ha képesek gond nélkül megtölteni egy filmhetet olyan konstans színvonalú filmekkel, amikről elégedetten távozik a Művesz mozi közönsége.

ha képesek gond nélkül megtölteni egy filmhetet olyan konstans színvonalú filmekkel, amikről elégedetten távozik a Művesz mozi közönsége. Alényegen nem változtat, hogy a német filmhét a Toldiban, az Örökmozgóban és vidéki helyszíneken futott. Alig egy évvel a Lola Rent hazai bemutatója után könnyű tetten érni a hatását. A harcos és a hercegnő tulajdonképpen egy újabb látomás a véletlenről, melyből nem hiányozhatnak az önutalások. Sokkal kevesbé látványos, viszont nem spórol a szentimentalizmussal, továbbá a filmtörténet alighanem leggyomorfordítóbb és egyben legkreatívabb elsősegélynyújtásának élményében részesít minket.

Fehér köpenyesek vívnak élethalálharcot az Anatomia című campuskrimiben is. A film forgatókönyvírójának feltehetőleg nem kellett kettőnél több Robin Cook-könyvet elolvasnia, hogy a heidelbergi orvosi egyetem bonctermei Mengele szellemében végzett kutatások színhelyévé váljanak. Itt a főszereplőt kivéve az orvosokból kétféle van: akik csinálják, és akik ezt elnézik nekik.

Szerencsére akad ellenpélda, igaz, a Júliusban című film (Fatih Akin) leginkább egy giccsközeli multikulti road movie-nak tűnhet, de egyébként vita nélkül minden idealista huszonéves kozmopolita szebbik álma. Hősei, egy balek fizikatanár és egy önironikus posztpunk csaj, aki nem más, mint az emlegetett Lola hús-vér verziója. A sors, mi más, úgy hozza, hogy együtt kell stoppolniuk Hamburgtól Isztambulig. Ez a girl gets boy-történet az első film, amely elkapja az egész életérzést; milyen is az, minimális tervezéssel nekivágni Európának valakivel vagy valakiért, akit az ember szeret. Ettől függetlenül nem lehet nem észrevenni, hogy Akin helyenként hajlamos sematizálásra, például, ami minket illet. Az egyetlen jelentősebb magyar szereplő egyetlen dolgot csinál - hosszú perceken át anyázik.

Marlene Dietrich életrajzi filmje az Örökmozgóban vetített Kék angyal támogatásával egy másik Lolának is emléket állított. A Marlene jól megoldja a kulcskérdésnek számító főszereplő-választást (Katja Flint), a szexszimbólum nagyon is árnyalt és nem idealizált portréját sikerült megformálni. Nagyon erős, nagyon magányos asszonyként látjuk Dietrichet, aki jól tudja, hogy nincs választása diszfunkcionális családja és a karrier között, egyik sem lenne elég önmagában, és még így is szeretők tucatjaira van szüksége, hogy egyáltalán élni tudjon. A sikertörténethez tartozik, hogy a filmhéten bemutatott filmek többsége kivitelezésben nem marad el egy átlag amerikai produkciótól. A Marlene viszont - az összes egyéb szempontot figyelembe véve is - gyakorlatilag hazai pályán veri meg Hollywoodot.

- orosz -

Új német filmek, 2001. február 12- március 8.; Toldi, Örökmozgó, Grand Cafe (Szeged), Hrabal mozi (Győr), Ködös Utak filmklub (Debrecen), Uránia mozi (Pécs)