mi a kotta?

Heves kirohanás

  • mi a kotta
  • 2016. október 15.

Zene

„Zrini jól esmérvén életének végét,

Ötszáz bátor vitézt számlál maga mellett;

Minthogy nem türheti immár égő tüzet,

Kiviszi magával azért mind ezeket.

 

És az várbul kimegyen nagy bátor szüvel,

Előtte törökök futnak szerte széllel;

Az piacon megáll, és szörnyü szemével

Nézi, hogy hon vagyon pogány sok sereggel.”

 

Így számol be az azonos nevű dédunoka Szigeti veszedelem című eposzának utolsó énekében Zrínyi Miklós gróf nevezetes kirohanásáról, amelynek 450. évfordulóját idén rendezvények sora ünnepli szeptemberben. Ezek közül számunkra most leginkább az Eszéki Horvát Nemzeti Színház társulatának operaházi vendégjátéka számíthat említésre érdemesnek, hiszen ők egyik nemzeti operájukat hozzák el Budapestre, melynek címszereplője a mi Zrínyink, aki persze éppígy az ő Zrínyijük is (szeptember 18., hat óra). Ivan Zajc, „a horvát Verdi”, milánói és bécsi évei és sikerei után, a negyvenhez közeledve telepedett meg Zágrábban, s onnantól kezdve a horvát zeneélet mindenesévé, sőt valóságos kultúrhéroszává lett. Zrínyi-operáját 1876-ban mutatták be, s talán épp ez a számunkra ugyancsak érdekes alkotás Zajc életművének legmaradandóbb darabja.

Az operaházban és körötte ezen a hétvégén amúgy is beindul az operaüzem, s ennek változatos jellegét semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Színházak éjszakáján, a nap utolsó órájában Gryllus Soma Két nő című művének előadására is sor kerül a szerző vezényletével (szeptember 17., tizenegy óra). A „vokális színház” műfaji megjelölésű előadás pedig nem máson, mint a pár éve még e rovatot is írásaival megtöltő Csontzenész Susánka és Selyempináján alapul, szóval a kihelyezett 18-as karikát akár komolyan is vehetjük.

Mindeközben persze a koncertévad is nyiladozik, de akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy az elkövetkező napokban már csőstül jönnek a kötelező hangversenyek. Vasárnap este például a Zeneakadémián lenne indokolt kettészakadnunk. Hiszen amíg a Nagyteremben Hámori Máté, az Óbudai Danubia Zenekar és két meghívott operaénekes, Kálnay Zsófia és Fekete Attila operaslágerekkel fogja kényeztetni a közönséget (szeptember 18., fél nyolc), addig a Solti teremben, az úgynevezett Koreai–Magyar Komolyzenei Fesztivál egyik legérdekesebb eseménye zajlik majd: Kelemen Barnabás, a klarinétos Andreas Ottensamer és a zongorista William Youn kiadós programú kamaraestje (szeptember 18., hét óra).

Szeptember 22-ével pedig kezdődik a Müpa és a Fesztiválzenekar immár hagyományos Európai Hidak Fesztiválja, amely idén a francia kultúra felé terelget majd minket. Az első koncert a Fesztiválzenekar Barokk Együtteséé lesz, ahol is Hervé Niquet vezényletével Campra, Rebel és Rameau szerzeményei fognak megszólalni, sokunk számára egészen bizonyosan felfedeztető jelleggel (Fesztivál színház, szeptember 22., háromnegyed nyolc).

S végzetül egy emelkedettnek ígérkező esemény: „Köszönet Esterházy Péternek életéért és művéért”! Szombaton este Klukon Edit és Ránki Dezső zongoraestje mond majd ekképp méltó köszönetet, aligha csupán e két jeles művész nevében (BMC, szeptember 17., fél nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.