Hetvennyolcas fordulaton (Bryan Ferry: As Time Goes By)

  • - legát -
  • 1999. február 4.

Zene

Így, a vége felé, a nagy összesítések idején talán nem is annyira kínos megjegyezni, hogy a hetvenes évek egyik legfontosabb popzenei előadója Bryan Ferry volt. Nem is azért, mert zenekarával, a Roxy Musickal zseniális dalokat és fantasztikus lemezeket készített, sokkal inkább, mert elsők között volt az akkori ifjú könnyűiparosok közül, aki külsejében és viselkedésében valami egészen hihetetlen dolgot képviselt: ahelyett, hogy beállt volna a hosszú hajú, idealista woodstocki kommunisták közé, elegáns volt, dekadens és arisztokrata. Ápolt és szép. A lényeg, hogy a hetvenes évek beteges narcizmusát, beképzeltségét, gőgjét David Bowie mellett Bryan Ferry emelte követendő magatartássá, sőt művészetté.

Lemez

Így, a vége felé, a nagy összesítések idején talán nem is annyira kínos megjegyezni, hogy a hetvenes évek egyik legfontosabb popzenei előadója Bryan Ferry volt. Nem is azért, mert zenekarával, a Roxy Musickal zseniális dalokat és fantasztikus lemezeket készített, sokkal inkább, mert elsők között volt az akkori ifjú könnyűiparosok közül, aki külsejében és viselkedésében valami egészen hihetetlen dolgot képviselt: ahelyett, hogy beállt volna a hosszú hajú, idealista woodstocki kommunisták közé, elegáns volt, dekadens és arisztokrata. Ápolt és szép. A lényeg, hogy a hetvenes évek beteges narcizmusát, beképzeltségét, gőgjét David Bowie mellett Bryan Ferry emelte követendő magatartássá, sőt művészetté.

Csakhogy amíg Bowie állandó alakváltozásaival, meghökkentő és "egy lépéssel előrébb járó" húzásaival folyamatosan képes volt a megújulásra, Bryan Ferrynek eszébe sem jutott az ilyesmi. Rövid glam-kitérő után "találta meg önmagát" - az ábrándos tekintetű, nemzetközi playboyt, aki a harmincas évekből érkezett -, és azóta sem változott, ami nem kis teljesítmény, ha azt nézzük, hogy idén múlt 54 éves.

Viszont nem nagy, ha azt vesszük, hogy az 1987-es, Béte Noir című lemez volt Ferry utolsó, valamelyest értékelhető munkája. Azóta majdnem teljes csend van körülötte. A kilencvenes években eddig csak két jelzés érkezett (Taxi, Mamouna), kellemes, ám jelentéktelen háttérzenék. Nem véletlen, hogy ezek az albumok villámgyorsan átvándoroltak a lemezboltok "leértékelt" polcaira. Most itt az új lemez, az As Time Goes By, amiről egy dolgot biztosan el lehet mondani: teljesen más, mint amit eddig megszokhattunk Bryan Ferrytől.

Persze nem azért más, mert tizenöt feldolgozást tartalmaz. Ferry 1973 óta folyamatosan ad ki feldolgozáslemezeket, ami mostanáig annyit tett, hogy az énekes a Roxy Music különleges és teljesen egyedi hangzását húzta rá ilyen-olyan dalokra, minden szintről szinte mindenre. Huszonöt év alatt feldolgozott legalább száz dalt, Dylant, Neil Youngot, Lennont, Velvet Undergroundot, méltán elfeledett ötvenes-hatvanas évekbeli szirupokat vagy éppen countryt, balladát, gyermekdalt. Ami éppen megtetszett neki. Most azonban szó sincs saját képre formálásról, műfajok és korszakok közötti ide-oda ugrálásról. Az As Time Goes Byon kizárólag a harmincas, negyvenes évek híres és kevésbé ismert dalait hallgathatjuk, Cole Porter, Kurt Weill és mások szerzeményeit, de nem a Roxy Music modorában, nem 1999-es hangzással, hanem ugyanúgy, ahogy annak idején, bigband- vagy kombókísérettel. Sírnak a hegedűk, sikolt a klarinét, csacsog a szaxofon, Ferry pedig a korszak jellegzetes "herélt" gramofonsztár hangján nyilvánul meg.

Olyan az egész, mint valami digitálisan feljavított archív anyag. Hallgatható, kellemes, fülbemászó termék, ám nem több egy hobbialbumnál, amelyen Bryan Ferry annak a korszaknak tiszteleg, amit külsőségeiben mindig is magáénak érzett.

- legát -

Virgin, 1999

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.