„Zrini jól esmérvén életének végét,
Ötszáz bátor vitézt számlál maga mellett;
Minthogy nem türheti immár égő tüzet,
Kiviszi magával azért mind ezeket.
És az várbul kimegyen nagy bátor szüvel,
Előtte törökök futnak szerte széllel;
Az piacon megáll, és szörnyü szemével
Nézi, hogy hon vagyon pogány sok sereggel.”
Így számol be az azonos nevű dédunoka Szigeti veszedelem című eposzának utolsó énekében Zrínyi Miklós gróf nevezetes kirohanásáról, amelynek 450. évfordulóját idén rendezvények sora ünnepli szeptemberben. Ezek közül számunkra most leginkább az Eszéki Horvát Nemzeti Színház társulatának operaházi vendégjátéka számíthat említésre érdemesnek, hiszen ők egyik nemzeti operájukat hozzák el Budapestre, melynek címszereplője a mi Zrínyink, aki persze éppígy az ő Zrínyijük is (szeptember 18., hat óra). Ivan Zajc, „a horvát Verdi”, milánói és bécsi évei és sikerei után, a negyvenhez közeledve telepedett meg Zágrábban, s onnantól kezdve a horvát zeneélet mindenesévé, sőt valóságos kultúrhéroszává lett. Zrínyi-operáját 1876-ban mutatták be, s talán épp ez a számunkra ugyancsak érdekes alkotás Zajc életművének legmaradandóbb darabja.
Az operaházban és körötte ezen a hétvégén amúgy is beindul az operaüzem, s ennek változatos jellegét semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Színházak éjszakáján, a nap utolsó órájában Gryllus Soma Két nő című művének előadására is sor kerül a szerző vezényletével (szeptember 17., tizenegy óra). A „vokális színház” műfaji megjelölésű előadás pedig nem máson, mint a pár éve még e rovatot is írásaival megtöltő Csontzenész Susánka és Selyempináján alapul, szóval a kihelyezett 18-as karikát akár komolyan is vehetjük.
Mindeközben persze a koncertévad is nyiladozik, de akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy az elkövetkező napokban már csőstül jönnek a kötelező hangversenyek. Vasárnap este például a Zeneakadémián lenne indokolt kettészakadnunk. Hiszen amíg a Nagyteremben Hámori Máté, az Óbudai Danubia Zenekar és két meghívott operaénekes, Kálnay Zsófia és Fekete Attila operaslágerekkel fogja kényeztetni a közönséget (szeptember 18., fél nyolc), addig a Solti teremben, az úgynevezett Koreai–Magyar Komolyzenei Fesztivál egyik legérdekesebb eseménye zajlik majd: Kelemen Barnabás, a klarinétos Andreas Ottensamer és a zongorista William Youn kiadós programú kamaraestje (szeptember 18., hét óra).
Szeptember 22-ével pedig kezdődik a Müpa és a Fesztiválzenekar immár hagyományos Európai Hidak Fesztiválja, amely idén a francia kultúra felé terelget majd minket. Az első koncert a Fesztiválzenekar Barokk Együtteséé lesz, ahol is Hervé Niquet vezényletével Campra, Rebel és Rameau szerzeményei fognak megszólalni, sokunk számára egészen bizonyosan felfedeztető jelleggel (Fesztivál színház, szeptember 22., háromnegyed nyolc).
S végzetül egy emelkedettnek ígérkező esemény: „Köszönet Esterházy Péternek életéért és művéért”! Szombaton este Klukon Edit és Ránki Dezső zongoraestje mond majd ekképp méltó köszönetet, aligha csupán e két jeles művész nevében (BMC, szeptember 17., fél nyolc).
