Hihetetlen Hulk (film)

  • Iványi Zsófia
  • 2008. június 12.

Zene

Hihetetlen Hulk Van, aki sírva fakad, más inkább rágyújt: az emberek többsége rosszul viseli a stresszhelyzeteket, akad olyan is, aki nagy, zöld, mérges izomkoloszszussá alakul át. Belőlük viszonylag keveset, matematikailag egyet ismerünk - szerintem szerencsére.

Hihetetlen Hulk Van, aki sírva fakad, más inkább rágyújt: az emberek többsége rosszul viseli a stresszhelyzeteket, akad olyan is, aki nagy, zöld, mérges izomkoloszszussá alakul át. Belõlük viszonylag keveset, matematikailag egyet ismerünk - szerintem szerencsére. Õ ugyanis Hulk (polgári nevén Bruce Banner), státusát tekintve képregényfigura, hobbija a viaskodás gonosz katonákkal, illetve önmagával. Banner (Edward Norton) és az õ fékezhetetlen ösztönénje nem elõször, feltehetõen nem is utoljára forgolódik a vásznon, elõbbinek a személyisége, utóbbinak a tankdobálási technikája vált árnyaltabbá az elõzõ (elsõ) rész óta. Öt évvel ezelõtt szemtanúi lehettünk az ideggyenge szörnyeteg születésének, most az alapvetõen jó szándékú (szerelme megmentése, még csúnyább szörny nyuvasztása), bár meglehetõsen dekonstruktív ténykedését követhetjük. A film a különbözõ helyszínek szétverése mellett leginkább fõhõse belsõ harcára koncentrál: emberünk másra sem vágyik, csak hogy õ is az egyetlen személyiséggel és silány izomzattal rendelkezõ figurák boldog életét élhesse. Ugyanakkor a világot is meg kell menteni, amire Norton - hiába kellemesebb társaság, mint alteregója - önmagában nem képes. Az "át akarok alakulni"/"nem akarok átalakulni" dilemmája az egész filmet végigkíséri, egész komoly drámai hangulattal vértezve fel az alapjában városlezúzó akciókra és õrjöngõ digitális monstrumokra építõ mozit. Azért senki se ijedjen meg, Louis Leterrier filmje a "minél több dolog semmisüljön meg minél rövidebb idõ alatt" kategória egyik idei esélyese.

Az UIP-Duna Film bemutatója

** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.