mi a kotta?

Hónaljmuzsika

  • mi a kotta
  • 2015. március 7.

Zene

„Egy fatörzsön hatalmas termetű parasztember ült. […] A paraszton egy szál kurta piros ing, semmi egyéb. Vörös szőrű lábszára csupasz, lábán fakéreg saru. Haja erős szálú, sűrű, vörös, egyetlen ősz szál se látszott benne – pedig vénember volt. Néma, de nyelvével hangosan tudott csettintgetni, s a gyerekek – köztük jómagam is – féltek tőle. Végül mégis kíváncsiságunk győzött: köréje gyűltünk, ő pedig szórakoztatásunkra énekelni kezdett. Mindössze két értelmetlen szótagot ismételgetett, ennyiből állt minden tudománya, de hihetetlenül ügyesen, gyors ütemben váltogatta őket. Ezt a kotkodácsolásszerű hangot a következőképpen kísérte: jobb tenyerét a bal hóna alá szorította, bal karját pedig jobb kezére támasztva, gyorsan fel-le mozgatta. Ilyen módon meglehetősen gyanús hangzású, de igen ritmikus hangok sorozatát bocsátotta ki inge alól, amit, némi eufemizmussal, »cuppantásnak« lehetne nevezni. Nekem roppant módon tetszett az egész, és hazaérve, nagy buzgalommal igyekeztem utánozni ezt a muzsikát. Olyan jól sikerült, hogy az illetlen kíséretet azonnal betiltották. Maradt hát a két méla szótag, de ezek immár minden varázsukat elvesztették számomra.” Életem című memoárjában Igor Stravinsky idézte fel ekképp legelső zenei élményét, amely oly termékenyítőleg hatott fantáziájára, hogy most szombaton egy álló napon át hallgathatjuk stílusokat váltó életművének számos darabját. A Fischer Iván művészeti vezetése alatt elrajtoló maraton ugyanis idén Stravinsky szerzeményeiből kínál gazdag válogatást: délelőttől késő estig, ismét a hazai komolyzenei élet válogatottjával. Így a napot A tűzmadár nyitja – az MR Szimfonikusok előadásában (Nemzeti Hangversenyterem, február 7., fél tizenegy), a Fesztiválzenekar pedig előbb A katona történetét (Nemzeti Hangversenyterem, február 7., hét óra), majd a nap végén a Tavaszi áldozatot fogja eljátszani (Nemzeti Hangversenyterem, február 7., kilenc óra). Déltájban a Nemzeti Énekkarral összeszövetkező Pannon Filharmonikusok előbb a Capricciót, majd a csodás Zsoltárszimfóniát ígérik (Nemzeti Hangversenyterem, február 7., fél egy), ami annál nagyvonalúbb ajándék, hiszen ők előző este ugyancsak Stravinsky-művel, méghozzá a Petruskával zárják majd esedékes pesti bérleti koncertjüket, Christian Mandeal vezénylete alatt (Nemzeti Hangversenyterem, február 6., fél nyolc). S még mindig vár ránk újabb Stravinsky-részkoncert, merthogy a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának hétfői hangversenyét éppúgy a Tavaszi áldozat zárja majd, akárcsak a maraton programját – csak épp nem Fischer Iván, hanem Christian Badea vezényletével (operaház, február 9., fél nyolc).

A Concerto Budapest és Ránki Dezső ellenben vasárnap nem Stravinskyt, hanem Haydnt, Lisztet és a zongoraművész számára oly fontos kortársat, Dukay Barnabást részesíti majd előnyben (Nemzeti Hangversenyterem, február 8., fél nyolc). S marad még a hétre egy iráni származású jeles zongorista és egy nagy magyar mezzoszoprán: a Bach-specialista Ramin Bahrami a Zeneakadémián ad szólókoncertet, Scarlattival összepárosítva kedveltje szvitjeit (február 10., fél nyolc), Komlósi Ildikó pedig a MÁV Szimfonikus Zenekar vendégeként tart áriaestet, Kesselyák Gergely mindig alkalmatos karmesteri kíséretében (Nemzeti Hangversenyterem, február 11., fél nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

Mari a Covidban

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.

Vörösök, proletárok

Annak a fényében, hogy 1990 előtt a párt történetével kizárólag az erre a feladatra delegált MSZMP Párttörténeti Intézet foglalkozott, talán nem meglepő, hogy a kiváló történésznek, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára kutatójának most megjelent munkája az első nem „belülről” érkezett összefoglaló a kommunista eszme és gyakorlat sajátos magyarországi karrierjéről.

Itt a norma

Vannak alapvető bizonyosságai a szuverén magyar életnek, az egyik ilyen például az, hogy az anya nő, az apa férfi. A másik meg az, hogy az asszony nem ember. A harmadik, hogy a medve nem játék.

Járványkezelés 2.

Az Aphthovirus nemzetségbe tartozó FMDV vírus által terjesztett ragály, amely még március elején ütötte fel fejét egy kisbajcsi szarvasmarhatelepen, olyan országot talált telibe, amelyben nemcsak a beteg embernek, de a beteg állatnak sem könnyű a túlélés.

„Kiásni a dinoszauruszt”

Az Anya csak egy van című monodrámájáért Antistigma-díjat kapott, amelyet azoknak a művészeknek ítélnek oda, akik sokat tesznek azért, hogy egy-egy mentális problémát kevesebb előítélet övezzen. Ennek kapcsán a tabuk ledöntéséről, a problémák kimondásának fontosságáról és a színház erejéről beszélgettünk.

Apja lánya

Míg Jean-Marie Le Pent, a Nemzeti Front (NF) alapító atyját 1998-ban, nagyjából hasonló ügyben, mindössze egy évre tiltották el a közügyektől, lányát – igaz, egyelőre nem jogerősen, de azonnali hatállyal – rögtön ötre. Marine Le Pen hiába igyekszik középre pozicionálni pártját és önmagát, akárcsak apja, ő is törvénysértés és képmutatás között keresi a hatalomhoz vezető utat.

Gyávák legyünk vagy szabadok

Hivatalba lépése óta a Donald Trump-adminisztráció vámok sorát vezette be – hivatalosan az Egyesült Államok gazdasági és nemzetbiztonságának megerősítésére. Az efféle lépések sikere és megalapozottsága legalábbis kétséges.

Amerikai álom

Orbán Viktor nagy reményeket fűzött Donald Trump elnökségéhez, ám úgy tűnik, Trumpnak egyelőre elegendő annyi, hogy az EU-ban Magyarország tüske legyen a köröm alatt. Ezen a Danube Institute, a Mathias Corvinus Collegium, a CPAC Hungary kiterjedt, drága kapcsolati hálója sem változtat.