Pincétől a padlásig kerestük, végül megtaláltuk...

  • narancs.hu
  • 2018. október 11.

Zene

...a hangot: brutálisan erős zenei melléklet a Magyar Narancsban: vágtában komponáló csodakamasz, oltárra emelt szent ihlet, komolyzene és politika.

Szokásunkhoz híven ősszel jelentkezünk klasszikus zenei mellékletünkkel. Beszélgettünk Gőz Lászlóval, a BMC vezetőjével és tulajdonosával a múzsák szerepéről a zenetörténetben, írtunk Alan Walker Hans von Bülow-könyvéről, illetve a világ lustájáról, vagyis a komolyzene nagy nevettetőjéről, Rossiniról.

Íme egy kis ízelítő:

„Kurtágék a ház nagyszülei lettek”

Az öt évvel ezelőtt új épületbe költözött, most húszéves BMC a koncertekkel, előadásokkal, könyvtárral, információs központtal, kurzusokkal és lemezkiadással nagyon hamar az egyik legjelentősebb zenei helyszínné vált Budapesten. Otthont ad az Eötvös Péter Alapítványnak, és itt fejezte be egyetlen operáját Kurtág György. És a történet folytatódik.

Gőz Lászlóval, a BMC vezetőjével és tulajdonosával Rácz Judit beszélgetett. Többek között ilyesmikről:

GL: Eddig minden kormány nyitottan fogadott, a BMC-t mindig elismerték. Nem rejtem véka alá, hogy a baráti köröm nem kormányközeli emberekből áll, de azt se, hogy a jelenlegi kormány tett értünk a legtöbbet. De nem azért, mert én politizálok – egy ilyen intézményt nem lehet úgy fenntartani, hogy mindenkitől megkérdezem, kire szavazott. Engem az érdekel, hogyan hegedül, hogyan tanít, milyen zenét ír. Ezt a távolságtartást a BMC mindig meg tudta őrizni. Értelmes emberekkel mindig megtaláltam a hangot, és tőlem soha egyetlen kormány nem kért vissza semmit. A BMC mostani épülete 2,5 milliárdba került, ebbe 500 milliót adott ez a kormány, de azóta se emelte föl senki a telefont, hogy adjak ezt, vagy léptessem föl azt. Hozzáteszem, ez az elmúlt 22 évben mindig így volt.

false

 

Fotó: Siórét

Az inspiráló személy, avagy múzsák a zenetörténetben

Kétségtelen, hogy a modern múzsakultusz a maga kifejlett alakjában a romantika terméke, hiszen ez a korszak engedte szabadjára a regényes képzeletet és vele az érzelmeket, s ennek képviselői vallották leginkább, hogy a művészet inspiráció dolga. Ismerjük Dylan Thomas megfogalmazását (Illyés Gyula magyar fordításában): „szakmám vagy a szent ihlet szerint”. A romantika, a 19. század a „szent ihletet” emelte oltárra, előtte azonban a 18. század, a barokk, majd a klasszika korszaka még úgy vélte, a művészet mesterség (szakma), amelyben a tudás, a fegyelem, az alkalmazkodás a döntő, megrendelések vannak, feladatok, amelyeket a muzsikus határidőre teljesít, legyen bár a megírandó lecke opera, kantáta vagy éppen szonátasorozat. Volt-e, lehetett-e ilyen prózai körülmények között a zeneszerzőknek „múzsájuk”? (Csengery Kristóf)

A modern zongorista születése

Alan Walker: Hans von Bülow

Grandiózus Liszt-életrajza után Alan Walker a zeneszerző pályájának egyik legfontosabb mellékalakját, Hans von Bülow-t mutatja be. Teljes portrét kíván festeni, amolyan kritikai életrajzot adni, amely egységben ábrázolja a művész életét és tevékenységét, ráadásul nem feledkezik meg utóéletéről sem. Ám ez szerfölött bonyolult, hiszen Bülow is elmondhatta volna magáról, amit Füst Milán: „életrajzom nincs is, csak munkarajzom van.” (Bán Zoltán András)

A világ lustája

150 éve halt meg a komolyzene nagy nevettetője, Gioachino Rossini

Volt vágtában komponáló csodakamasz és ínyenc haspók, a világsiker nagyiparosa és korán nyugállományba vonult magánzó. Egy folytonosan újra felfedezett operai életmű könnyű kezű megalkotója – à la Rossini.

A nyitányai, a crescendós fináléi, no meg a libamájas, szarvasgombás konyhai kreációi előtt majd’ mindenki leborul, de sokan még ezt az elismerést is képesek némi megrovással elegyíteni. A léhaság és a cinizmus vádja korán Rossini kísérőjéül szegődött, s következetesen kitart mellette utóéletében is. Zenéjének és operadramaturgiájának gyanúsan kedélyes sokértelműsége és illúziótlan derűje néha még ma is túlontúl frivolnak és modernnek hat. 150 esztendeje halott, ám valóság- és emberismeretben Rossini még mindig előttünk jár. (László Ferenc)

Bőséges programajánló egészen az év végéig.

A Hangadó-mellékletet az e heti lapszámunkban találják. Keressék a lapot az újságárusoknál vagy vásárolják meg online a Dimag oldalán!

Magyar Narancs

A digitális Magyar Narancs digitális olvasójának a digitális olvasáshoz szükség lesz a DIMAG Reader letöltésére. A digitális példányok a következõ platformokon érhetõek el online, és offline is: Iphone/Ipad (iOS), Google Android, PC. Fizessen elõ egy évre, fél évre, negyed évre, egy hétre!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.