The Only Way is Essex

Klasszikus zenei programajánló a 2021/12. hétre

„Madame, ha arra gondolok, hogy mennyivel többre tartom Felséged szépségét a világ minden dolgánál és hogy nem találtam örömet az életben, csak ha Felséged kegye növekedett irányomban, csodálkoznom kell, hogy ugyan mi okból szakadhatok el csak egy napra is Felségedtől. De ha eszembe jut, hogy Felséged azzal az elviselhetetlen igazságtalansággal, amelyet önmaga ellen és ellenem elkövetett, nemcsak a vonzalom minden törvényét sértette meg, hanem vétett nemének a becsülete ellen is, akkor azt kell gondolnom, hogy minden hely jobb, mint az, ahol vagyok, és minden veszedelmet érdemes vállalni, hogy elvonulhassak hamis, megtévesztő és állhatatlan gyönyöreimnek emlékezetétől. Sajnálom, hogy ennyit is leírtam, mert nem képzelhetem Felséged szellemét annyira tisztesség nélkül valónak, hogy meg ne büntesse érte önmagát, bármilyen keveset törődik is jelenleg velem. És most, hogy végzetem már nem javulhat, kétségbeesésem olyan lesz, amilyen a szerelmem volt: megbánást nem ismerő.”

Így durcáskodott I. Erzsébet angol királynővel 32 esztendővel fiatalabb kegyence, Essex grófja, amikor épp a kegyvesztés peremén billegett. Sajna az érzelmi nyomásgyakorlás tartósan nem vált be, így aztán alig három évvel később, 1601 februárjában az ambiciózus úriember a bakó kezére került, a nem különösebben gerinces államhivatalnok és filozófus, Francis Bacon pedig rohammunkában összeállította az earl perének iratait, amely aztán e cím alatt jelent meg: Beszámoló Robert, Essex néhai grófjának és bűntársainak árulásairól és üzelmeiről. A mellékletben saját vallomásai, valamint egyéb bizonyítékok, a hivatalos okmányokból merített szó szerinti idézetekkel. E gyászos végkimenetelű történet utóbb aztán belcanto operává alakult, ez lett Donizetti Roberto Devereux-je, amelynek 2016-os parádés előadását jövő szerdán éjféltájtól a MET netes oldalán leljük majd egy napra: Erzsébet szerepében Sondra Radvanovskyval.