Lemez

Hallgatnak rá

Ambrose Akinmusire: On the Tender Spot of Every Calloused Moment

  • Zipernovszky Kornél
  • 2020.07.18 08:06

Zene

Új albumával, faramuci címei sorát folytatva Akinmusire következetesen lépett tovább művészi útján.

Megérdemli, hogy mondandójára az észak-amerikai faji konfliktus szörnyű fordulatai közben még jobban odafigyeljünk, bár tőle nem ideológiai útmutatást fogunk hallani, csak emlékeztet a hegekre. Az igazat megvallva, a kompromisszumokat hozzá hasonlóan kerülő szerzők-előadók között a 38 éves, Kaliforniában élő, afrikai származású trombitásnak nincs oka panaszra, mert státusa a zeneipar adta keretek között nagyjából a legmagasabb: hallgatnak rá. Első kategóriás sztár, 2011 óta a Blue Note futtatja, művészileg teljesen szabadnak érzi magát, már amennyire ezt a zenei produktumai és a nyilatkozatai alapján sejteni lehet. Június közepén megjelent lemeze a teljes absztrakcióból indul a Tide of Hyacinth (Jácint áradás) című számmal, de érezzük, hogy jönnek még ritmikus és melodikus fogó­dzók. Valóban. Ahogy arra is hamar rávezet, hogy ne valamihez vagy valakikhez képest fogadjuk be zenéjét. Utalásai – az afrikai ősiség, a képzőművészet és a filozófia posztminden törekvései, a jazzhagyomány karcosabb vonulata; Archie Shepp, Roy Hargrove, Roscoe Mitchell vagy Steve Coleman, és felkiáltójellel egy csuklyás felvonulás – a háttérben maradnak. A kvartett hangzása arányos, dinamikus, főleg a zongoristának, Sam Harrisnek hála. Amikor néha eltérnek ettől, például énekes meghívásával, az is a helyén van. Művészi programjuk egyéni, megragadja és meg is tartja a hallgató figyelmét. Akinmusire persze virtuóz trombitajátékának köszönheti topligás státusát: rá valóban igaz, hogy játszi könnyedséggel teszi túl magát a hangszer nehézségein, szerzeményei meggyőző kidolgozásának semmi sem állja útját, legjellemzőbben a lírai részekben.

Blue Note/Universal, 2020

Neked ajánljuk