mi a kotta?

The Only Way is Essex

  • mi a kotta
  • 2021. március 24.

Zene

Klasszikus zenei programajánló a 2021/12. hétre

„Madame, ha arra gondolok, hogy mennyivel többre tartom Felséged szépségét a világ minden dolgánál és hogy nem találtam örömet az életben, csak ha Felséged kegye növekedett irányomban, csodálkoznom kell, hogy ugyan mi okból szakadhatok el csak egy napra is Felségedtől. De ha eszembe jut, hogy Felséged azzal az elviselhetetlen igazságtalansággal, amelyet önmaga ellen és ellenem elkövetett, nemcsak a vonzalom minden törvényét sértette meg, hanem vétett nemének a becsülete ellen is, akkor azt kell gondolnom, hogy minden hely jobb, mint az, ahol vagyok, és minden veszedelmet érdemes vállalni, hogy elvonulhassak hamis, megtévesztő és állhatatlan gyönyöreimnek emlékezetétől. Sajnálom, hogy ennyit is leírtam, mert nem képzelhetem Felséged szellemét annyira tisztesség nélkül valónak, hogy meg ne büntesse érte önmagát, bármilyen keveset törődik is jelenleg velem. És most, hogy végzetem már nem javulhat, kétségbeesésem olyan lesz, amilyen a szerelmem volt: megbánást nem ismerő.”

Így durcáskodott I. Erzsébet angol királynővel 32 esztendővel fiatalabb kegyence, Essex grófja, amikor épp a kegyvesztés peremén billegett. Sajna az érzelmi nyomásgyakorlás tartósan nem vált be, így aztán alig három évvel később, 1601 februárjában az ambiciózus úriember a bakó kezére került, a nem különösebben gerinces államhivatalnok és filozófus, Francis Bacon pedig rohammunkában összeállította az earl perének iratait, amely aztán e cím alatt jelent meg: Beszámoló Robert, Essex néhai grófjának és bűntársainak árulásairól és üzelmeiről. A mellékletben saját vallomásai, valamint egyéb bizonyítékok, a hivatalos okmányokból merített szó szerinti idézetekkel. E gyászos végkimenetelű történet utóbb aztán belcanto operává alakult, ez lett Donizetti Roberto Devereux-je, amelynek 2016-os parádés előadását jövő szerdán éjféltájtól a MET netes oldalán leljük majd egy napra: Erzsébet szerepében Sondra Radvanovskyval.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A politikai kötődés volt a meghatározó a Városi Civil Alap pénzosztásánál

Jól látszódik, hogy a Városi Civil Alap támogatásainak megítélésénél fontos szerepe volt a politikai beágyazottságnak. A közpénzből kitartott szervezetekről készített gyűjtésünk második részében olyan alapítványokat és egyesületeket veszünk górcső alá, amelyek pontosan illeszkednek abba a politikailag elkötelezett hálózatba, amelyen keresztül az alap pénzei évek óta áramlanak.

Az örökmozgó

  • Molnár T. Eszter

A darab, legalábbis a leírása szerint a mobilitást tematizálja, az úton lét, a meg nem érkezettség generációs tapasztalatát. A fluid meghatározatlanság valóban végigkíséri az előadást, az egymás után sorakozó jelenetek feszültségét a többértelműség és a jelentések interferenciája táplálja.

Tokióban hazatalál

Álmos képű amerikai színész bolyong Tokió­ban… de ez nem Bill Murray kiégett cinikusa, ahogy a japán főváros sem az a neonban úszó, idegenül pislákoló metropolisz, mint az Elveszett jelentésben.

A juhász és a techno

Egyszer volt, hol nem volt, élt, éldegélt özvegy apjával és néma kisöccsével Észak-Macedónia térerőben fogyatékos hegyei közt egy szegény jörük juhászlegény (a jörükok egy Balkánon ragadt török népcsoport).

Kísérleti színész

A brit színész külföldön húsz éve folyamatosan műsoron lévő darabjában a cselekmény maga tökéletesen elsikkad az aktuálisan felkért színész egyéni drámája mellett. Ketten játszanak; egyikük állandó szereplő, a hipnotizőr – a magyar színpadon Bodor Géza –, a másik viszont előadásonként változik, aszerint, hogy az alkotók kit kérnek fel. Ezúttal Balázs Andreára esett a választás.

Aparegény PTSD-vel

Megosztó könyv, elutasítottságának mértéke attól függ, ki milyen mértékben kezeli tabuként a gyermek-szülő kapcsolatot a közösségi térben. Növeli az ellenérzések amplitúdóját, hogy az apa, akiről és akinek a betegségéről és haláláról a bejegyzések szólnak, a magyar kultúra ikonikus személyisége volt, és a róla kialakuló negatív kép a legenda lebontásával is jár.

Térbe írt emlékezet

A kiállítás az otthon alapélményét, érzelmi és fizikai dimenzióit járja körül. Az otthon mint az emlékezet tere jelenik meg, miközben a tárlat egyáltalán nem melankolikusan nosztalgikus, sőt az anyagot nézve a veszteség hidege is megérint.