mi a kotta?

Hónaljmuzsika

  • mi a kotta
  • 2015. március 7.

Zene

„Egy fatörzsön hatalmas termetű parasztember ült. […] A paraszton egy szál kurta piros ing, semmi egyéb. Vörös szőrű lábszára csupasz, lábán fakéreg saru. Haja erős szálú, sűrű, vörös, egyetlen ősz szál se látszott benne – pedig vénember volt. Néma, de nyelvével hangosan tudott csettintgetni, s a gyerekek – köztük jómagam is – féltek tőle. Végül mégis kíváncsiságunk győzött: köréje gyűltünk, ő pedig szórakoztatásunkra énekelni kezdett. Mindössze két értelmetlen szótagot ismételgetett, ennyiből állt minden tudománya, de hihetetlenül ügyesen, gyors ütemben váltogatta őket. Ezt a kotkodácsolásszerű hangot a következőképpen kísérte: jobb tenyerét a bal hóna alá szorította, bal karját pedig jobb kezére támasztva, gyorsan fel-le mozgatta. Ilyen módon meglehetősen gyanús hangzású, de igen ritmikus hangok sorozatát bocsátotta ki inge alól, amit, némi eufemizmussal, »cuppantásnak« lehetne nevezni. Nekem roppant módon tetszett az egész, és hazaérve, nagy buzgalommal igyekeztem utánozni ezt a muzsikát. Olyan jól sikerült, hogy az illetlen kíséretet azonnal betiltották. Maradt hát a két méla szótag, de ezek immár minden varázsukat elvesztették számomra.” Életem című memoárjában Igor Stravinsky idézte fel ekképp legelső zenei élményét, amely oly termékenyítőleg hatott fantáziájára, hogy most szombaton egy álló napon át hallgathatjuk stílusokat váltó életművének számos darabját. A Fischer Iván művészeti vezetése alatt elrajtoló maraton ugyanis idén Stravinsky szerzeményeiből kínál gazdag válogatást: délelőttől késő estig, ismét a hazai komolyzenei élet válogatottjával. Így a napot A tűzmadár nyitja – az MR Szimfonikusok előadásában (Nemzeti Hangversenyterem, február 7., fél tizenegy), a Fesztiválzenekar pedig előbb A katona történetét (Nemzeti Hangversenyterem, február 7., hét óra), majd a nap végén a Tavaszi áldozatot fogja eljátszani (Nemzeti Hangversenyterem, február 7., kilenc óra). Déltájban a Nemzeti Énekkarral összeszövetkező Pannon Filharmonikusok előbb a Capricciót, majd a csodás Zsoltárszimfóniát ígérik (Nemzeti Hangversenyterem, február 7., fél egy), ami annál nagyvonalúbb ajándék, hiszen ők előző este ugyancsak Stravinsky-művel, méghozzá a Petruskával zárják majd esedékes pesti bérleti koncertjüket, Christian Mandeal vezénylete alatt (Nemzeti Hangversenyterem, február 6., fél nyolc). S még mindig vár ránk újabb Stravinsky-részkoncert, merthogy a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának hétfői hangversenyét éppúgy a Tavaszi áldozat zárja majd, akárcsak a maraton programját – csak épp nem Fischer Iván, hanem Christian Badea vezényletével (operaház, február 9., fél nyolc).

A Concerto Budapest és Ránki Dezső ellenben vasárnap nem Stravinskyt, hanem Haydnt, Lisztet és a zongoraművész számára oly fontos kortársat, Dukay Barnabást részesíti majd előnyben (Nemzeti Hangversenyterem, február 8., fél nyolc). S marad még a hétre egy iráni származású jeles zongorista és egy nagy magyar mezzoszoprán: a Bach-specialista Ramin Bahrami a Zeneakadémián ad szólókoncertet, Scarlattival összepárosítva kedveltje szvitjeit (február 10., fél nyolc), Komlósi Ildikó pedig a MÁV Szimfonikus Zenekar vendégeként tart áriaestet, Kesselyák Gergely mindig alkalmatos karmesteri kíséretében (Nemzeti Hangversenyterem, február 11., fél nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.