mi a kotta?

Heves kirohanás

  • mi a kotta
  • 2016. október 15.

Zene

„Zrini jól esmérvén életének végét,

Ötszáz bátor vitézt számlál maga mellett;

Minthogy nem türheti immár égő tüzet,

Kiviszi magával azért mind ezeket.

 

És az várbul kimegyen nagy bátor szüvel,

Előtte törökök futnak szerte széllel;

Az piacon megáll, és szörnyü szemével

Nézi, hogy hon vagyon pogány sok sereggel.”

 

Így számol be az azonos nevű dédunoka Szigeti veszedelem című eposzának utolsó énekében Zrínyi Miklós gróf nevezetes kirohanásáról, amelynek 450. évfordulóját idén rendezvények sora ünnepli szeptemberben. Ezek közül számunkra most leginkább az Eszéki Horvát Nemzeti Színház társulatának operaházi vendégjátéka számíthat említésre érdemesnek, hiszen ők egyik nemzeti operájukat hozzák el Budapestre, melynek címszereplője a mi Zrínyink, aki persze éppígy az ő Zrínyijük is (szeptember 18., hat óra). Ivan Zajc, „a horvát Verdi”, milánói és bécsi évei és sikerei után, a negyvenhez közeledve telepedett meg Zágrábban, s onnantól kezdve a horvát zeneélet mindenesévé, sőt valóságos kultúrhéroszává lett. Zrínyi-operáját 1876-ban mutatták be, s talán épp ez a számunkra ugyancsak érdekes alkotás Zajc életművének legmaradandóbb darabja.

Az operaházban és körötte ezen a hétvégén amúgy is beindul az operaüzem, s ennek változatos jellegét semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Színházak éjszakáján, a nap utolsó órájában Gryllus Soma Két nő című művének előadására is sor kerül a szerző vezényletével (szeptember 17., tizenegy óra). A „vokális színház” műfaji megjelölésű előadás pedig nem máson, mint a pár éve még e rovatot is írásaival megtöltő Csontzenész Susánka és Selyempináján alapul, szóval a kihelyezett 18-as karikát akár komolyan is vehetjük.

Mindeközben persze a koncertévad is nyiladozik, de akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy az elkövetkező napokban már csőstül jönnek a kötelező hangversenyek. Vasárnap este például a Zeneakadémián lenne indokolt kettészakadnunk. Hiszen amíg a Nagyteremben Hámori Máté, az Óbudai Danubia Zenekar és két meghívott operaénekes, Kálnay Zsófia és Fekete Attila operaslágerekkel fogja kényeztetni a közönséget (szeptember 18., fél nyolc), addig a Solti teremben, az úgynevezett Koreai–Magyar Komolyzenei Fesztivál egyik legérdekesebb eseménye zajlik majd: Kelemen Barnabás, a klarinétos Andreas Ottensamer és a zongorista William Youn kiadós programú kamaraestje (szeptember 18., hét óra).

Szeptember 22-ével pedig kezdődik a Müpa és a Fesztiválzenekar immár hagyományos Európai Hidak Fesztiválja, amely idén a francia kultúra felé terelget majd minket. Az első koncert a Fesztiválzenekar Barokk Együtteséé lesz, ahol is Hervé Niquet vezényletével Campra, Rebel és Rameau szerzeményei fognak megszólalni, sokunk számára egészen bizonyosan felfedeztető jelleggel (Fesztivál színház, szeptember 22., háromnegyed nyolc).

S végzetül egy emelkedettnek ígérkező esemény: „Köszönet Esterházy Péternek életéért és művéért”! Szombaton este Klukon Edit és Ránki Dezső zongoraestje mond majd ekképp méltó köszönetet, aligha csupán e két jeles művész nevében (BMC, szeptember 17., fél nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.