A Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeteinek 2011-es összevonásának logikus folytatása, hogy egy épületbe össze is költöztetik azokat. A MTA Természettudományi Kutatóközpontját 2013 novemberében adta át Orbán Viktor, a Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kutatóház felépítéséről 2013 júniusában döntött a kormány. Az erre szánt 8 milliárd forintból tavaly 2 milliárdot, idén pedig 3,6 milliárdot kapott meg az Akadémia. A Ferencvárosban 667 millió forintért megvásárolt, Vaskapu utca 41. és a Tóth Kálmán utca 4. szám alatti telken felépülő, Noll Tamás által tervezett három irodaházban kap helyet az összes humán tudománnyal foglalkozó, együtt csaknem ezer főt foglalkoztató, eddig hat különböző ingatlanban székelő akadémiai intézmény: a Bölcsészettudományi Kutatóközpont, a Társadalomtudományi Kutatóközpont, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont és az önállóságát megőrző Nyelvtudományi Intézet. Az MTA lapunknak úgy nyilatkozott, hogy a fenti intézmények éves fenntartási költségének 30 százalékát reméli megtakarítani a beruházás által. Úgy tudjuk, évente 190 millióba kerülnek ezek az intézetek. Ugyanakkor az utóbbi öt évben mintegy évi 200 millió forintot költöttek a korszerűtlen műemléki épületállomány felújítására. Az Akadémia jól jár, hiszen a kormány állja a cechet, ők pedig majd értékesíthetik a kiürülő ingatlanokat. A kormány nagylelkűsége mögött persze meghúzódhat az is, hogy szemezgetni óhajt a Várban található értékes épületek közül.
Kettős könyvlelés
Az intézetek nem repesnek az örömtől, de a nyilatkozatstop miatt erről nem beszélhetnek. Nemcsak arról van szó, hogy a kutatók nem szívesen cserélik el várbeli műemlék ingatlanokban lévő irodáikat egy Soroksári út közelében lévő irodaházra, hanem számos intézet számára nem megfelelő az új épület. Az intézetvezetők név nélkül elmondták, hogy 2013 folyamán a projektiroda rengeteg adatot bekért tőlük, és alaposan felmérte az igényeiket, ám a terveket látva megdöbbentek, hogy ezeket gyakran nem közvetítették az építésziroda felé.
Állítják, hogy az új könyvtárban csupán 260 ezer könyvtári egységnek van hely, ám az összes állomány meghaladja a 400 ezret. Ráadásul ebbe az Irodalomtudományi Intézetben lévő, jóval több mint 160 ezer rekordot számláló Ménesi úti Eötvös Könyvtárat egyáltalán nem számolták bele, az marad az eredeti helyén. Állítólag mintegy negyvenszázalékos duplumállománnyal számolnak, de ez információink szerint csupán 10 százalék körül lesz. A pontos összeget senki nem tudja, mert nincsenek elektronikus katalógusok. Az Akadémia szerint nincs baj, befér a teljes, általa 350 ezerre becsült könyvállomány. Ugyanakkor azt is elismeri, hogy eredetileg hat plusz két pinceszintes könyvtárral számoltak, de a mai állás szerint csak négy szint raktár áll a bibliotéka rendelkezésére. Elég nehéz elhinni, hogy végül feleannyi hely is elégnek bizonyult.
A többit ugyanis a B (bölcsész) és T (társadalomtudomány) toronyba el nem fért funkciók számára terveztették át. Egy teljes szintet kapnának a zenei archívumok, illetve itt lenne a művészettörténeti, valamint a népzenei és a filmarchívum is, továbbá számos kutatószoba. A természettudományi kutatóközpontba egyáltalán nem sikerült könyvtárat építeni, tudtuk meg Monok Istvántól, az MTA Könyvtár és Információs Központ igazgatójától, aki hozzátette: ha be kell fogadniuk a természettudósok könyvállományát, akkor már csak külső raktárakban jut hely a bölcsészet- és társadalomtudományi intézetek kimaradó – Monok becslései szerint 250-300 ezer rekordos – könyvtári állományának.
Nem szóltak
A legnagyobb botrány mindenesetre a Zenetudományi Intézet körül bontakozott ki. Az Akadémia itt sincs tisztában, vagy nem akar tisztában lenni a speciális igényekkel. A költözés okait firtató korábbi kérdésünkre azt a rövid választ kaptuk az Akadémiától, hogy fenntarthatósági kérdéseket vet fel, hogy „jelenleg valamivel több mint 2000 négyzetméteres épületben 49 kutató dolgozik”.
Nos, akkor elmeséljük, mi is történik az éppen 30 éve az Erdődy–Hatvany-palotában működő Zenetudományi Intézetben. A Bartók teremben például rendszeresen tartanak hangversenyeket, novemberben hat alkalommal.
A palota földszintjén működik a Zenetörténeti Múzeum, amely 1969-től fogva gyűjti a Magyarországon fellelhető zenetörténeti tárgyi emlékeket, mindenekelőtt hangszereket, valamint a zenei élethez kapcsolódó képzőművészeti alkotásokat és zenei témájú érmeket.
A múzeum egyebek mellett kilenc teremben, több állandó és időszaki kiállításon mutatja be ötszáz darabos hangszergyűjteményét – mondja Baranyi Anna, a tavaly 12 ezer látogatót vonzó múzeum vezetője.
A 20. század első fele egyik legnagyobb magyar zeneszerzőjének, Lajtha Lászlónak kiállítást és emlékszobát is berendeztek itt. Utóbbi a komponista Váci utcai lakásának egyik szalonját rekonstruálja: a kiállítás legbecsesebb darabja Lajtha ma is kiváló állapotban lévő Bösendorfer zongorája, de megtekinthető íróasztala, írógépe, biedermeier ülőgarnitúrája, könyvesszekrényei, amelyeket zsúfolásig megtöltenek a nagy olvasottságú alkotó könyvei és kottái. Csakhogy ezek a tárgyak nem a múzeum, hanem a Lajtha-örökösök birtokában vannak, akik 2001-ben és 2011-ben a múzeumban helyezték el ezeket tartós letétként. A kiállított tárgyak mellett a tudományos kutatást szolgálják a mester késői művének eredeti partitúrái, levelei és fotói, a Lajtha felesége által szisztematikusan gyűjtött kritikák, interjúk pedig szinte a teljes korabeli recepciót lefedik – mondja Dalos Anna, a kiállítás kurátora. Gyurkó Csilla, Lajtha egyik örököse, a gyűjtemény tulajdonosa lapunk kérdésére elmondta: az Akadémia nem értesítette őt arról, hogy elköltöztetné az együttest, és arról sem, hogyan kívánja bemutatni. Kérdésünkre, hogy visszavonja-e a letétet, Gyurkó azt válaszolta, még bízik abban, hogy a helyén marad az intézet és az anyag is. A szerződés egyik pontja szerint az MTA köteles méltó módon bemutatni és közkinccsé tenni Lajtha László hagyatékát. Az örökös szerint amennyiben változnak a tervek, és erről pontos tájékoztatást kap, mérlegeli a lehetőségeket, hogy Lajtha László munkásságát optimálisan lehessen bemutatni.
Vásárhelyi Gábor, a Bartók Archívumban elhelyezett kották, levelek, fotók és a zeneszerző könyvtárának birtokosa már meghozta a maga döntését, és elkezdte elszállítani a többezres kollekciót. „A tény, hogy a tulajdonomban lévő és a Magyar Tudományos Akadémia intézetében általam letétben tartott hagyaték áthelyezéséről a megkérdezésem, sőt értesítésem nélkül döntés születik, súlyosan megbontotta azt a bizalmi viszonyt, mely a letétben tartás alapját kell, hogy képezze” – írta közleményében. Hozzátette: elfogadhatatlan számára, hogy „Bartók Béla Magyarországon lévő hagyatékának írásos része, ami 1961 óta a Bartók Archívum alapító letéti anyaga, méltatlan módon, képlékeny körülmények közé kerüljön”. Arra nem válaszolt, hogy mi a szándéka az anyaggal. Vikárius László, az archívum vezetője elmondta, hogy ma is ez az együttes jelenti az archívum gerincét. Bár az anyag legfontosabb részéről készültek másolatok, Richter Pál, az intézet igazgatója szerint Bartók hagyatéka nemzeti kincs, melynek egyben tartása kötelesség. Korábban szakmailag megalapozatlan döntésnek nevezte a költözést, amely teljesen figyelmen kívül hagyja az archívum és a múzeumi anyag speciális helyzetét. Az Akadémia hivatalos válaszában azt állítja, tárgyal Vásárhelyivel, és az új épület minden igényt kielégít.
Erős ellenzék
Bartók egyik legjelentősebb interpretátora, Kocsis Zoltán lapunk kérdésére kijelentette, rossz ötletnek tartja az archívum elköltöztetését. „A mostani helyszín nemcsak reprezentatív és méltó a nemzet egyik legnagyobb zeneszerzőjéhez, de műtárgyvédelmi és biztonsági szempontoknak is megfelel, ami az új helyszínről nem biztos, hogy elmondható.” Kocsis Zoltán azonban úgy véli, az Akadémia vezetése már valójában letett a tervről, mert meggyőzték az érvek.
Úgy tudjuk, számos kiemelkedő muzsikus interveniált az Akadémia elnökénél korábban. Állítólag Orbán Viktorhoz is eljutott az ügy, ő utasította Hoppál Péter kulturális államtitkárt, hogy járjon közben az Akadémiánál az archívum ügyében. A tárca ezt nem erősítette meg. Azt viszont tudjuk, hogy az intézet megalapításának 40., az épületben való elhelyezésének 30. évfordulóját ünneplő kiállítás megnyitóján a fővédnök Áder János köztársasági elnök is elismerte, hogy méltó helyen van az intézet, ahogy Batta András komolyzenei ügyekért felelős kormánymegbízott is a status quo fenntartása mellett tört lándzsát – derül ki a Magyar Nemzet tudósításából.
Az Akadémia viszont hajthatatlan. Pedig jó gazdaként 2001 és 2009 között mintegy 600 milliós forrásból korszerűsítette az épületet, elsősorban azért, hogy kiállítóterei és raktárai megfeleljenek a műtárgyvédelmi és biztonsági igényeknek. Noll Tamás, a kutatóház tervezője szerint a megrendelő az archívumoknak igen, a múzeumi funkciónak nem kért elhelyezést.
A nagy könyvtárral is rendelkező Zenetudományi Intézet kihagyása egyébként a kutatóház helyhiányát is megoldaná, hiszen jelentős terület szabadulna fel. Ha nem így lesz, raktározni kell a műtárgyakat, vagy kiállítóhelyet kell keresni számukra. Az MTA szerint a kutatóház aulájában és nagy előadójában majd elhelyezik a kiállítást. Ez a tér nagyobb is, mint a mostani – érvelnek. Igaz, az előbbi múzeum a Várban, utóbbi pedig közforgalmi tér egy irodaházban.
A Városligetbe tervezett múzeumi negyedben 2018-ra felépülő Magyar Zene Házának Baán László miniszteri biztos szerint nincs szüksége az anyagra, mert abban egy gyűjtemény nélküli interaktív oktató- és élményközpont lesz, az állandó kiállítás pedig letéti anyagra fog épülni.
A Waffen-SS kísértete
A háború után iskolának használt, az 1970–80-as évek fordulóján Aczél György személyes gyámkodása mellett kifejezetten a Zenetudományi Intézet és Múzeum céljaira átalakított épületből a rendszerváltás után többször ki akarták ebrudalni gazdáit. A mostani költözés erőltetése mögött is fel-felsejlik, hogy esetleg állami reprezentációs feladatot kapna az épület. A frissen kinevezett Mádl Ferenc hivatala 2000-ben fel is mérte az ingatlant, megcsodálták a díszteremből nyíló dunai panorámát, de vélhetően nemcsak a szomszédos amerikai tulajdonú épület, hanem a szűk utca, a menekülési útvonalak hiánya miatt is lemondtak róla. Aztán tavaly a Miniszterelnökség emberei jelentek meg colstokkal a mára ötszintesre bővített épületben. A pletykák akkor úgy tartották, hogy a miniszterelnök vagy a Miniszterelnökséget vezető államtitkárság költözne ide, de ismét lemondtak a tervről. Azóta tudjuk, hogy Orbán Viktor a jóval nagyobb, ráadásul bővíthető egykori karmelita kolostort választotta.
Az Erdődy–Hatvany-palotának csak külső falai eredetiek, belülről szinte teljesen kibelezték, így horribilis költségekkel lehetne csak rezidenciaként használni. Még erősebb érv a kormányzati hasznosítás ellen az épület múltja. A palotába költöztek be a német megszállás után a Waffen-SS parancsnokságai, itt tartotta fenn irodáit Otto Winkelmann SS-főparancsnok, és itt őrizték 1944. szeptember 28-ától a németek Szálasi Ferencet egészen hatalomra segítéséig.
A palotát 1750 és 1769 között építtette gróf Erdődy György országbíró, de a család anyagi helyzete annyira megromlott, hogy soha nem laktak itt. A tekintélyes méretű ingatlant 1912-ben vásárolta meg Hatvany-Deutsch József cukorgyáros. Innen deportálták 1944-ben feleségét és gyermekeit.
Az épületnek van még egy veszélyes tulajdonsága: csupán egy téglafal választja el a Táncsics-börtönnek nevezett ingatlantól, amit immár visszakaptunk az Egyesült Államoktól.
Az állami reprezentáció számára elsősorban nem az utcáról látható, kétemeletes, 1200 négyzetméteres ház az érdekes, hanem a mögötte lévő hatalmas kert, a város egyik legjobb panorámával rendelkező Erdélyi-bástya. A két telek összekapcsolásával már egy minden reprezentációs igényt kielégítő ingatlan jöhetne létre. Hivatalosan még nincs döntés az ingatlan sorsáról, de az 1848-as tradíciók miatt elkerülhetetlennek látszik, hogy múzeumi funkciót is kapjon.
