Szomorú szimfónia - Losonczi Ágnes: Sorsba fordult történelem (könyv)

  • Port Ferenc
  • 2005. július 7.

Zene

Fontos és jó könyv, segít megérteni, miben, miért és hogyan éltünk, élünk Magyarországon.
Ez is kiemeli a szokásos szociológiai munkák közül, de ettől még nem lenne különleges. A különlegességét Losonczi Ágnes személyisége és szemléletmódja adja. Tudatosan vagy ösztönösen zenei szerkezetet használ, a mű felépítménye hasonlít egy nagy szimfóniához. A nyitányban bejelzett, majd tételenként visszatérő alapmotívum a múlt, jelen, jövő összefonódó kavargása, ami kiegészítő motívumok és színskálák sokaságán keresztül az emberek szenvedéséről, bánatáról, ritkábban öröméről szól. A szimfónia komor - sajnos a zárótétel is -, s ezt a rendkívül igényes hangszerelés csak felerősíti.

Történelemkönyv is, méghozzá unikális. Egyrészt mert megélt emberi sorsokon keresztül teszi átélhetővé, hogy mi történt az elmúlt közel 100 évben a Kárpát-medencében, másrészt mert végre korrekt ismeretterjesztőként bemutatja azt a közeget, ami az egyes emberi sorsok alakulását meghatározta. Nagy szakmai bátorság kellett ahhoz, hogy e disszonáns hangzású környezetbe helyezze a harmóniára törekvő embert. De talán éppen ez - az ugyancsak zenei szerkesztésre utaló kompozíció - kellett, hogy feltárható legyen három kérdés. Milyen történelmileg meghatározott viszonyrendszerek döntik el az egyes emberek cselekvési lehetőségeit? Milyen okokra vezethető vissza az egyes életutak sikeressége vagy kudarca? Mitől élik meg sikerként vagy kudarcként az emberek a saját életútjukat?

A könyv minden fejezetében mintegy könynyed népies dallamként törnek elő az életszervező értékek. Rá kell döbbenni, hogy ezen értékek megléte vagy hiánya határozza meg az életvitel sikerét vagy kudarcát, ettől marad egyben vagy hiányától esik szét az egyes ember. (A rossz értékorientációról sajnos nem esik szó. Az interjúalanyok nyilván titkolják. Pedig kell lennie ilyennek is, különben csak boldog emberek találkoznának még boldogabbakkal. A sorsba fordult történelmet követi a felmentő emlékezet.)

Alapmotívuma a szenvedés: "Elüldözték, kisemmizték, megölték, testileg-lel-kileg megnyomorították." Tényleg csak ezt őrzi meg az emlékezet?! Én sok-sok kis boldogságra, örömre emlékszem a hasonlóan hányatott sorsú szüleim, rokonaim és környezetük, valamint a magam életében. A gyerekek jövőjéért vállalt áldozaton túl talán az örömforrásokat is fel kellett volna tárni, mert éppen ezek adták az erőt a szenvedés túléléséhez. Ugyanakkor nem várt nóvum annak bemutatása, hogy Trianon milyen traumát jelentett az ún. történelmi Magyarországon élő emberek életében; szinte nem volt család, amelyik ne szenvedte volna meg az ország szétszakadásának következményeit.

A szerző szinte a szociológiai objektivitás feladásáig vállalt szolidaritással foglalkozik a munkássággal. Megdöbbentő érzékletességgel mutatja be, hogy a szabadságígéretek betartása helyett mindegyik politikai berendezkedésben ez a réteg vált a rendszer leginkább kiszolgáltatott, kisemmizett csoportjává. A mű kínos figyelmet fordít arra, hogy véletlenül se legyen prioritás az átélt szenvedések között, és ezáltal fontos dolgot üzen: mindenkinek a maga sérelme fáj a legjobban, és ennek megértése a kölcsönös tolerancia előfeltétele. Visszatérően találkozunk a felemelkedés, lesüllyedés, a mobilitás kérdésével. Az egyes interjúrészleteket olvasva kiderül, hogy a siker mércéjét a megkérdezettek nem annyira a pénzben, sokkal inkább a társadalmi elismertségben határozzák meg. Miért?! (Feltehetően megint az értékkötöttség jön elő.)

Az ország egyik vezető szociológusa pályája végéhez közeledve nem a táblázatok alapján, hanem az interjúalanyok szemszögéből, a táblázatokat segédeszközül használva ír könyvet. Fontos üzenet ez a társadalomkutatóknak a szociológusi hitvallásról. Mindenkinek ajánlom, aki az igazat keresve többet akar tudni Magyarországról, s felelősséggel kíván gondolkodni az itt élő emberek sorsáról.

Holnap kiadó, 2005, 329 oldal

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.