) között. Test munkaköri kötelesség, aki/ami után Lélek kifejezetten üdítően hat, lehet vele beszélgetni, főzőcskézni vagy egyszerűen csak révülni. A földi és az égi szerelem azonban konkrét és átvitt értelemben sem jön össze, a néhány emeletnyi távolság - valamint Lélek azon rossz szokása, hogy gyakorta látogatja a videotékák "adult" szekcióját - csak a nagy és kínos találkozás lehetőségét vetíti elénk.

Ming-liang Tsai humora elragadó, a pornó-szekvenciák többsége kifejezetten röhejes, kedvencem a vad, zuhanyzós szexjelenet, mialatt kifogy a víz. Az utolsó kép sűrített "mondanivaló" - a percekig kitartott felláció, mely az igaz szerelmet, test és lélek harmóniáját hivatott szimbolizálni - viszont enyhén szólva szájbarágó.

Forgalmazza az Odeon

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.