rés a présen

„Mintha egy gólem különböző szervei lennénk”

Rutkai Bori énekes, dalszerző, illusztrátor

  • rés a présen
  • 2017. június 25.

Zene

rés a présen: Mennyi helyet foglal el a munkáid között a gyerekzene?

Rutkai Bori: A szívem csücskétől a kislábam ujjáig ez tölt ki. Most csináljuk az új gyerekdalokat, a legjobban ezt a részt élvezem, amikor az ötletekből zenék és festmények lesznek. Imádom a közös munkát a zenészeimmel és a többi stábtagunkkal; olyan szépen összedolgozunk, mintha egy gólem különböző szervei lennénk. És aztán jó belezoomolni a festésbe, és elmerülni a friss illusztrációk világában. Van az is, hogy „ritmikusan randevúzgatok” a Budapest Bárral is, hiszen most kezdődnek az ünnepi, 10 éves szülinapi koncertek. Valamint elmélyülten keresgélek új zenekarnevet arra az esetre, ha felbuzogna bennem az az ambíció, hogy megint csináljak felnőtteknek is zenét. Mostanában rengeteget ingázok vonatokon, ahol bábokat horgolok a gyerekprojekthez, és klipterveket szövögetek.

rap: Milyen ötlet már a Gyereksziget? Biztos, hogy nekik is kell egy hétvége együttlét?

RB: Persze hogy jó, és nem is egy, hanem négy hétvége áll a gyerekek rendelkezésére a nagy Sziget Fesztivál előtt arra, hogy együtt legyenek és szórakozzanak. Rengeteg programból választhatnak a június 3. és 25. közötti szombat–vasárnapokon az Óbudai-sziget amúgy is elvarázsolt díszletében (sziget.hu/gyereksziget). Jól lehet cikcakkozni a fesztiváli forgatag és a Duna-parti öblöcskék árnyas-fűzfás színterei között.

rap: Milyen programmal lépsz fel az idén?

RB: Június 25-én koncertezünk a Pizsamátor és a Sárkányjárgány című lemezeink legtáncosabb dalaival. A koncert előtt lesz a fesztivál rajzversenyének eredményhirdetése, ehhez a zsűri elnökének kértek fel. Bár nem kedvelem a versenyeket, azért szoktam elvállalni zsűrizést, hogy jó kezekben legyen a döntés.

rap: Melyik kollégádat ajánlanád még jó szívvel a szülőknek, hogy rájuk bízhatják a gyerek ízlését?

RB: Szalóki Ágit Magyarországról és a Tank and the Bangast New Orleansból zenei téren. Márai Mariann illusztrációit, Dániel András könyveit.

rap: Merre találkozhatunk még veled a fesztiválszezonban?

RB: Kerekdomb Fesztivál, Erdőbénye, Ördögkatlan. A Kultkikötőkben 3 napos Balatoni Délipart-turné, Szentbékkállán saját kis fesztivált is csinálunk a Pegazusban, és megyünk a Malom Fesztiválra, Szabadkára is, meg még rengeteg helyre.

rap: Készülsz-e új projektre?

RB: A harmadik készülőben lévő gyerekkönyv és lemez space-hagulatokban kanyarog a dalokkal, és közben „láthatósági” színekkel pingálom az illusztrációkat. Érzem, hogy ez az imázsra is ki fog hatni. Ha jól tudom, már készül a Tütü-gyárban egy szoknyácska a részemre: banánzöld, pink, orgonalila, kanárisárga, hollófekete tüllcsíkokkal ritmizálva. Lesz egy funkytowni számunk is, ami miatt pedig megpróbálok sokat énekelni a napon, hogy optimális tónusú legyek minden tekintetben.

rap: Lesz-e olyan programod a nyáron, amit nem te adsz, hanem te mész szórakozni oda?

RB: E sorokat most Londonból küldöm, ahol korai nyaralásunkon Giacometti-kiállításon voltunk, aztán az Underbelly Fesztiválon kortárs cirkuszt néztünk, holnap pedig egy gótikus altemplomban fogunk mulatni. Aztán jöhet a nyári melószezon, a dolgos és aszketikus bohémélet!

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.